De mi köze van a Liszt Ferenc-díjas zongoraművésznek a magyar-amerikai üzletemberhez? Annyi mindenképpen közös bennük, hogy Budapesten születtek (Soros 1930-ban, Fellegi 1941-ben); mindketten magyarok (amit egykor mindkettőjük esetében kétségbe vont a szülőhazájuk); és mindketten hívei a szabadságnak. Olyannyira, hogy Soros György a rendszerváltás idején köztudomásúlag sok milliárdot áldozott a magyar demokrácia megerősítésére: civil szervezeteket, intézményeket, mozgalmakat támogatott, Soros-ösztöndíjat hozott létre magyar kutatók, tudósok, értelmiségiek számára. S hogy visszakanyarodjunk a fent említett kötethez: a könyv összeállításához ez utóbbiakat, vagyis az egykori Soros-ösztöndíjasokat szólította meg Fellegi Ádám azzal a kéréssel, hogy írjanak kb. 15 sort arról, hogy mit köszönhetnek a több mint 30 éve elnyert ösztöndíjnak.
„Adni sokféleképpen lehet. A Soros Alapítvány úgy adott, hogy nem aláásta, hanem megerősítette az önbecsülésünket. Én legfőképpen ezért örülök annak, hogy megérhettem a történelemnek azt a fordulatát, amelynek köszönhetően az Alapítvány létrejöhetett Magyarországon.” (Angyalosi Gergely Széchenyi-díjas irodalomtörténész)
Milyen kár, hogy a megkeresett kutatók, tudósok, értelmiségiek közül mindössze 62-en voltak a „tanúságtevők”, vagyis azok, akiknek a válasza a szóban forgó könyvben szerepel. Nagyon sokan ugyanis egyáltalán nem válaszoltak. Volt olyan is, aki válaszolt ugyan, de nem tartotta időszerűnek a Soros melletti kiállást.
„A Soros Alapítvány oxfordi tíz hónapos tanulmányútja fiatal természet- és társadalomtudósok előtt kinyitotta a nemzetközi tudományos színtér kapuit. A legkitűnőbb külföldi szakemberek segítségét nyújtotta a vállalt kutatási program sikeres végrehajtásához. Emellett a nemzetközi kapcsolatrendszer kiépítésének alapjait teremtette meg minden, a programban részt vevő szerencsés kutató számára, ami bizonyára egész tudományos pályafutásuk meghatározó élménye és előrevivő tényezője maradt.” (Deák Ágnes történész)
– Hálátlanság, magyar a neved! – mondta Fellegi Ádám, amikor azokról beszélgettünk, akik nem válaszoltak a megkeresésére. – Sokan kitértek a válasz elől. Nem számoltam meg, hogy mennyien, csak nyeltem egy nagyot elkeseredésemben. Elvégre nem is nekem kellett volna ezzel a könyvvel a nyilvánosság elé lépni, elvégre én zongoraművész vagyok, életemben nem adtam ki könyvet. Azt hittem, hogy védelmében kiállnak majd mindazok, akiket ugyanúgy felbőszített a Soros elleni kormányzati gyűlöletkampány, mint engem. De évekig hiába vártam, belevágtam hát én magam.
„Soros György szerette Magyarországot, és szerette ezt a népet. Azért hozta létre az alapítványt, azért költött millió, majd az évtizedek során milliárd dollárt arra, hogy a diktatúrákból kivergődő kelet-európai országok demokráciában és méltóságban prosperálhassanak. Nem az lett, amit álmodott. De Magyarországnak akkor is hálásnak kell(ene) lennie annak az embernek, aki megpróbálta a lehetetlent.” (Stefano Bottoni történész)
Az olvasó fejében mostanra már bizonyára megfogalmazódott a kérdés: annak idején vajon mennyi pénzt kaphatott maga Fellegi Ádám Sorostól…? A válasz rövid és sokak számára bizonyára kiábrándító: semennyit. Még csak nem is ismerik egymást személyesen, soha nem is találkoztak. Fellegi szabadságszerető magyar állampolgárként gondolja úgy, hogy sok milliónyi magyarhoz hasonlóan köszönettel tartozik Sorosnak azért, amit a szülőhazája boldogulásáért tett. És ha ezt az embert – mondja a zongoraművész – aljas senkik bemocskolják, akkor elemi lelkiismereti kérdés, hogy ki kell állni mellette.
„Soros György felmérhetetlenül sokat tett a magyar társadalom demokratizálásáért, a társadalmi igazságtalanságok feltárásért és orvoslásáért, a kultúra és a tudományok előmozdításáért. A szélsőjobboldali kormányzat ellene folytatott hecckampánya ugyan viszolyogtató, de nem változtatja meg azt a tényt, hogy a legnagyobb elismerés és köszönet illeti meg.” (Ferencz Győző költő, irodalomtörténész, műfordító)
De hát mit ér 62 tanúságtétel egy 300 példányban kiadott könyvben? Főleg egy olyan országos rágalomhadjárat ellen, amely immár több mint tíz éve folyik? Fellegi erre azt feleli: – Készültem erre a kérdésre, ezért kész van a válaszom: az igazság nem attól igaz, hogy hányan mondják. Olyan emberek szövegei olvashatók e kötetben, akik jelentős intellektuális tekintéllyel bírnak, a szakmai munkásságuk alapján pedig kétség sem férhet hozzá, hogy a maguk szakterületén nem kóklerek, azaz nem hazudnak. Hadd hozzam fel Romsics Ignác történész példáját, aki számos nagyszerű és fontos történeti művet tett le a nemzet asztalára. Róla senki sem állíthatja, hogy lefizethető ember volna, aki a megbízó akarata szerint alakítaná nézeteit. Tudjuk, hogy vannak felbérelhető történészek, és azt is tudjuk, hogy ő nem tartozik közéjük. Vagyis ennek a kötetnek az esetében nem kizárólag az a fontos, hogy hányan tesznek tanúságot Soros mellett, hanem az is, hogy kik ők: elit értelmiségiek. Tehát eleve kevesen vannak. Márpedig az elit értelmiség egy társadalomban mindig törpe minoritás. Ők azok, akiket nem lehet megvezetni. A hatalom hatékony propagandával csak a tömegeket tudja megvezetni, a szellem embereit, a kritikus gondolkodókat nem. Őket legfeljebb csak megfélemlíteni tudja.
„Én is felháborítónak tartom, hogy nem NAGY HÁLÁVAL gondolnak rá, aki csak segít, segít és segít a magyaroknak. Festő vagyok, időnként kiállításaim vannak, és egyszer Soroshoz fordultam, hogy meghívókat tudjak csináltatni a kiállításomra (ez a '90-es évek elején történt) és boldogságomra kaptam 60 ezer forintot (akkor ez sok pénz volt) és abból meg tudtam csináltatni a meghívókat! Egyszer Lupa szigetén voltam úszni és az Ő régi házukhoz tettem virágot hálából. Nagyra tartom Őt, ismeretlenül is szeretem a JÓSÁGÁT!” (Gerlóczy Sári képzőművész)
Fellegi Ádám azt azért fontosnak tartotta, hogy legalább 59 ember véleménye legyen olvasható a könyvben. Hogy miért éppen 59? Mert ennyien voltak azok a vezető értelmiségiek – többek közt Bartók Béla, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond –, akik 1938-ban nyilvánosan tiltakoztak az első zsidótörvény életbe léptetése ellen. Hogy milyen hatással? – Semmilyen hatást nem értek el – válaszolja Fellegi –, hiszen az első zsidótörvényt a parlament mintegy 90 százaléka megszavazta. De ez az 59 ember legalább a tükörbe tudott nézni! És fennmaradt az utókor számára a nevük, s az, hogy volt bátorságuk kiállni a meggyőződésük mellett az óriási erejű szembeszélben is.
„Soros Györgyről jó néhányszor beszéltem és írtam nyilvánosan az évek során. El-elmondtam, hogy az ő ösztöndíjával kerültem az USA-ba 1984-ben, hogy 1984 szeptemberében a Kiskakukkban összehoztam Kertész Imrével, és ennek hála kétszer is finanszírozta a Sorstalanság angol fordítását (egyik se lett jó szöveg sajnos), és hogy mi mindent finanszírozott Magyarországon. (...) Egyébként elég sokan kiálltak mellette nyilvánosan, csak plakátokat nem tudtak ragasztgatni.” (Spiró György író, költő, irodalomtörténész)
Fellegi Ádám szeretné, ha Soros György példakép lenne a magyar nagyvállalkozók előtt az adakozás tekintetében, hiszen mélyen tiszteli őt amiatt, mert vagyonának 80 százalékát adományozásra fordította. Mivel a hazai nagyvállalkozók elenyésző százaléka adakozik jótékony célokra, Fellegi helyettük is példát szeretne mutatni. Készpénzvagyonát – amely az elmondása szerint nem vetekszik a NER-lovagok feleségei által viselt táskák árával – teljes egészében jótékony célokra fogja felajánlani. Ha a leggazdagabb magyarok közül akár csak egy ember is követi a példáját – már megérte.
