Egyre többek számára nyilvánvaló, hogy a világunk fenntarthatósági rendszerei radikális változások előtt állnak. Egymásnak feszülő (érdek)ellentétek sokasága között kell döntenünk, hogy továbbra is a rövid távú kényelmünket és jólétünket szolgáló beruházások, vagy az adaptív, fenntartható megoldások mellett kötelezzük el magunkat. Jogosan kételkedhetünk a sikerben, hiszen a trendek nem ebbe az irányba mutatnak: a nem megújuló energiaforrások felhasználásának a mértéke évről évre rekordokat döntöget, és továbbra is emelkedik az emberi civilizáció vívmányainak mennyisége, amelyek fenntarthatatlanok.
Tudatos tervezés
A zöldépítészet a lehető legkisebb környezeti terhelésre törekszik, amit elsősorban az energiafelhasználás hatékonyságának javításával próbál elérni. Fontos szempont a lakók kényelme és az épület tájképbe illeszkedése is.
Alföldi György, a BME Építészmérnöki Kar Urbanisztika Tanszékének tanára és a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke szerint még kérdéses, hogy a kívánt komfortérzetet milyen módon tudjuk elérni úgy, hogy energiahatékonyabbá tegyük épületeinket.
Batáry Péter, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Lendület Táj és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoport vezetője, az MTA doktora úgy látja: a zöldépítészeti megoldások között meghatározó szerepet kapnak a természetalapúak is, amelyek az ökoszisztémák védelmét, helyreállítását és a fenntartható gazdálkodást szolgálják. Ezek sikere több tényezőtől is függ. – Alkalmazásukkal mérsékelhetjük a klímaváltozás hatásait, ahogy a szélsőséges időjárási események és természeti csapások miatti károkat is. Eközben növelhetjük a víz- és élelmiszer-biztonságot, az egészséges és élhető városi környezet fenntartása mellett.
Az építőipar az egyik legjelentősebb környezetszennyező tevékenység, így az általa okozott káros hatások mérséklése kulcsfontosságú lenne. Az épületek üzemeltetése és energiafogyasztása a föld teljes CO₂-kibocsátásának mintegy 40 százalékáért felelős. Emellett az iparág az egyik legnagyobb hulladéktermelő: az építési-bontási anyagok a teljes hulladékmennyiség 46 százalékát teszik ki. Az évente előállított mintegy négymilliárd tonna cement CO₂-kibocsátása az emberi eredetű összterhelés 7-8 százalékára rúg. Még egy átlagos száz négyzetméteres családi ház felépítéséhez is 150-200 tonna nyersanyagra van szükség.
A helykihasználtság napjaink egyik legégetőbb nagyvárosi problémája, erre kínálnak megoldást az előregyártott házgyári építőelemek. A panelházakat ugyanakkor sok kritika is éri: kicsik, penészesek, a szomszédokkal is „csak a baj van”, gondolják a legtöbben. Abba már kevesen gondolnak bele, hogy a fenntarthatóságuk miatt ezek az épületelemek akár előtérbe is kerülhetnek a későbbiekben. Meg lehetne őket építeni úgy is, hogy a legyártásuk után megépített épületeket a használatuk után lebontjuk, és felhúzzuk azokat máshol. – A helykihasználtságot a tudatos épülettervezésen kívül az előre megfontolt várostervezéssel is segíteni lehetne. Erre példa lehet Koppenhága esete is, ahol a metróhálózat bővítését a város külső, kevésbé beépített részei felé oldották meg – tudtuk meg Alföldi Györgytől.
Fővárosi szélcsatornák
Ahogy a legtöbb nagyváros, úgy Budapest esetében is egyre nagyobb problémát okoz a városi hőszigethatásnak nevezett jelenség: az épített környezet hőelnyelő képessége jóval nagyobb, ahogy a városok üvegházhatásúgáz-koncentrációja is. A Semmelweis Egyetem jelentése alapján 2024-ben a nyári hőhullámok jelentős többlethalálozást okoztak: múlt év júliusában a teljes lakosság körében 16 százalékkal, az idősek körében 22 százalékkal nőtt az esetszám.
A probléma csökkentése érdekében a város és annak épületeinek megtervezésekor mindenképpen meg kell hagyni azokat a szélcsatornákat, amelyeken keresztül megtisztulhat a város levegője. Ezeket viszont egy-egy utcai fasor is akadályozhatja akár.
– Budapest városszerkezetének van egy igen tömör magja. Ez a belső munkahelyövet és lakóövet fedi le. A külső munkahely- és lakóövben viszont vannak olyan átmeneti zónák – akár rozsdaövezetek is –, amelyek helyenként üresek. Keleti irányban a pesti alföldön elterülő városrészek következnek, amelyek igencsak ritkák. A főváros sokrétű szerkezete megnehezíti a terület zöldépítészeti átalakítását – tette hozzá Alföldi György.
Budapesten is akadnak olyan épületek, amelyek követendő példaként szolgálhatnak. Egyebek között ilyen a napjainkban közösségi térként funkcionáló Millenáris Park. Az egykori Ganz Villamossági Gyárat barnamezős beruházásban alakították át, nagy zöldfelületeket hoztak létre, csökkentve a városi hőszigethatást, és az épületeket korszerű szigeteléssel látták el. A lakóövezeti telepek közül a Wekerle-telep kezdett zöld szemléletű projektbe, amely a közösségi terek zöldítésétől a személetformáláson át a kosárközösségig igyekszik átállni a változás útjára.Jó példákat idegenben is találni.
New Yorkban a The High Line 2,3 kilométeres magasvasút-sínpályaként működött, amit bontás helyett zöldparkká és sétánnyá alakítottak 2009-ben. A régi vasutat megőrizték, így minimális bontási hulladék anyag keletkezett. Esővízgyűjtő rendszerének köszönhetően öntözése fenntartható, őshonos növényfajok ültetésével éltetik a biodiverzitást, és gyalogossétány támogatja a zöld infrastruktúrát.
Fűnyírás mint építészet
A főváros vízfelhasználását illetően a Dunában is sok potenciál rejlik – parti szűrésű vizének Budapest ivóvízhálózata már így is sokat köszönhet. Vizét azonban nem kellene öntözéssel is fogyasztani. A hatékony vízgazdálkodásba nemcsak az esővízgyűjtés, nagyszabású csatornarendszer-átalakítás, illetve esőkertek, hanem az útburkolatok vízáteresztővé alakítása is beletartozik – tudtuk meg a BME egyetemi tanárától. Alföldi György aktívan közreműködik az egyetem épületének fenntarthatóbbá tételében is. Az egyetemi campus udvarának átépítését tervezik környezetbarát technológiák alkalmazásával, vízáteresztő burkolatokkal, esőkertekkel és esővíz-hasznosítással.
– A fűnyírás is kulcskérdés: nem is gondolunk bele, hogy ezáltal mennyi pluszvizet veszít a föld, hiszen nincs, ami takarja – jegyezte meg Batáry Péter. – Arról nem is beszélve, hogy élőlények sokaságának, rovaroknak, madaraknak adnánk táplálkozó- és búvóhelyet. A természetalapú megoldások, a biológiai sokféleség megőrzését elősegítő döntések szorosan kapcsolódnak a zöldépítészethez.
Bár a magyar szabályozások szigorodtak, sokan csak minimálisan igyekeznek ezeket betartani, ami messze elmarad a nemzetközi élvonaltól. A megújuló energiaforrások aránya továbbra is korlátozott, gyakran nem is szerepel a tervezésben. A digitalizáció és az okosépület-megoldások (szenzorok, energiamenedzsment-rendszerek, dinamikus árnyékolás) szintén lassabban terjednek, meg sem közelítik a nyugat-európai szintet.
– Három dolgot emelnék ki a zöldépítészetről. Az egyik az, hogy technikailag mindent tudunk, ami ahhoz kell, hogy a klímaátállásunk sikeres legyen. Nem azért nem csináljuk, mert nem tudjuk, hanem azért, mert nincsenek meg a szervezeti kereteink. A társadalom még nem képes ezt a dolgot befogadni.
Ebből az következik, hogy minden tevékenység fontos, ahol együttműködésekről van szó, ahol a különféle társadalmi entitások az egyéntől az országig közös ügyek mellett állnak ki és cselekednek. A harmadik pedig az, hogy minden lépés számít, a legkisebb is. Lehet vitatkozni azon, hogy melyik hőszigetelő anyag a hatékonyabb, melyiknek az előállításához kell több energia, de az lenne a lényeg, hogy ne találjunk magunknak kifogásokat – összegzett Alföldi György.
