A magyar kormányzati informátorokkal megerősített orosz titkosszolgálat (FSZB) szerint alattomos föld-levegő fritőzök is készülhettek az üzemben, közvetlenül a botmixergránátok mellett. A magyar kormány, amely máskülönben oroszlánként védi a magyarnyelv-használatot (illetve elsősorban négy-öt kifejezést, úgymint rezsi, buzi, komcsi, libernyák, Soros), ezúttal lányos zavarában nem találta a helyzethez méltó szavakat, úgymint: a jó édesanyátokat, ruszkik! Helyette sürgős kormányülést tartott a 3 százalékos csodahitel-konstrukcióról, melynek segedelmével a továbbra is kispénzű magyarok finanszírozhatják az adójukból a felső tízezer huszonötödik Airbnb-lakását.
Cserébe az árak is ehhez igazodnak, hogy immár csak Kiskunhalason bérelhessenek ingatlant a Budapestre ingázó munkavállalók.
Sulyok Tamás hivatala bezzeg nem volt rest, és 58 teljes percig a háborítatlan valóságot képviselte ország-világ előtt. Leírták: orosz rakétatámadás rombolta le a munkácsi gyárat, vagyis több száz kárpátaljai magyar család megélhetését. A közlés bátorságát (miszerint a rakétákat az orosz agresszor indította útnak) vakmerőnek azért nem mondanánk az orosz öldöklés negyedik évében (illetve 2014-hez képest 11 év és 179 nap után), a Bélügyi Szatyorszolgálat mégsem tartotta sokáig a tényállítást. Vártak a megerősítésre. Mi ezt inkább úgy mondanánk, hogy térdre-imára rogyva vártak a hírre, miszerint hátha mégis az ukrán légvédelem rakétázta le saját magát véletlenül. Hát nem. A hír azonban maradt érintetlen. Ahogy a magyar kormánynak sem rándult arcizma sem, Pjotr Szijjártó még egy ártatlan orosz járókelőt sem rendelt be a külügyminisztériumba tragikus hirtelenséggel, hogy a pánorosz csája is meg legyen említve egy rosszallóan füstölgő szamovár tövében (Moszkva, és a hajam is milyen!).
A magyar kormány térde kalácsa tehát nem remegett meg, pedig jó oka lett volna erre a határaitól 30 kilométerre robbanó bombák miatt.
