Először egy barátnőm lelkesen bevállalta a nyuszipesztrálást egy hétig, viszont tartottunk egy hétvégi előpróbát, ahol két nap alatt kiderült, hogy a barátnő allergiás a nyúlra, vagy a szénájára. Vagy mindkettőre egyszerre. Úgyhogy az egyhetes nyúlnyaraltatás terve itt füstbe ment.
Gyorsan kellett találni egy új, vállalkozó szellemű nyúlfelügyelőt. Végül egy nyúlcsoportnak köszönhetően a Füge nyuszi a legjobb helyre került. Szentendrén nyaralt a lelkem az egyik hegy tetején. Természetesen nem egy egész mező jutott neki, de maximálisan hideg kis szobában, nyúlbarátokkal körbevéve, egy külön kis karámban töltötte ezt az egy hetet.
Részemről megvolt az aggódás, hiszen a kis nyuszi még csak hét hónapos, szinte tinicsaj. Eddig egész nap szabadon lófrálhatott a lakásban, csak éjszakára zártuk a ketrecébe. Ráadásul a kis hölgy még életében nem találkozott más nyulakkal, a csöppnyi agyában nagyjából olyan kép alakulhatott ki, hogy ő az egyedüli nyúl kerek e világon. Aztán most tessék, itt van körülötte még hat másik! Vajon hogyan viseli ezt a sok hirtelen változást? Abban azért biztos voltam, hogy nyuszi a legjobb kezekben van, mert Évi mindenhez ért a nyulak terén. Csípőből tudja az összes gyógynövényt, amit ehetnek a szőrösbanánok, mindig vannak életmentő ötletei, ha arról van szó, és még nyuszikekszet is tud sütni.
Szóval a Füge nyúl, akit igazából már Csumralinnak nevezünk, elment nyaralni. Felkocsikáztam vele a hegy tetejére, már várta a saját kis karámja, a felszerelését vittem magammal. Jó kis kuckója lett. Évi pedig minden nap küldött egy fényképet a nyusziról, pár mondatos beszámolóval. Én, aki szentül hittem, hogy a nyuszimuszi, meg az ingyombingyom tálibe, jaj, az áldott kis lélek biztosan szorong majd és feszélyezve érzi magát az idegen helyen, szóval a tündibündi nyuszink gyönyörűen bemutatkozott az új helyen és hozta a kisördög formáját.
Kezdetben csak a szomszédban lévő két nyuszit vegzálta ketrecen keresztül. Nemhogy ő szeppent volna meg, a két korosodó, hétéves nyuszi bestresszelt tőle. Nem értették a virgonc kis csitrit. A második napon megtámadta Évit, mert annyira védte a kis territóriumát. Természetesen öt perc múlva már nyuszipuszival halmozta el. A harmadik napon megszökött a karámjából, amit átugrani nem lehetett, a rácsokat nyusziként széttolni képtelenség, úgyhogy a mai napig rejtély, hogy a kis nyuszi hogyan került ki a karámból a szoba közepére, és várta elégedetten Évit, amikor reggel megérkezett, hogy ellenőrizze a nyuszikat. Évi csak annyit fűzött az esethez, hogy az Alcatraz új Houdinije él velünk nyúl alakban.
Tehát hiába aggódtam én ezért a kis nyusziért, a négylábú családtagunk sikeresen bemutatkozott, egy pillanatig sem érezte rosszul magát, és még nyuszipajtásai is lettek egy ideig. Mindenesetre Évi azt mondta, hogy azért most ha lehet, egy ideig ne utazzunk sehova, mert ha ismét jönne a kisördög, arra lélekben is rá kell készülnie...
