Dél-Afrika;

Cápák közé nem merültünk, de pingvinekkel találkoztunk Fokvárosban

A gepárdok, elefántok és orrszarvúak között eltöltött két hetem (a Cheetah Experience-nél végzett önkénteskedés) után a sárga, vadállatokkal teli szavannákat egy időre magam mögött hagytam, hogy felfedezzem az afrikai kontinens egyik legdélebbi csücskét, Fokvárost, és végre a saját szememmel lássam az ott élő afrikai pingvineket. 

Ez már tavaly is a terveim között szerepelt, amikor először érkeztem Dél-Afrikába. Végül azonban – főként a féltő családtagjaim unszolására – akkor ezt a programot kihagytam. Idén nem egyedül érkeztem az országba. Részben emiatt, részben pedig azért, mert azóta már Sao Paulo favelláit is megjártam, hallani sem akartam arról, hogy anélkül távozzak ismét erről a kontinensről, hogy legalább néhány napot eltöltenék a világ egyik legszebb nagyvárosában, ahol természeti csodák találkoznak a keveredő európai és afrikai kultúrával.

Egy alig kétórás repülőutat követően landolt a Johannesburgból érkező járat, amivel utaztam, a főként helyiekkel teli fapadoson határozottan én ugrottam fel a legizgatottabban, hogy a csomagjaim összeszedését követően nekivágjak az afrikai utam második felének. Egy nagyon modern, tényleg csodálatos fekvésű metropolisz felfedezésének, ami egyébként a Telegraph Travel Awardson megkapta az év legjobb városa díjat.

Kétarcú Afrika

Egyre több olyan videó terjed a TikTokon, ahol fiatal afrikai fiúk vagy lányok kifigurázzák azokat a régi dokumentumfilmeket, amelyek Afrikát szegény, lepusztult, nomád népekkel teli helyként mutatják be. És amelyekben csak azt hangsúlyozzák, hogy milyen súlyos a vízhiány, a szegénység és az éhezés. Vagy jobb esetben a még most is létező, például a nyelvükkel folyamatosan csettintve beszélő, egyszerű körülmények között élő törzseket mutatják be. Holott – bár természetesen létezik Afrikának ez az oldala is – van ennek az óriási kontinensnek egy nagyon civilizált, nagyon modern arca is tele szebbnél-szebb épületekkel, tengerpartokkal, és sok esetben nagyon gazdag emberekkel. Az egyik, sőt, talán mind közül a legismertebb ilyen hely Fokváros, amit európai ember először talán csak a 15. század végén látott Bartolomeo Diaz személyében. A portugál hajós és felfedező Afrikát megkerülve hajózott Ázsiába.

Az évszázadok során a város, és maga Dél-Afrika volt holland és brit kézen. Itt kötöttek ki a Madagaszkárról, Délkelet-Ázsiából és más afrikai országokból idehurcolt rabszolgákat szállító hajók. De a közelben található Robben-szigeten raboskodott 18 éven keresztül az apartheid rendszer megszűnését kivívó Nelson Mandela, a Dél-afrikai Köztársaság első fekete elnöke is.

Történelemből tehát nincs hiány azok számára, akiket ez érdekel, ahogy természeti csodákból sem. A legismertebb feltehetően a város közepén elterülő Tábla-hegy, ami Fokvárost a világ egyik legszebb fekvésű településévé teszi. De a közelben található a Jóreménység-foka, (amit tévesen tartanak az afrikai kontinens legdélebbi csücskének), a Chapman’s Peak, tucatnyi szőlőültetvény, a partokat pedig az Atlanti-óceán mossa, ami Afrika ezen részén télen és nyáron egyaránt olyan hideg, hogy fürdésre aligha alkalmas. Ellenben az itt élő pingvinek számára tökéletes, ahogyan fókák, bálnák és cápák is jól érzik benne magukat. Ez egy magamfajta állatbolond számára az egyik legvonzóbb volt abban, hogy idelátogassak.

Szerinte nem szabad félni, mert pont ez a hatalom célja.