A magyar kormányzati informátorokkal megerősített orosz titkosszolgálat (FSZB) szerint alattomos föld-levegő fritőzök is készülhettek az üzemben, közvetlenül a botmixergránátok mellett. A magyar kormány, amely máskülönben oroszlánként védi a magyarnyelv-használatot (illetve elsősorban négy-öt kifejezést, úgymint rezsi, buzi, komcsi, libernyák, Soros), ezúttal lányos zavarában nem találta a helyzethez méltó szavakat, úgymint: a jó édesanyátokat, ruszkik! Helyette sürgős kormányülést tartott a 3 százalékos csodahitel-konstrukcióról, melynek segedelmével a továbbra is kispénzű magyarok finanszírozhatják az adójukból a felső tízezer huszonötödik Airbnb-lakását.
Cserébe az árak is ehhez igazodnak, hogy immár csak Kiskunhalason bérelhessenek ingatlant a Budapestre ingázó munkavállalók.
Sulyok Tamás hivatala bezzeg nem volt rest, és 58 teljes percig a háborítatlan valóságot képviselte ország-világ előtt. Leírták: orosz rakétatámadás rombolta le a munkácsi gyárat, vagyis több száz kárpátaljai magyar család megélhetését. A közlés bátorságát (miszerint a rakétákat az orosz agresszor indította útnak) vakmerőnek azért nem mondanánk az orosz öldöklés negyedik évében (illetve 2014-hez képest 11 év és 179 nap után), a Bélügyi Szatyorszolgálat mégsem tartotta sokáig a tényállítást. Vártak a megerősítésre. Mi ezt inkább úgy mondanánk, hogy térdre-imára rogyva vártak a hírre, miszerint hátha mégis az ukrán légvédelem rakétázta le saját magát véletlenül. Hát nem. A hír azonban maradt érintetlen. Ahogy a magyar kormánynak sem rándult arcizma sem, Pjotr Szijjártó még egy ártatlan orosz járókelőt sem rendelt be a külügyminisztériumba tragikus hirtelenséggel, hogy a pánorosz csája is meg legyen említve egy rosszallóan füstölgő szamovár tövében (Moszkva, és a hajam is milyen!).
A magyar kormány térde kalácsa tehát nem remegett meg, pedig jó oka lett volna erre a határaitól 30 kilométerre robbanó bombák miatt.
A Fidesz-elnök, akinek a szótárából a háborús kifejezések kiszorítottak majd minden mást, szintén egy kiégett veterán nyugalmával fogadta a támadást.
A kormány nem változtatott az Ukrajnából érkező menekültekre vonatkozó magyar szabályozáson sem, ami pedig Rácz András Oroszország-szakértő szerint erősen indokolt volna: immár Kárpátalját is fel kellene venni a harcok által közvetlenül fenyegetett megyék listájára, hogy az onnan érkezők állami ellátást kaphassanak. Nem muszlimok, ukránok, sokuk magyar felmenőkkel. A történész-kutató felelevenítette az ukránok által kirobbantott kémbotrányt is, ami Kijev olvasatában azt jelentette, hogy állítólagos magyar ügynökök Kárpátalja légvédelméről is gyűjtöttek információkat. Életveszélyes adalék. Idetartozik egy bizonyos Ambrózy propagandista falra kenődése is, aki a kormány számára kényelmetlen közléseket író Rácz Andrást vádolta meg fotelszakértéssel. Érdemes elolvasni a választ a Facebookon a kutató személyes, Kijeven túli tapasztalatairól. Vannak. Ahogy vannak a három éve keményen dolgozó Kárpátaljai Sárkányellátóknak is: két alapítójuk, Trautmann Balázs (Trau) és Oláh Mihály (O. M.) a budapesti ukrán nagykövetség meghívására vett részt a függetlenségi ünnepen. Jó érzés volt velük érezni az ukrán–magyar együtt dobbanást 1200 kilométerről is.
Az ukrán–magyar kétoldalú kapcsolatok elmélyítésében (tizenöt-húsz ásónyom naponta) jeleskedő magyar kormány nem találta a szavakat az ukrán függetlenség napján, augusztus 24-én sem. Pedig ez a nap nemcsak északkeleti szomszédunk számára emlékezetes: éppen abból az őrületből szabadultak 1991-ben, ahonnan a Magyar Népköztársaság is Orbán Viktor (a normális) hathatós közreműködésével 1989-ben. Ez az Orbán Viktor még 2007-ben is halálpontosan, álmából felkeltve is tudta, hogy „lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik, a demokráciát pedig nem lehet felülről irányítani, hanem csak az emberek szívéből nőhet ki”. Hát, ez történik mostanában egy megviharodott kormányfő szívtelen-szenvtelen kormányával szemben.
Valamelyest megnyugtató fejlemények jöttek a Fehér Házból is Ukrajna ügyében: Donald Trump szerint az ukránok bátorsága az egész világot inspirálja. Az elnök ismét adott egy kéthetes haladékot, hogy kiderüljön, mit akar Putyin, pedig ez kezdettől napnál világosabb: olyasmit, ami lehetetlenné teszi a háború befejezését, és ezzel Ukrajna helyzetének normalizálódását, netán újjáépítését amerikai és európai cégekkel, s persze biztonsági garanciákkal. Az alelnök J. D. Vance érvkészlete méltán volt siralmas a héten: szerinte az oroszok elismerték, hogy nem tudnak bábkormányt ültetni Kijev élére, pedig ez a háború kezdetén alapvető követelésük volt. Nagyszerű, de ez a múlt, beszélni pedig a jövőről kellene. Erről annyit sikerült mondania a kanapékirály lángelmének, hogy Putyin elfogad „valamilyen” biztonsági garanciát Ukrajna területi integritása védelmére. Melyik Ukrajna? A tegnapi, a mai, vagy a gyilkolással tovább csonkított holnapi?
Akkora debileket még nem látott az Ovális Iroda, mint amekkorák ma terpeszkednek a Pennsylvania Avenue 1600.-ban.
Ha csodát akarnak látni, nézzenek meg egy amerikai kormányülést (a hetediket adták élőben a héten), és garantáljuk, hogy el fognak bizonytalanodni: Besenyő Pista bácsit vagy Pandacsöki Boborjánt látják-e a miniszterek között, akik heveny 18 karikás pozíciókban legyezgetik a 47. elnök páratlan, mérhetetlen, egyszersmind indokolatlan hiúságát.
