Dobrev Klára, a baloldal többé-kevésbé önjelölt vezetője logikusan érvel: több százezer ember várja, hogy a rendszerváltást követően érvényesüljenek a baloldali értékek. Ha ez így van, akkor – állítja – hiba lenne, ha a legütőképesebb baloldali párt nem indulna a választásokon.
Ezzel az érveléssel nehéz vitatkozni. A baloldali értékek – a munkavállalók, a szegények, a nyugdíjasok és általában a kiszolgáltatottak védelme – valóban nélkülözhetetlenek egy új politikai rendszerben. A gond nem az értékekkel van, hanem azzal, hogy jelenlegi képviselőik évtizedek óta sem kormányon, sem ellenzékben nem bizonyultak hitelesnek, cselekvőképesnek és átütő erejűnek.
Kormányon, nagyobb koalíciós partnerként a baloldal a piacgazdaságot erős szociális korlátok nélkül építette, nem tudta megfékezni a kiszolgáltatottság növekedését. Ellenzékben pedig 2010 után sem sikerült bizonyítania, hogy képes következetesen kiállni a gyengébbek mellett. A magánnyugdíjpénztárak államosításakor néhány parlamenti felszólalásra futotta, a Munka törvénykönyve 2012-es módosításakor szinte szó nélkül hagyta, hogy a munkáltatói érdekek felülírják a munkavállalói jogokat.
A nyugdíjrendszer átalakítását sem kísérte erőteljes tiltakozás, és máig nem sikerült megértetni a nyugdíjasokkal, hogy az új rendszer következményeként keletkezett széles szakadék a reáljövedelmek és a nyugdíjak között, és sodródott a nyugdíjasok jelentős része a társadalom peremére.
Az állami szektor leromlásával együttjáró egészségügyi privatizáció, a közmunkaprogram zsákutcája, vagy a hagyományosan stratégiai szövetséges szakszervezetekkel elmaradt együttműködés mind azt jelzi: a baloldali pártok nem találták meg a működőképes válaszokat.
A szolidaritás hiánya különösen látványos volt. A tüntetők, a szegények, a kistelepülésen élők mellett többnyire csak retorikai szinten álltak ki, az egymás közötti együttműködés pedig rendre elmaradt. A rivalizálás sokszor fontosabbnak bizonyult az értékek képviseleténél. Szimbolikus pillanat volt a 2022-es választási vereség bejelentése, amikor Márki-Zay Péter szinte egyedül maradt a színpadon, és a teljes felelősséget az ő nyakába varrták, vagy amikor több párt ódzkodott, hogy csatlakozzon Hadházy Ákos a közmédiával kapcsolatos tiltakozásaihoz. A kiemelt jelentőségű korrupcióellenes harcban pedig a baloldal hitelességét jelentősen gyengíti, hogy kormányzásuk idején is súlyos ügyek kísérték a politikát, a privatizáció fénykorának „turpisságairól” nem is beszélve.
Sokan nem látnak ezért garanciát arra, hogy a jövőben, immár kisebb koalíciós partnerként a baloldal képes lenne hatékonyan érvényesíteni az értékeit. Egy új, hiteles “balos” nemzedékre lenne szükség.
Addig is a választók abban reménykedhetnek, hogy a rendszerváltó kormány képes lesz népfrontszerű politizálással és valódi társadalmi párbeszéddel beépíteni a baloldali értékeket a kormányzásba. Az erre vonatkozó szándék hangsúlyos bejelentése sok választót nyugtatna meg, egyúttal megadná a tónust a „Közös Társadalom” felépítéséhez, amelynek alapja a panaszok és a “másik” meghallgatása, a közös megoldáskeresés és a szolidaritás.
A szerző nyugalmazott diplomata.