Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (a Harcosok Órája című podcastban, az orosz hírszerzés közleményéről, amelyben azt állították, hogy az Európai Bizottság kormányváltást akar Magyarországon), hogy ebben semmi újdonság nincs, mert mindenki látja, hogy „Brüsszel abban érdekelt, hogy a 27. európai uniós tagállamban is egy őt kiszolgáló, a brüsszeli törekvésekhez kritikátlanul viszonyuló, a brüsszeli birodalomépítést kiszolgáló kormány jöjjön létre”.
Ezzel szemben a tény az, hogy az orosz hírszerzés közleményében igenis van újdonság, mégpedig az, hogy egyáltalán megjelent a honlapjukon. Nem Putyin elnököt tájékoztatták bizalmasan az általuk „megszerzett hírekről”, hanem a világot. Nyíltan megüzenve, hogy Orbán Viktort támogatják az Európai Unióval szemben. Így jelezve: a magyarok az oroszok nótáját fújják. Bár ez tényleg nem újdonság.
Azt állította Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója (Facebook oldalán ugyanerről), hogy „beavatkozni nem közleményekkel szokás, hanem pénzzel”.
Ezzel szemben a tény az, hogy az Orbán-kormány az elmúlt másfél évtizedben folyamatosan tiltakozott amiatt, hogy nyugati szövetségeseink – általában diplomatikusan – bírálták a magyar politikát. Ezt mindig illetéktelen beavatkozásnak minősítették, és felszólították barátainkat, hogy ne szóljanak bele egy szuverén ország ügyeibe. Ha Putyin a barátunk volna, most kapott volna egy tockost az okvetetlenkedésért. De az ellenségünk, ugye? Akivel üzletelünk.
Azt állította Orbán Viktor (a PragerU nevű amerikai tv podcast számára adott interjúban), hogy „nem adhatom át a hatalmat egy másik politikai tábornak, amely totálisan mást képvisel az én meggyőződésemhez és ideáljaimhoz, politikai elveinkhez és eredményeinkhez képest. Egyszerűen nem mondhatjuk azt, hogy vezesse az országot más, aki lerombolja mindazt, amit mi felépítettünk az elmúlt tizenhat évben”.
Ezzel szemben a tény az, hogy mondhatná és átadhatná. Sőt azt kellene mondania, legalábbis ha szerinte Magyarország még demokrácia. Hogy nem szeretné átadni a hatalmat, az érthető. Hogy úgy érzi, még volna tennivalója, azt is el lehet fogadni. Hogy félti az országot a trónkövetelőtől, rendben. De az nem, hogy nem adhatja át a hatalmat. Mert az az övé?
Azt állította Orbán Viktor (ugyanott), hogy „Európa legnagyobb zsidó közössége él Magyarországon.” Mint mondta, a létszámuk korábban Franciaországban volt a legnagyobb, de az egyre több muszlim miatt a francia zsidók emigrálnak, úgyhogy most itt vannak a legtöbben.
Ezzel szemben a tény az, hogy ugyan már, dehogyis, ekkorát nem lehet tévedni. Franciaországból ugyan valóban vándorolnak ki zsidók a növekvő fenyegetettség miatt – évente néhány ezren –, de még mindig körülbelül 430 ezerre tehető a közösség létszáma, míg nálunk talán százezerre. Ennél természetesen Nagy-Britanniában és Németországban is több zsidó él. Nyilván tartanak az erősödő antiszemitizmustól, de annyira azért nem, hogy nálunk húzódjanak meg, Európa egyetlen, biztonságos országában, ahogy azt Orbán érzékeltetni próbálta. Csak azok a fránya számok…
