Krekó Péter: Eljutottunk oda, hogy esetenként már a Kreml veszi át a fideszes dezinformációkat

Többször figyelmeztetett arra, hogy az oroszok beavatkozhatnak a magyar parlamenti választásba, dezinformációs kampányokkal segíthetik a Fidesz győzelmét. A napokban az MTI, a magyar állami hírügynökség minden további nélkül átvette az SZVR, az orosz Külső Hírszerző Szolgálat közleményét arról, hogy az Európai Bizottság hatalomváltást akar elérni Magyarországon, a tiszás Magyar Péter támogatására pedig „már jelentős anyagi, adminisztratív, média- és lobbierőforrásokat” mozgósítottak. Szóval: elkezdődött?

Amikor pár hete arról nyilatkoztam, hogy az oroszok be fognak avatkozni a magyar választásba, a jobboldali médiában erősen nekem estek. Hogyan lehet ilyet vizionálni? Most viszont, amikor megvalósul, mintha a jobboldali nyilvánosság teljes természetességgel fogadná a beavatkozást. Szijjártó Péter külügyminiszter objektív hírforrásként, tényként kezeli azt, amit az orosz titkosszolgálat állít. Ez drámaian mutatja, milyen messzire sodródott Magyarország a nyugatos pályájától. Még 2014-ben se tudtunk volna elképzelni ehhez hasonló helyzetet. Az orosz nagyhatalmi játszmákhoz hozzátartozik, hogy az orosz vezetés időnként küld olyan jelzéseket, amelyekkel kinyilvánítja, mely szereplők állnak közel hozzá: „ők az én tenyeremből esznek”. Az orosz logika szerint nem elég, hogy Oroszország alakítja a folyamatokat, legalább olyan fontos, hogy ennek kifelé is látszódnia kell – a beavatkozás maga is üzenet. Vélhetően ebben az esetben is ez a reflex működött. Nem hiszem, hogy az oroszok használtak volna a Fidesznek ezzel a lépéssel: a „szuverenista” politika látványos orosz titkosszolgálati támogatást kap.

Az orosz titkosszolgálat közleménye fölöttébb emlékeztet a fideszes propagandára. Ki tanul kitől? A Fidesz a putyini Oroszországtól, vagy fordítva?

Nyilvánvaló, hogy a Fidesz sokkal többet tanult Oroszországtól, a két ország között aszimmetrikus a viszony. 

Az orosz kommunikációban mindig is kiemelt fontosságot kaptak azok a politikai szereplők – így Orbán Viktor –, akik a nyugati szövetségi rendszeren belül kritikusak a Nyugattal szemben. Egyébként pedig ne higgyük, hogy ennyiből fog állni az orosz beavatkozás.

Mi jöhet még?

Ha az SZVR, a külső hírszerzésért és elhárításért felelős orosz szolgálat fogalmaz meg olyan tartalmú közleményt, amiről beszélünk, akkor ez kvázi feljogosítja az orosz államszervezetet arra, hogy beavatkozzon a magyar választásba. Ugyanis már vélt orosz állambiztonsági érdekekről van szó. A közlemény egyfajta bejelentésként értelmezhető azzal kapcsolatban, hogy itt másfajta eszközök is megengedettek. Az információs térben Oroszország szerepe nálunk korlátozott, és léteznek ugyan álruhába bújt orosz profilok a közösségi médiában, ezek elérése elenyésző a fideszes médiához képest, amely szintén az orosz narratívát szajkózza. Ha nem információs eszközökben gondolkodunk, akkor elég sok minden szóba jöhet, első helyen az energia.

Az orosz beavatkozás érintheti a kormánytól független sajtót, a korrupcióellenes szervezeteket és mindenkit, aki amúgy a magyar Szuverenitásvédelmi Hivatalnak is a célkeresztjébe került. Oroszország aktívan munkálkodik azon, hogy Magyarországot minél jobban Ukrajna ellen fordítsa, akár erőszakos eszközökkel is. Ahogyan Kárpátalján ez már egyértelműen bebizonyosodott például a KMKSZ ungvári székháza elleni gyújtogatás esetén. És arra is gondolhatunk, hogy a magyar kormány és a Kreml számára egyaránt kényelmetlen szereplőkre akár az orosz titkosszolgálat is rádolgozhat – a választás közeledtével egyre inkább.

A leginkább „kényelmetlen szereplő” Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke.

Az SZVR közleménye után életszerűtlen lenne az a feltételezés, hogy az orosz titkosszolgálatok ne figyelnék élénken a magyar belpolitikát. Egyébiránt azt nem tudjuk, hogy milyen információmegosztás van a NATO- és EU-tagállam Magyarország, valamint a putyini Oroszország között. Annak alapján azonban, hogy milyen barátságosak a politikai viszonyok – Oroszország lassan már Magyarország szövetségeseként jelenik meg –, valószínűsíthető, hogy van információátadás a két ország között. Ezzel kapcsolatos gyanú a kémbotrány kapcsán is felmerült már. Ne felejtsük el továbbá, hogy orosz hackerek zavartalanul járkálhattak ki-be magyar külügyi szervereken korábban.

Sok éve foglakozik összeesküvés-elméletekkel – könyvet is írt a témáról –, de bizonyára vannak olyanok, akik az orosz beavatkozás veszélyét tartják riogatásnak, konteónak.

Nem véletlenül próbáltam óvatosan fogalmazni. A konteók kutatása közben megtanultam, hogy valami, ami bizonyos előfeltevésekből kiindulva logikusnak hat, nem biztos, hogy valóban az. Azt tudjuk, hogy az orosz titkosszolgálati rendszer konspiratívan működik – ez persze igaz minden titkosszolgálatra, de talán némileg kevésbé ott, ahol erősebb a demokratikus kontroll. Konkrét esetekről nem mindig lehet, néha pedig lehetetlen eldönteni, hogy valóban orosz aktív intézkedésről van-e szó. Érdemes csínján bánni a szélsőséges következtetések levonásával. Az orosz titkosszolgálat és dezinformáció se mindenható, sok esetben vallott már látványos kudarcot a választások befolyásolásában, például Franciaországban. Hozzá kell tenni: minél kevésbé elszámoltatható a politikai hatalom, annál konspiratívabb. Az intézményes biztosítékok – a hatalommegosztás elvének érvényesülése, a szabad sajtó, a plurális államszervezet – akadályozzák a politika és a gazdaság összejátszását, a hatalommal való visszaélést. Ha ezek a biztosítékok nem, vagy csak korlátozottan működnek, akkor a konspiratív hatalmi technikák válnak uralkodóvá, és ennek részben természetes következményekét szélesebb teret kapnak az összeesküvés-elméletek.

Nemzetközi összehasonlításban a magyarok mennyire fogékonyak a konteókra?

Vannak olyan összeesküvés-elméletek, amelyek speciálisan ránk, magyarokra jellemzők?

Nálunk általában azok a konteók népszerűek, amelyek arról szólnak, hogy a nagyhatalmak milyen jelentős mértékben „belefolynak” a magyar belpolitikába. Nincs új a nap alatt, a kormányzati retorika is ezt hangoztatja. Ennek megfelelően erősödnek a Nyugattal szembeni „kurucos”, „szuverenista” konteók. Minél kevésbé látunk pozitív szereplőt a nemzetközi porondon, annál könnyebben hajlunk elhinni bármilyen összeesküvés-elméletet. A mostani világ, amely valóban cinikusabb, mint a korábbi, és az Egyesült Államok olyan nemzetközi normákat rúg fel, amelyeket ő maga teremtett, kedvez a konteós nézetek terjedésének.

Nemrég arra hívta fel a figyelmet egyik előadásában, hogy még mindig nincs kellő tudásunk arról, milyen pszichológiai funkciót töltenek be az összeesküvés-elméletek. Mi az, amit mégis tudni lehet?

ELTE-s kollégáimmal vizsgáljuk a szorongás és az összeesküvés-elméletek kapcsolatát. Egyre több kutatás bizonyítja, hogy különösen a fiatalok, de az idősebbek körében is erősödik az általános szorongás mértéke. A fiataloknál egészen drámai szintet mutatnak a különféle szorongásos mutatók, és az azzal összefüggő tünetek, pánikbetegségek. Az összeesküvés-elméletek magyarázatában meghatározó teória volt korábban – én is hivatkoztam erre –, hogy a konteók valamifajta rendet visznek a káoszos világba, ezzel csökkentik az emberek szorongásérzetét. Ebből az következik, hogy a meglévő szorongásunknak csökkennie kellene, miután magunkévá tettünk valamilyen összeesküvés-elméletet. A probléma az: a kutatások nem igazolták, hogy így van. Pont az ellenkezőjét látszanak igazolni, azt, hogy a konteók erősítik a szorongást. Ha a konteók nem nyújtanak pszichológiai vigaszt, akkor adódik a kérdés, miért terjednek egyre jobban. Hadd legyek kicsit spekulatív. Bár még további vizsgálatokra van szükség, valószínűnek tűnik, hogy a fő tényező a politikai retorika.

Mármint a politikai retorika hatása?

Pontosan. Azokban az országokban terjednek leginkább a konteók, ahol azokat a politika maga is előszeretettel használja. Tehát nem azért terjednek az összeesküvés-elméletek, mert ettől az emberek jobban érzik magukat – nem érzik jobban magukat, még szorongóbbá válnak –, hanem azért, mert ez egy olyan politikai termék, olyan politikai manipulációs eszköz, ami hasznos a politikusoknak. És csak a politikusoknak hasznos, a konteók fogyasztóinak nem az. Tanulság: az összeesküvés-elméletek hamis megnyugvást, hamis biztonságérzetet adnak.

Visszakanyarodva a jövő évi parlamenti választáshoz. Ellenzéki körökben sokan már úgy gondolják, nem is az a kérdés, bukik-e a Fidesz, hanem az, a Tiszának sikerül-e kétharmadot szereznie a parlamentben. Egyszerre kérdezem a politológust és a dezinformációs szakértőt: nem korai ez még? Hogyan látja az esélyeket?

Radikálisan fogok fogalmazni: ezek most még önáltató, vágyteljesítő mítoszok. Egyrészt sok van hátra a választásig, másrészt a Fidesz már többször bizonyította, hogy nehéz helyzetből is képes nyertesen kijönni. Az viszont igaz, hogy az ellenzék ma jobban áll, mint eddig bármikor. Ennek több összetevője van, például Magyar Péter személye, vagy a gazdasági problémák. A Fidesz túlélőképességét és a fideszes gépezet hatékonyságát azonban nem szabad lebecsülni. Ebben a gépezetben jelenleg komoly működési zavarok vannak, de miért feltételezzük azt, hogy irreverzibilis, visszafordíthatatlan a folyamat? A legtöbb felmérésből nem látom, hogy behozhatatlan lenne a Tisza Párt előnye. Még nem tudjuk, hogy megállíthatatlanul elindult-e a Fidesz eróziója. Persze, az is lehet, hogy igen. Megváltozott a közhangulat, ma ciki fideszesnek lenni. Ezzel együtt mindenkit óva intenék attól, hogy lejátszottnak tekintse a meccset.