Fischer Ernő szülővárosában, Losoncon tett érettségi vizsgáját követően Prágában tanult tovább. A prágai Rajztanárképző Főiskolára járt, mestere Oldřich Blažíček volt. A II. világháború közeledtével a budapesti Képzőművészeti Főiskolán találjuk, ám anyagi nehézségek és a háborús körülmények miatt megszakította stúdiumait. 1946-tól ült be újra az iskolapadba, 1949-ben középiskolai rajztanári diplomát szerzett.
Bibliai, mitológiai témák, tájképek és tengeri víziók egyaránt foglalkoztatták. Blažíček mellett Aba Novák Vilmos és Kmetty János okította, a tőle tanult konstruktív képépítés kiemelt szerepet játszott munkásságában.
Fischer Ernőt többek között Kováts Lajos, Sipos Endre, Tamás Ervin méltatja. Kováts szerint:„Mindig a tanítvány bőrébe bújt, úgy korrigált. Látta, hogy mit szeretne a gyerek és ő terelgette, hogy közelebb kerüljön a megoldáshoz. Soha nem akart senkit a saját képére formálni”. Sipos a következőképp vélekedik róla: „Az ő művészete ott kezdődik, ahol a legtöbb festő művészete befejeződik. Ő nem ragad le az empirikus világnál. Ő csak ezen empirikus világ esszenciáját tárja elénk, mint fundamentumot”.Tamás Ervin gondolatait is érdemes felidézni: „Fra Angelicoi természetű művész. …” „képei – akárcsak az említett itáliai mester művei – nem egyszerűen elmélyültségről – hanem ennél több, – áhítatról tanúskodnak” – írja róla.
A Szimbolikus formák – Fischer Ernő (1914-2002) emlékkiállítás méltó megemlékezés. A FUGA Breuer Marcell termében látható művek átfogó képet nyújtanak az alkotó sokrétű pályájáról. Hol egy mitológiai alak (Niké), hol egy város (Velence III.) vagy éppen virágcsokor tűnik fel a képeken. (Virágcsendélet sárga alapon). A bibliai (Golgota) és a tengeri vízió (Tengeri táj (szürkében)) sem hiányzik az oldott, expresszív hangvételű kompozíciókról.
Egy ilyen gazdag tárlatból nehéz kiemelni kedvencet. Megkapóbbak persze mindig akadnak, most sincs ez másképp. Lenyűgözőnek találtam például a már említett Virágcsendélet sárga alapon címűt, ami nem egy szokványos virágcsendélet. Fischer virágának szirmai ugyanis négyzet, de jobbára kör alakban mutatkoznak meg. Geometrizáló formái olyanok, mint a fogaskerekek. Ezek az egymásba kapcsolódó kerekek pedig nem állnak egy helyben, szikrázva forognak, szinte kirobbanak. A csokor kékben, rózsaszínben és lilában „úszó” színei a sötét árnyalatból egyre világosabban ragyognak ki az aranysárga háttérből. Komor színvilága ellenére megfogott a Katedrális is. A kép fehéren lefolyó vonalai mögött egy csuhás szerzetes alakját véltem felfedezni. Bizonyos viszont, hogy a háttérben egy ajtóval, ablakokkal tagolt épület, egy katedrális bontakozik ki. Tömbje elkülönül, kiválik a domináló foltok halmazaiból. Figyelemre méltó a Vonalritmus és a Organikus formarendszer szürkében is. Ezeken a kompozíciókon az izgő-mozgó, egymásba gabalyodó elemek nagyszerű kavalkádja hozza létre a lírai absztrakció szép példáit.
A tárlaton három fontos kiadványba is belelapozhattam. A Fischer Ernő (1914-2002), a Fischer Ernő: Emberség, pedagógia, művészet, illetve a Sipos Endre által jegyzett Beszélgetés Fischer Ernő művésztanárral címűekbe. Akik a látottak után (biztos lesz ilyen) mélyebben érdeklődnek Fischer Ernő művészete iránt, a kötetekből sok mindent megtudhatnak.
Infó: Szimbolikus formák - Fischer Ernő (1914-2002) emlékkiállítás. FUGA: Budapesti Építészeti Központ Nyitva: szeptember 7-ig.
