Az Amnesty International kezdeményezésére augusztus 30. az eltűntek világnapja napja. De nem a „hétköznapi” eltűnések érintettjei, hanem azok a milliók, akiknek fegyveres konfliktusok, erőszakos cselekmények, migrációs folyamatok és természeti katasztrófák következtében veszett nyomuk. Az emléknap célja az is, hogy felhívják mindannyiunk figyelmét az erőszakkal eltüntetett emberek családtagjaikra is, akiknek ez a nap a reményt, a szolidaritást és a felkutatásukat célzó törekvéseket jelenti.
1980 óta az ENSZ csaknem 61 500 erőszakcselekményben történő eltűnést regisztrált 115 országban. Csak 2024 május 1. és 2025. május 1. között 1278 esetről érkezett bejelentés 38 országban.
Az erőszakos eltüntetés egy olyan nemzetközi bűncselekmény, amit jellemzően állami szereplők követnek el, vagy olyan nem állami szereplők, amelyek az állam jóváhagyásával vagy legalábbis hallgatólagos beleegyezésével működnek. Ilyenek lehetnek például különböző fegyveres szervezetek, katonai junták – nyilatkozta lapunknak Demeter Áron, az Amnesty International Magyarország kommunikációs vezetője. – Ami ilyenkor történik, az egészen filmszerű: embereket egyszerűen elrabolnak az otthonukból, a munkahelyükről vagy a nyílt utcáról . Ez a történet attól válik erőszakos eltüntetéssé, hogy napokig, hetekig, sőt, évekig sem árulják el a hozzátartozóknak, barátoknak, hogy az illető hol van, és mi történt vele. Ezzel tulajdonképpen kivonják őket a jogrendszerből, így mindenféle jogi védelem megszűnik számukra. Ami különösen súlyossá teszi az egészet, hogy
ennek van egy iszonyú megfélemlítő hatása a környezetre.
Jellemzően olyankor alkalmazzák ezt az eljárást, amikor az elkövetők valamilyen üzenetet akarnak küldeni az illető családjának, barátainak, munkatársainak, de igazából az egész közösségnek, az egész társadalomnak: azt az üzenetet, hogy senki nincs biztonságban, ez bárkivel bármikor megtörténhet. Bárkit el tudunk tüntetni a Föld színéről úgy, hogy soha senki nem tudja meg, mi történt vele. A katonai diktatúrák jellemzője, hogy a rendszer ellenségeit – újságírókat, aktivistákat, politikusokat – viszik el. Pont ezzel a rendkívül hatékony módszerrel, a rettegésben tartással tudják fenntartani a hatalmukat ezek a vezetők évtizedeken keresztül.”
Miért fontos erről beszélni Magyarországon? A kommunikációs vezető szerint azért, mert ha nálunk nem is, a közelünkben voltak és vannak ilyen események.
„2010 előtt ez nem volt egy univerzálisan tiltott nemzetközi bűncselekmény. Az ENSZ abban az évben adott ki egy nemzetközi egyezményt, ami egyrészt tiltja az ilyen eltüntetéseket, másrészt próbál valamiféle védelmet nyújtani ellenük, továbbá kártérítést biztosítani az áldozatoknak és családjaiknak – megjegyzem, Magyarország azóta sem ratifikálta ezt az egyezményt. Az Amnesty International azért kezdeményezte ezt a világnapot, mert annak ellenére, hogy százezer szám tüntettek el embereket ilyen módon világszerte, nem volt benne a köztudatban ez a típusú bűncselekmény. Ezeknek a láthatatlan embereknek próbálnak valamilyen láthatóságot biztosítani. Az mindenképpen jó hír, hogy ez Magyarországon jelenleg nem létező probléma, ettől függetlenül nagyon fontos lenne csatlakozni az ilyen nemzetközi egyezményekhez, hiszen ezzel fejezzük ki, hogy ez a jövőben sem lesz probléma.”
Az erőszakos eltüntetésekről először talán mindenkinek Szíria jut eszébe, ahol az Asszad-rezsim nagyjából 30 éve alatt több mint 100 ezer ember tűnt el, és ennek nagy részéért egyértelműen a diktatúra volt a felelős, bár hozzá kell tenni, hogy más fegyveres szervezetek is szerették alkalmazni ezt a módszert – részletezte Demeter Áron. Ilyen például az Iszlám Állam, amely önmagában több tízezer ember eltüntetéséért lehetett felelős, illetve a Hajat Tahrir as-Sám (HTS) terrorszervezet, amely az Al-Kaidából jött létre. Bár tavaly puccs buktatta meg a Bassár el-Asszad kormányát, az országban a mai napig több tízezer ember nem tud semmit az elmúlt évtizedekben eltűnt családtagjairól, pedig a hatalmat átvevő elnök, Ahmed al-Sharaa – aki a HTS vezetője volt – tavasszal ígéretet tett az erőszakos eltüntetések átvizsgálására. A másik hírhedt példa Srí Lanka, ahol a polgárháborúban 60-100 ezer ember tűnt el, és a nagy részükről a mai napig semmit nem tudunk. Ott is folyamatban vannak vizsgálatok, de valódi előrelépés még nem történt. Demeter Áron szerint talán a legfontosabb előrelépés, hogy 2018-ban végre Srí Lanka is bűncselekménnyé nyilvánította az erőszakos eltüntetést, tehát elvileg büntethető lenne, ennek ellenére a probléma továbbra is fennáll. Ha már szóba került Magyarország nem érintettsége, a szakember felhívta a figyelmet arra, hogy azért Európának sincs oka büszkélkedni. Albániában 30-40 évvel ezelőtt nagyjából 8000 embernek veszett nyoma, és fogalmunk sincs, hogy a spanyol polgárháborúban, a Franco-diktatúra éveiben hányan tűntek el. Kicsit távolabbra tekintve Hegyi-Karabah térségében az elmúlt évtizedekben több mint 7000 ember tűnt el, de Cipruson is több mint 1900 olyan embert tartanak számon, akinek nyoma veszett. Az Örményország-Azerbajdzsán-Grúzia térségben nagyjából 2500 ember hollétéről nem tudni semmit. Tehát ez nem egy nagyon távoli probléma, nagyon is globális jelenség.
Demeter Áron közölte: mivel nincs egységes adatbázis, nem lehet megmondani, pontosan hány embert érintenek az erőszakos eltüntetések, ráadásul rengeteg konfliktus jelenleg is folyamatban van, így újabb és újabb ügyek keletkeznek. A tragédia azért is kiemelt, mert az eltűntek családtagjai sokszor évtizedeken keresztül próbálják megtudni, mi lett a szerettükkel – eredménytelenül. „Sok olyan áldozat ügyével találkoztunk már, amikor a családtagok elmesélték: amikor a hatóságoknál érdeklődtek a hozzátartozójukról, azt a választ kapták, hogy jobb, ha nem keresik. Azt tanácsolták nekik, hogy felejtsék el. Ezrek, tízezrek sínylődhetnek rettenetes, embertelen körülmények között börtönökben, és tízezrek kerülhettek olyan jelöletlen tömegsírokba, amelyeket talán soha senki nem fog megtalálni. Bár a technológia ma már jóval fejlettebb, de amíg hatalmon van az, aki elkövette ezeket az eltüntetéseket, addig biztosan senki nem fog nekiállni a felderítéseknek. Attól is tartok, hogy ha egyszer vége lesz az orosz agressziónak Ukrajnában, ott is előkerülhetnek majd olyan történetek dokumentálva, amikor embereket raboltak el. Úgyhogy ez nem a múlt, hanem ez egy abszolút velünk élő történet.
Wagner Moura a Népszavának: Ó, barátom, ön jön abból az országból, ahol nem tudják eldönteni, hogy Putyin vagy Zelenszkij az igazi diktátor?A bizonytalanság a legnehezebb
„Ha valakinek eltűnik egy szerette, azt a veszteséget a legnehezebb feldolgozni, mert hiányzik a bizonyosság – mondta el lapunknak Révész Renáta Liliána gyásztanácsadó. – A gyászfolyamatok ugyanis mindig valami bizonyosság, lezárás után történnek: kimondták a válást, eltemettük az elhunytat stb. Amikor valaki eltűnik, hosszú ideig várhatjuk őt, reménykedhetünk, hogy előkerül épségben. Ezért sokan nem is tudják lezárni magukban, örök reménykedésben, bizonytalanságban ragadnak. A hozzátartozók ugyan érzékelik, hogy az illető nincs velük, és ez a hiány fájdalmas – mint minden veszteség –, de nem tudják ezt múlt időbe tenni, mert reménykednek, hogy ez megváltozik. Ez azt jelenti, hogy egy hosszan elnyúló krízis alakul ki, aminek nem látjuk a végét. A krízishelyzetek testi tüneteket is okoznak, és az érzések is széles skálán váltakoznak – feszültség, düh, harag, szomorúság, fájdalom. És mivel ezekben a fájdalmas helyzetekben nem az észszerűség vezet minket, van, aki egész életére beleragad ebbe. Vannak, akik attól félnek, hogy mi lesz, ha lezárják magukban a történetet, és mégis előkerül az eltűnt személy. Sokan elhárító mechanizmushoz folyamodnak: azt hajtogatják, hogy biztosan él még valahol, így próbálják csökkenteni a kínt. De szakember ilyen esetben is tud segíteni, nincs olyan helyzet, amikor ne lehetne csökkenteni a tüneteket.”
Tömegsír Irakban
A közelmúltban bukkantak rá egy húszezer fős tömegsírra Irakban, Moszul déli részén. Az ország kormánya az Iszlám Állam terrorszervezetet gyanúsítja a tömeggyilkossággal. Bászim el-Avádi kormányszóvivő kijelentette, hogy minden technikai és jogi intézkedést megtesznek az áldozatok azonosítása, jogaik védelme és hozzátartozóik támogatása érdekében. Hangsúlyozta, hogy dokumentálják és a világ tudomására fogják hozni a terroristák bűncselekményeit és azok mértékét. Elmondta, hogy még évekkel az Iszlám Állam 2017. decemberi leverése óta is folyamatosan kerülnek elő a bűntetteik bizonyítékai. A terrorszervezet egykor Irak és a szomszédos Szíria nagy területeit tartotta ellenőrzése alatt. A szervezetet katonailag legyőzték, de nemzetközi terrorszervezetként azóta is aktív.
