Marad az árrésstop - jelentette be előbb Orbán Viktor az adriai hajókázásán, majd Gulyás Gergely is a kormányinfón. Mélyreható elemzéssel egyik politikus sem szolgált, megteszi ezt az utca embere. A vásárlók egyfelől örülnek a kormányzat intézkedésének, amely 10 százalékban korlátozza a kiskereskedelmi cégek árrését, van aki itt meg is áll. Ugyanakkor sokan a boltokban is tisztában vannak azzal, hogy ha egyszer vége lesz az árszabályozásnak – mert egyszer mindennek vége lesz –, akkor jön a kijózanodás.
A kormány most november végéig fagyasztotta be az árréseket, de miután a bankok, biztosítók, telekomcégek „önkéntesen” 2026 július 1-ig vállalták, hogy nem emelik áraikat, várható, hogy az árrésstopokat is eddig hosszabbítgatják. De legalábbis a választások másnapjáig. Egyszóval jövő év közepén jelentős inflációs ugrás várható, legalábbis az élelmiszereknél - ahhoz hasonló, mint amikor hosszas nyűglődés után kivezették az ársapkákat.
Orbán szerint azért van szükség az árrésstopokra, mert a kormány nem hagyhatja, hogy a „multik packázzanak az emberekkel”. Ez az indoklás sokat megmagyaráz, szó nincs itt az infláció csökkentéséről, versenyképességről, a fizetések emeléséről, józan gazdaságpolitikáról. Az árrésstop egy politikai termék, amiről azt hiszik, segít választás nyerni. Nem. Az árrésstop méreg, amely minél tovább marad a szervezetben, annál több kárt okoz.
Hogy a multik mennyire nem ellenségei a magyar fogyasztóknak, ahhoz elég megnézni a forgalmukat. A vásárló a pénztárcájával szavaz: oda megy, ahol ár-érték arányban a legtöbbet kapja. Nem a magyar láncokat, nem is a kisboltokat fenyegetik az árrésstoppal, ám az erőszakos árcsökkentések tovagyűrűző hatása miatt sok kicsi magyar bolt mehet tönkre a következő hónapokban. Vagy a talpon maradása érdekében elbocsát.