Az infláció az elmúlt években beégett a magyar gazdaságba, a jegybank tartósan szigorú monetáris politikája ellenére az infláció még ma is magas, 4 százalék feletti árindexeket produkál. Sőt, a kormányzati beavatkozások nélkül ennél is magasabb, 6 százalék körül lenne a jegybank elemzői szerint. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) utoljára egy éve, tavaly szeptemberben csökkentett kamatot, a makacsul magas infláció miatt a ráta mérséklése azóta elmaradt. Mivel érdemben nem vagy alig lassul a fogyasztói árak emelkedése, mi több, az árak még nőnek is, a lakosság inflációs várakozásai is magas szinten ragadtak be az elmúlt hónapokban.
A KSH szerint júliusban 4,3 százalék volt az éves drágulás üteme, ami kellemetlen meglepetést jelentett, hisz az elemzők arra számítottak, hogy a mutató 4 százalékra csökken.
A következő két évben is tartósan 4 százalék körüli inflációval számolnak az elemzők, amely ugyan nem kirívóan magas, de lényegesen meghaladja a jegybank 3 százalékos célját, és még messzebb van az árstabilitásnak nevezhető 0-2 százalékos inflációs sávtól.
A lakosság nem igazán bízik az infláció csökkenésében – hámozható ki az MNB legutóbbi inflációs jelentéséből. Az év felénél a lakosság inflációs érzete 12–14 százalék között ingadozott, vagyis a lakosság a mért 4 százalék körüli értékeknél csaknem háromszor nagyobb áremelkedést érzékelt. Nem függetlenül az inflációs érzettől, az áremelkedési várakozások 10–12 százalékos tartományban voltak – a kutatók szerint a két mutató szoros összefüggést mutat.
A jegybank elemzőit is egyre inkább foglalkoztatja az inflációs várakozások alakulása, mára ugyanis ez az infláció csökkenésének egyik akadályává lépett elő. A jegybank szerint az átlagemberek inflációs érzékelését leginkább azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak az árváltozása befolyásolja, amelyeket gyakran és közvetlenül vásárolnak, a tapasztaltak pedig erősen hatnak a várakozásokra. A fogyasztói kosárban az élelmiszerek aránya 18 százalék volt 2024-ben, de pszichológiai súlya ennél jóval nagyobb lehet az inflációs érzékelésben a termékcsoport árainak átlagosnál nagyobb ingadozása miatt, illetve azért is, mert sok háztartás az általános inflációt a napi bevásárlási költségek változásával azonosítja. Az elmúlt években egész Európában, de kiváltképp Magyarországon az élelmiszerek drágultak a legnagyobb mértékben, így ez is magyarázhatja, hogy a magyarok inflációs várakozásai miért ragadtak be magas szinten.
A KSH adatai – és a Népszava összesítése – szerint 2020–2025 júliusa között az infláció 48,9 százalék volt, a nyugdíjas infláció ennél egy kicsit magasabb, 50,4 százalék. Ezen belül az élelmiszerek ugyanezen időszak alatt 72 százalékot meghaladó mértékben drágultak, a szeszes italok és dohányáruk esetében pedig átlag feletti volt az áremelkedés: itt 53,5 százalék volt az infláció. Néhány élelmiszer esetében is egészen extrém áremelkedés zajlott le: a félbarna kenyér már 2024-ben kétszer annyiba került a KSH árfelírói szerint, mint 2020-ban. De duplázódtak a zöldség- és gyümölcsárak is, jelentősen drágultak a tejtermékek, vagyis a mindennapi, alap fogyasztási cikkek árai.
Az állami támogatásoknak köszönhetően a világpiaci energiaárrobbanás nem épült be teljesen a fogyasztói árakba, ám a vizsgált időszak alatt így is közel 44 százalékkal nőtt a fűtés- és az energiaköltség. Ráadásul a sajátos magyar támogatási rendszernek köszönhetően elsősorban a földgáz és a villamos energia ára nőtt, míg a modern lakások hőszivattyús áramárai nem vagy csak kisebb mértékben emelkedtek, mint a hagyományos földgázfűtéses házaké. A hagyományos szén- és fatüzeléshez – amivel épp a legszegényebbek fűtenek – nem vagy pedig korlátozott mértékben volt elérhető állami támogatás –, vagyis az érzékelt energiaár-változások széles tartományban szóródhattak a mért 44 százalékhoz képest.
Az elmúlt évek inflációját az élelmiszerek és az energiaárak emelkedése mellett Európában és idehaza a szolgáltatások is húzták, itt a hat és fél év alatt 42 százalékpontos drágulást regisztrált a KSH.
Ezzel szemben visszafogta az inflációt a ruházkodási cikkek 20 százalékos drágulása, illetve a tartós fogyasztási cikkek 25 százalékos áremelkedése, ám pont ezek azok a termékkörök, amelyeket ritkábban vásárolnak az emberek, vagy az inflációs válságra épp azzal reagáltak széles társadalmi csoportok, hogy ezen nélkülözhetőnek vélt termékek vásárlásáról lemondtak annak érdekében, hogy rezsire, szolgáltatásokra és a mindennapi élelmiszer-beszerzésekere elegendő legyen a jövedelmük.
Marad az árrésstop
A kormány meghosszabbította a kiskereskedelmi árrések 10 százalékos korlátozását november végéig – jelentette be Gulyás Gergely a tegnapi kormányinfón. A kancelláriaminiszter szerint a szabályozás bevált, szerinte az árrések korlátozása nélkül egyes termékek akár 35 százalékkal is drágábbak lennének. A kormány márciusban vezette be kiskereskedelmi árrések korlátozását, aminek kivezetését előbb május, majd augusztus végére ígérte, ám már bevezetésekor sejthető volt, hogy az nagy valószínűséggel a jövő nyárig, az új kormány megalakulásáig megmarad. Szakértők szerint a kormány nem annyira gazdaságpolitikai, mint inkább választási-politikai eszközként tekint az árréstopra.
Az Orbán-kormány november 30-ig meghosszabbítja az árrésstopot, Ukrajna határozott intést kapott – Kormányinfó percről percreA jegybank legutóbbi Inflációs elemzésében kimutatta, hogy az árrésstop átmenetileg és rövid távon számottevően mérsékli a fogyasztói árak emelkedését. Az idei inflációs mutatót 0,8 százalékkal csökkentette volna abban az esetben, ha szeptembertől kivezetik az intézkedést, ám a fenntartásával a dezinflációs hatás az idén még nagyobb lehet. Ám minél tovább maradnak érvényben ezek a piactorzító intézkedések, annál nagyobb lesz a kivezetéskor az inflációs hatás. Hasonló történt az árstopok kivezetésekor, ami után egyes árstopos termékek rövid időn belül akár a duplájukra is drágultak.
Az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) szerint havi 10–13 milliárd forintos veszteséget okoz a kereskedelmek, amit a cégek beruházások visszafogásával ellensúlyoznak. Az elmúlt egy évben mintegy 1300 kisbolt zárt be, ez idén akár több is lehet, és nem lehet kizárni már az elbocsátásokat sem – nyilatkozta Kozák Tamás az OKSZ főtitkára az ATV-nek.
Lekerültünk az uniós dobogóról
Az eurózóna éves inflációja júliusban az előző hónappal egyezően 2 százalék volt, a teljes uniós fogyasztói áremelkedés viszont az előző havi 2,3 százalékról 2,4 százalékra emelkedett – közölte az Eurostat. Az európai statisztikai hivatal összesítése szerint a legalacsonyabb éves rátákat Cipruson (0,1), Franciaországban (0,9) és Írországban (1,6) regisztrálták. A legmagasabb éves értékeket Romániában (6,6), Észtországban (5,6) és Szlovákiában (4,6) jegyezték fel, vagyis hosszú idő után a magyar infláció lekerült az uniós dobogóról.
A KSH mérése szerint júliusban idehaza a fogyasztói árak 4,3 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban. Az uniós számbavételi rend szerint – amely figyelembe veszi a külföldiek magyarországi fogyasztását, illetve az energiaárak változásánál nem havonta korrigálja a rezsicsökkentés hatásait – 4,2 százalék volt az áremelkedés üteme, ami az ötödik leggyorsabb drágulási ütem. A dobogós helyezettek és a magyar adat közé a horvát árindex furakodott be, déli szomszédunknál 4,5 százalékkal emelkedtek az árak, annak ellenére, hogy Horvátország is csatlakozott az eurózónához.
A régióban viszonylag erős az infláció, ezt jelzi a hetedik helyen lévő Ausztria, ahol az árak 3,7 százalékkal voltak magasabbak a hetedik hónapban, mint tavaly ilyenkor. Az egykori versenytársak – Csehország és Lengyelország – viszont jobban teljesítettek, a cseheknél az árak 2,5, a lengyeleknél 2,9 százalékkal emelkedtek, miközben a két ország érdemi gazdasági növekedést tudott felmutatni. A cseh GDP egy év alatt 2,4, a lengyel 3 százalékkal emelkedett, miközben a magyar gazdaság három éve alig növekszik, csak az árak emelkednek.
Ezzel stagflációba, azaz stagnálásba süllyedt a magyar gazdaság, ahol az alacsony növekedés magas inflációs környezettel párosul. A közgazdászok szerint a stagfláció azért veszélyes, mert ezt nem, vagy csak kevésbé hatékonyan tudja kezelni a költségvetési és monetáris politika, hiszen ha bármit is lépnek a gazdaságösztönzés irányába, az az árak növekedésével jár. Ha viszont a jegybank fellép az inflációval szemben, magasan tartva a kamatokat – ahogy teszi azt most is az MNB –, az a növekedés lehetőségeit korlátozza.
A folytatás nem túl biztató, a növekedés a következő hónapba élénkülhet, ám éves szinten idén mindössze fél százalék körüli GDP-bővülés várható, ami jövőre talán 2 százalék is lehet. Az árak alakulását nagyban befolyásolják a választások: addig vélhetően érvényben maradnak az árréssapkák, és a biztosítók, bankok, telekomcégek által vállalt árbefagyasztások, ám 2026 második felében újra gyorsulhat a hazai infláció a jelenleg sem alacsony szintről.
