Vet, arat, megvált (Thea von Harbou: Metropolisz)

A nők miatt – olvasni is főleg csak miattuk érdemes. A Metropolisz című százéves regényt mindenképpen! Előbb azért udvaroljuk körbe az újabb (harmadik), immáron teljes magyar kiadást, mely az 1929-es első, angol nyelvű megjelenésen alapuló magyar fordítást újította fel, egészítette ki, és tette szakmailag is rendbe – mai olvasók számára friss nyelvi és olvasmányélményt nyújtva.
Noha így sem könnyű befogadni ezt az évszázados alkotást, amely filmváltozatának (Fritz Lang, 1927) részleteit – köszönhetően a Queen Radio Ga Ga című dala klipjének – még azok is ismerik, akik nem végeztek film szakot vagy -specializációt. A regény befogadásának nehézségei elsősorban a műfaji hibriditásában keresendők. Amit persze simán nevezhetnénk csapongásnak is. Ma egy könyvesboltban nyilván a „sci-fi, fantasy” címke alatt találjuk meg, de könnyen oda lehet sorolni a giccsfestményborítós melodramatikus, „romantikus, szerelmes történetek” kategóriájába, ahogy a „vallás, ezoterikus könyvek” polcáról sem lógna ki. Komplex, a műfajok mellett sok egyéb nyelvi, diszkurzív réteggel megpakolt szövegtest, ami biztosítja a többféle olvasói érdeklődést és a változatos szövegértési sémák érvényesülését, ugyanakkor nem feltétlenül váltja be a hozzá fűzött reményeket, mert az egyes komponensek összjátéka nem mindig erősíti, esetenként még ki is oltja egymást, vagy csak úgy „lógva” maradnak egyes szöveg-szövetszálak. A crossoverből overkill lesz, de öngyilkos módon. Magyarul: a kevesebb több lehetett volna.
Hogy világosabb legyen annak is, aki az elmúlt száz évben még nem ismerkedett össze a regénnyel: valahol-valamikor („réges-régen egy messzi-messzi galaxisban”) az ötvenmilliós Metropolisz városa technokrata urának fia első látásra beleszeret egy lányba, aki a város működését biztosító munkások föld alatti nekropoliszának lakója: gazdag fiú – szegény lány képlet. Ez a szerelem épp olyan, mint Rómeóé és Júliáé: a „pillanat kémiája” hevíti, plusz kapott egy kis keresztény pietà színezetet is. A város ura segítségért folyamodik egykori szerelmi vetélytársához, egy feltaláló mágushoz, aki később zombiként a halálból is visszatér!… Ez a rosszakaró megtévesztésül egy android hasonmást készít a lány arcával, ami/aki nemcsak a fiú érzékeit csapja be, de babiloni szajhaként boszorkányos gyorsasággal fellázítja a város munkásait is uruk ellen. Az Új Bábel Torony lakója ekkor elérkezettnek látja az időt, hogy a konfliktusból erényt kovácsolva próbatétel elé állítsa a fiát, a hatalomutódlást biztosítva.
Ám közbeszólnak az (idealizált) érzelmek.
Meg a nők!
Valljuk be: az igazán hevesnek tűnő, valójában lagymatag/avatag szerelmi sztori (bár az Alkonyat-rajongók és más effélék talán imádnák), a gépesített, utópikus/disztópikus városállam, vagy a gótikus fantáziák ábrázolása mikéntjének értékelése ma már nem igazán mozgatja meg a fantáziánkat. Szemben a vallási jelképekkel, főként bibliai szövegekkel – lásd a fordulatot hozó: „Amit az ember vet, azt aratja is” idézetet – operáló elbeszélésmód és ennek a keretét adó hatalomtechnikai manipuláció ideológiájának felfejtésével! Valamint a „női olvasat” kitüntetettsége az, ami életképesnek és érvényesnek tűnik a jelen horizontján. Utóbbi annál is inkább, mert bár látszólag a férfiak kezében az irányítás, de Metropolisz valójában az istennők országa, akár Hel, akár Mária a szereplő nő neve, a lényeg, hogy az irántuk érzett magasztos rajongás, szerelem mozgatja a férfiak ambícióját, és ők hoznak megváltást is a férfiak életében. De lehetnek anyák, kurtizánok vagy éppen (férfifantáziából fogant, emberkéz teremtette) android forradalmár agitátorok is, a férfiak követik őket – őket követik, nem mást! Az ő szavaik hozzák mozgásba a világot. A keresztény, bibliai női princípium ilyesféle istenítése persze tulajdonképpen a kanonizált szent irat dekonstruálása, kifordítása, kis túlzással: kísérlet a balanszírozásra, azaz helyrebillenteni a teremtés macsó-egyoldalúságát. Talán. Ki tudja? Mindenesetre a regény ezt az olvasatot is felkínálja az erre fogékonyaknak. (Ami nem mellesleg egybevágna Fritz Lang meg nem valósított elképzelésével a filmje végén, hogy egy új Ádám-Éva páros kezdje újonnan…) („Retrofuturista könyvek 4.”) Szerk. Tarcsa Zoltán. Budapest, Multiverzum Kiadó, 2025. 280 o.)