Nem minden zöld, ami annak tűnik

Már nem nyomtatunk ki szinte semmit, könyvet, újságot is csak digitális formában olvasunk, a családdal, barátokkal nem levelezünk, hanem e-mailezünk, és elégedetten veregetjük meg a saját vállunkat: mi aztán környezettudatosan élünk! Miattunk nem pusztulnak az erdők, nem növekszik az üvegházhatású gázok kibocsátása, nem melegszik tovább a bolygó. Hurrá! Van egy rossz hírünk: a digitális világban eltöltött minden másodpercünk is növeli a karbonlábnyomunkat, valamennyi aktivitásunk óriási energia- és vízfogyasztással jár, tehát végső soron amit megnyerünk a vámon, azt könnyen elveszíthetjük a réven.

Hogy mennyire égető ez a probléma, azt érzi az európai lakosság: az Eurobarometer júliusban közzétett kutatása szerint a válaszadók 85 százaléka tartja a klímaváltozást komoly problémának. Az éghajlatváltozás a legtöbb országban a három legfontosabb aggodalom közé tartozik, és számos tagállamban a legsürgetőbb problémának tekintik. Azonban míg a megkérdezettek 84 százaléka egyetért azzal, hogy az éghajlatváltozást emberi tevékenység okozza, 52 százalékuk szerint a hagyományos média nem nyújt erről egyértelmű információkat, és 49 százalék számolt be arról, hogy nehézséget okoz számára a megbízható tartalmak azonosítása a közösségi médiában. Egy magyar startup, a Carbon.Crane azt a küldetést tűzte ki maga elé, hogy megismertesse velünk a digitális karbonlábnyom fogalmát, elmagyarázza, hogyan keletkezik, és legfőképpen hogyan lehet ezt csökkenteni. Már csak azért is életbe vágó feladat beszélni a témáról, mert míg 2019-ben a világ CO2-kibocsátásának 3,7 százalékáért volt felelős a digitális karbonlábnyom, és akkor úgy vélekedtek a szakemberek, hogy ez 2025-re fog megduplázódni, majd 2040-re felmegy 14 százalékra, azonban akkor nem tudhatták, hogy a Covid-járvány elképesztően felgyorsítja a digitalizációs folyamatokat, továbbá a mesterséges intelligencia térnyerése is rohamossá vált. A Carbon.Crane becslése szerint így már idén 10 százalék fölé megy a digitális világ karbonlábnyomának részesedése. Ugyanis nemcsak az történt, hogy az offline világot átforgattuk online-ra, hanem teljesen új szereplők is megjelentek a digitális térben. Ennek eredményeként tavaly egy Japánnyi plusz elektromosenergia-igény keletkezett a világon.

A Carbon.Crane újságírók számára szervezett workshopján egészen elképesztő számokkal szembesülhettünk. Megtudtuk, hogy évente 40 gigatonna szén-dioxidot juttatunk a légkörbe, és mivel ezt a mennyiséget elég nehéz elképzelni, Huszics György, a startup alapítója szemléltetésül elmondta: egy fullra pakolt amerikai repülőgép-hordozó anyahajóból 400 ezer (!) darab nyom ugyanennyit. Azt is kifejtette, hogy bár az egyszerűség kedvéért karbonlábnyomról beszélünk, de a kibocsátás nemcsak szén-dioxidot jelent, hanem más üvegházhatású gázokat is, amelyeknek a károsító hatását a szén-dioxidhoz viszonyítva határozzák meg, így egy CO2-egyenértéket kapunk. A metánnál például 30-szoros a szorzó, a dinitrogén-oxidnál 310-szeres, de a legdurvább a kén-hexafluorid, aminél majdnem 24 ezerszer (!) annyira káros, és ezt az anyagot a mai napig gyártják és használják, ez található például sok ablakban, mivel hatszor sűrűbb a levegőnél, ezért kiváló a hangszigetelő hatása. 1992-2006 között ezt a gázt töltötték a Nike Air cipők talpába is, ez biztosította a puha járást, de a gyógyszer- és az elektronikai ipar is nagy felhasználó.

További sokkoló számok hangzottak el, megtudtuk többek között azt is, hogy a világon naponta 376 milliárd e-mailt küldenek el, és egyetlen rövid, csak szöveget tartalmazó e-mail elküldése 4 g károsanyag-kibocsátással jár. Egy Google-keresés 0,2-0,5 g CO2e-t juttat a légkörbe, ezt a napi 13-16 milliárdos keresésszámmal kell megszorozni. Egy MI-keresés kibocsátása pedig ennek nagyjából a tízszerese. Egy átlagos internetfelhasználó éves szinten 414 kg károsanyag-kibocsátásért felelős, egy közepes weboldal 60 kg CO2e éves kibocsátása pedig ugyanakkora környezeti lábnyommal jár, mint 4,3 millió SMS vagy napi 63 percnyi TikTok-aktivitás. Huszics György hangsúlyozta: bár a digitalizációra mint zöld megoldásra tekintünk, tartsuk szem előtt, hogy minden digitális folyamat termel karbont. A fenntartható jövő ezért nem képzelhető el a digitális tevékenységek racionalizálása nélkül, az ő csapatuk kifejezetten a médiakampányokra fókuszál, mesterséges intelligenciát használó szolgáltatásuk méri és optimalizálja a weboldalak karbonlábnyomát, így a szakértőik tapasztalatai alapján akár tizenheted részére csökkenthető a karbonkibocsátás.

A Carbon.Crane megvizsgálta, hogy a magyar gazdaság négy meghatározó szektorában – telekommunikáció, energiaipar, kiskereskedelem és bankok – a főbb szereplők weboldalai mekkora karbonlábnyommal működnek. Az egyes szektorok tekintetében a weboldalak átlagos éves károsanyag-kibocsátása a telekommunikációs szektorban a legalacsonyabb, amit a kiskereskedelmi cégek oldalai követnek, végül a bankok és az energiaipari cégek zárják a sort. A vizsgált oldalak közül az egyedi oldalbetöltéseket tekintve a legmagasabb és a legkisebb károsanyag-kibocsátású weboldal is a kiskereskedelmi szektorból került ki, és köztük mintegy 62-szeres a különbség! Tehát nem csupán az iparágak között vannak jelentős különbségek, hanem az iparágakon belül az egyes szereplők között is. Mindegyik szektorban vannak már bőven az átlag alatti éves karbonlábnyomú oldalak, ám érdekesség, hogy a vizsgált fenntarthatósági oldalak sokszor nem fenntarthatók, mert a mérések alapján szennyezőbbnek bizonyultak, mint a nyitóoldalak. A háttérben dolgozó szerverparkok energiaigénye is óriási, ennek ellenére a vizsgált vállalatok alig több mint 40 százaléka használ fenntartható energiával működő, klímabarát webtárhelyet.

Egy weboldal karbonlábnyomának csökkentése több lépésben, monitorozást követően, minden oldal esetében más és más eszközökkel és folyamatos visszaméréssel valósítható meg. Vannak azonban általános érvényű csökkentési tippek, amelyeket a mindenkori tartalom módosítása nélkül megvalósíthatunk, miközben nő a hatékonyság. Ilyen például a képek méretének optimalizálása, a videós tartalmak rövidítése vagy a rendszerfontok alkalmazása. (A workshopon lehetőségünk volt ellenőrizni a munkáltatónk weboldalának karbonlábnyomát is, és örömmel nyugtáztam, hogy a Népszava esetében mindössze 5 százalékos csökkentésre lenne lehetőség – míg volt olyan médium, ahol ez több mint 50 százalék.)