Miniszterelnökünk legyőzi Ukrajnát. Is, természetesen. Már be is jelentette, hogy le van győzve. Szerényen úgy mondta, hogy Putyin győzte le, de mi tudjuk, amit tudunk. Hogy Putyin a világon semmire sem megy Orbán nélkül. Nélküle pl. az EU minden tagállama elfogadta volna a nyilatkozatot, amely szerint Ukrajnáról nem lehet Ukrajna nélkül dönteni. Beláthatjuk, ez képtelen ötlet.
Persze könnyebb volna belátnunk, ha nem kellene a szuverenitásvédelem szót lassan az asztali áldástól a bölcsődalokig mindenbe belefoglalni. De így az értetlenek és okoskodók (túlérzékeny kékharisnyák és libernyák bájgúnárok) persze felvetik, hogy miért pont Ukrajnának nem jár a szuverenitás.
Rossznéven veszik azt is, hogy miniszterelnökünk épp a Trump-Putyin találkozó előtt jelentette be: Oroszország már legyőzte Ukrajnát. Erről Trumpot is igyekszik meggyőzni, csak a biztonság kedvéért, hátha az nem hallgatja rendszeresen a Harcosok Óráját. Ismeretei amúgyis kissé hézagosak, nemcsak Magyarországot keverte már össze Törökországgal, de talán még Dopemanról se tudja, kicsoda. Hiába, az ezeréves államiság hiánya. Ez az, amit az amerikaiak nem tudnak behozni. De Orbán van olyan tapintatos, hogy ezt nem emlegeti sűrűn Trumpnak. Félek, egyszer mégis szóba hozhatta, ezért maradt el minden remélt áldás, amit Trumptól várt. Semmi kivételezés a vámok alól, vagy valami külön suska, csak úgy, barátilag. Lényeg, hogy Rogánt levették a tiltólistáról. Melyik uniós ország dicsekedhet ilyesmivel?
Igaz, azoknak a minisztereit nem is tiltják ki az USÁ-ból gyanús üzelmek miatt. Mindegy, lényeg, hogy Rogán akár utazhatna is, mint Szijjártó Péter. De ő inkább Lavrovhoz szokott kiugrani. Most is előbb az orosz miniszterelnökhelyettest hívta fel, aztán jelentette be, hogy mi nem írunk alá. Nem és nem. Ugocsa non aláír. Azért nem, mert - ezt már Orbán mondta -, az EU-t oda sem hívták, akkor meg mit okoskodik, ezzel csak akadályozza Trumpot. Ukrajnát sem hívták, ő se okoskodjon. Ha egyszer már le van győzve.
Ugyan nincs, három éve harcban áll, államiságát nem sikerült megdönteni, sem Kijevet elfoglalni. Épp ezért örülhet Putyin, ha valaki azzal rontja a hazájukat védő ukránok pozícióját (akikre Trump amúgy sem szokott sok figyelmet fordítani), hogy előre megüzeni a két tárgyalópartnernek: ne nagyon izgassák magukat Ukrajnával, elrabolt gyerekekkel, szétbombázott városnegyedekkel, meggyilkolt civilekkel és hasonló bagatell ügyekkel, Ukrajna már úgyis padlón hever, lépjenek át nyugodtan sebesült testén. Orbán a maga részéről még bele is rúg, ha arra jár. Ukrajnát akarja legyőzni, meg Európát, nem a háborút.
Amiről beszélünk, ha Orbán kakaskodásán ironizálva is, az valójában nemzeti szégyen. Tragédia. Szégyenbillog, amit saját miniszterelnökünk éget ránk. A Pál utcai fiúkban, amit mi adtunk a világnak, most ő a Geréb. És amíg le nem mossuk a bélyeget, mi is. Míg mások harcolnak (a mi pár évtizedes függetlenségünk védelméért is), ő a vörösingesekkel paktál.
Nem tudom, hány üveggolyót kap érte, ha kap. Vagy csak a gátlástalan hatalmi vágy vezeti, mint a regényben Gerébet. Mindenáron ő akar lenni a Pál utcai fiúk elnöke. Egyre meglepőbb mondatokat mond arról, hogy nem adja át a hatalmat. De már nem érdekel, miért csinálja, miért áll a világot újrafelosztani akaró Putyin mellé, miért erősítené Trumpban is az erre irányuló hajlamot, miért jelentkezik önként Putyin érdekszférájába.
Legyen sodródás, kényszerű engedelmesség vagy tudatos vállalás, a folyamat iránya és tempója aggaszt. Úgy indult, hogy ne szóljunk bele. Hogy ez két szláv nép belviszálya, nem a mi háborúnk. Különben is, kell az orosz gáz és olaj. De ezen már túl vagyunk. Most már nyíltan ellenségünknek tartjuk a megtámadott felet. Akit le kell győzni. A harctéren és a tárgyalóasztalnál nyilván Putyinnak, de Orbán a politikai segédcsapatok európai kapitánya. Nálunk is van „kényszersorozás”, ha csak politikai értelemben is: miatta a világ minket is odasorol, Putyin és Orbán csapatába.
A ráosztott frontszakaszon Orbán is le akarja győzni Ukrajnát. Legutóbb szinte szabotázsakcióval fenyegetett: meglebegtette, hogy néhány vezeték „véletlen” elszakadása, egy kis baleset, „akkor Ukrajna megáll”. A kormánysajtó ukrán zavarkeltést és agressziót emleget, „Orbán Viktor az ukrán titkosszolgálatok célkeresztjében” áll, vigyázni kell személyi biztonságára.
Világos: Ukrajna legyőzendő ellenség lett. Szövetségese Magyar Péter (na ná, majd nem), aki „ukrán bábkormányt” alakítana, az Unió vezetése, lehet, hogy az orvoskamara is, amelyik idegen zsoldban áll. Talán a Deutsch Tamás által listázott zenézek is, Koncz Zsuzsától Azahriahig.
Ahogy Buda Péter fogalmazott: Putyin rövidebbre húzta a pórázt. A kémkedéssel, hírmanipulációval és politikai befolyásolással foglalkozó orosz Külső Hírszerző Szolgálat közleménye, és nyomában a szolgálatkész MTI volt szíves világgá kürtölni: Oroszország Orbánt támogatja, Magyar Pétert ellenfélnek tekinti, mint az ukránok favoritját.
Orbánnak immár papírja van arról, hogy ő Putyin embere.
Szuverének egymás közt.