Van annak némi diszkrét bája, amikor a Trump-adminisztráció bírálja az európai emberi jogi helyzetet, a szabadságjogok állítólagos korlátozását az európai demokráciákban. Márpedig ezt teszi az Egyesült Államok minap – sok hónapos késéssel – kiadott éves emberi jogi jelentése. Azért a csúszás, mert idő kellett ahhoz, hogy átalakítsák a jelentést, a washingtoni magyarázat szerint annak érdekében, hogy „eltávolítsák a felesleges részeket és növeljék az olvashatóságot”. Ez oly jól sikerült, hogy a világ országainak emberi jogi helyzetét értékelő idei anyag talán minden idők legolvasottabb éves emberi jogi jelentésévé vált. Egyben a legvitatottabbá is, de ez a legkisebb baj a 2024-re vonatkozó, de egyes 2025-ös eseményeket is kiértékelő dokumentummal.
A fő gond az, hogy a „felesleges részek” eltávolításával és a szöveg „olvashatóbbá tételével” a Trump-adminisztráció újabb mércét tört szilánkokra. A mindeddig nemzetközi etalonnak tartott amerikai jelentés egy lett a sok megkérdőjelezhető állásfoglalás közül. Mi magyarok viszont megnyugodhatunk, mert nálunk végre Washingtonból nézve is minden rendben van, az alapvető emberi jogok, a szólás- és sajtószabadság makulátlan, a magyar jogállam és demokrácia fölött ott őrködik a Szuverenitásvédelmi Hivatal, miközben Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában és Romániában romokban hever már mindez.
Európából nézve is ijesztő amint Donald Trump minden kapkodása ellenére módszeresen próbálja kinyírni az amerikai demokráciát. Ez vélhetően nem fog sikerülni neki, az évtizedek fáradtságos küzdelmével, együttműködéssel, kompromisszumokkal felépített, és éppen ezért mindeddig általánosan kötelező érvényűnek tekintett nemzetközi szabályrendszer szétverésében viszont máris jelentős sikereket tud felmutatni. Amit pedig ehelyett kínál az az, ami ellen a nyugati világ eddig konszenzussal harcolt: a tekintélyelvűség, az autoriter kormányzás, a kritikus hangok, a sokszínűség elnyomásának újra legalizálása, a nemzetközi szolidaritásra és igazságosságra való törekvés helyettesítése egy olyan mércével, amelyet az üzleti érdek, a kapzsiság ural.
Az emberi jogok globális válságának folyamata a 2007-ben kezdődött gazdasági-pénzügyi világválság óta egymást követő krízisekben gyökerezik, de a világ vezető hatalma elnökének küzdelme az emberi jogok ellen, nemcsak tovább rontott a helyzeten, hanem követendő példává tette e pusztító trendet. Rohamléptekben változó, válságokkal és fegyveres konfliktusokkal teli világunknak minden eddiginél nagyobb szüksége lenne a nemzetközi együttműködésre, a közös fellépésre, szolidaritásra és az egységesen elfogadott mércékre. Vagyis mindarra, amit Trump szilánkokra tört. A következményeket csak becsülni tudjuk. Saját házunk táján maradva például adódik a kérdés: ha már Washington szerint ennyire pöpec nálunk az emberi jogi helyzet, Magyarország is kilép az ENSZ Emberi Jogi Tanácsából a trumpi mintát követve? Az aggodalom nem alaptalan, Trump, Netanjahu és Putyin kedvéért már kiléptünk a Nemzetközi Büntetőbíróságból.