Óhatatlanul Ady Endre sorai jutnak az ember eszébe, amikor Lázár János által összeállított beruházási listát nyálazza: „Álljon ürítetlen a bor/ Dús asztalán dús nábobidnak,/ Mert valahol talán utolsót/ Álmodik a Nyomor.” A kormány ugyanis 50 ezer milliárd forintot, a jelenlegi GDP 60-70 százalékát szeretné elkölteni beruházásokra 2025-2035 között. Most kihagynám, hogy Lázár meg Orbán ne tervezzen 2026 utánra, de ez a lista olyan, mint a soha meg nem születetett nyolcadik ötéves terv.
Pedig a fiúk tele vannak jó ötletekkel: 5000 milliárd vasútfejlesztésre, amire eddig egy fillér nem jutott, vagy ha jutott volna, akkor épp az építési és közlekedési miniszter húzta le a listáról. De lesz 2500 milliárdos program a Homokhátság kiszáradásának megakadályozásra, öt új Duna-híd, új szuperkórház – csupa olyan dolog, amire az elmúlt 15 évben nem jutott vagy alig jutott. Nem tellett, mert kellett a lopásra, ahhoz pedig monumentális stadionprogramokra, Paks 2-re, Budapest-Belgrád meg felcsúti vasútra, 200 milliárdos MÁV-székházra volt szükség. Még egyszer utoljára álmodik a nyomor vasutat, iskolát, kórházat százat, ezeret – "oszt" majd felébredünk.
Mert, hogy miből építenénk, azt momentán nem látni. Adóbevételek nincsenek, ami van, azt is osztogatják szét a választások előtt. Az EU nem fog adni – főleg Orbánéknak nem.
Eközben a cégek sem ruháznak be, mert ha ezt tennék, akkor a nyakukba kapnának egy különadót vagy egyszerűen elvennék tőlük a céget.
Nem véletlen, hogy a második negyedévben újabb 8 százalékkal csökkent a magyar beruházások mértéke a KSH szerint. Ahol nincs beruházás, ott növekedés sem lesz, ahol nincs növekedés, ott beruházás sem lesz. Ördöglakat, amit fel kell törni. Ide már kevés a gazdaságpolitika, új kiegyezés kell egy új kormány, az EU, a cégek, a polgárok, a civilek és az adófizetők között. Ha lesz egy új kiegyezés, miszerint ha ti nem loptok, akkor mi adózunk, vásárolunk, beruházunk. Akkor, de csakis akkor mászhat ki az ország az elmúlt évtized gazdasági mocsarából.