A gyógyító erejű fesztivál: az Arcus Temporum mottója nagy ígéretet hordoz magában. Miben áll a fesztivál gyógyító ereje, milyen bajokból képes meggyógyítani?
Az idei fesztivál témája a kert. Amikor a 2000-es évek elején a Főapátság újra elkezdett gyógynövényekkel foglalkozni, azt vettük észre, a kert és a gyógynövények témája a hívőket és nem hívőket egyszerre képes megszólítani. A hívők Isten jelenlétét látják a gyógynövényekben, a természetben, míg a nem hívőket a természetes gyógyító erő érinti meg. Az arborétum így minden embert képes megszólítani, közelebb vinni az apátsághoz, a szerzetesközösséghez. Augusztus 15-én a gyógynövényáldáson Istennek adunk hálát amiatt, hogy a természetben vannak olyan növények, amelyek hatóanyagai gyógyítják az ember testét. A fesztivál gyógyító ereje másrészt a kultúrával való találkozásban rejlik. Sőt, magában a találkozásban, ami a fesztivál legfontosabb jellemzője. Annak, hogy egy kis területen sok jó ember találkozik egymással, gyógyító hatása is van. Hívők és nem hívők, mindnyájan kiléphetünk a hétköznapokból a kultúra hívására – ebből a találkozásból erőt meríthetünk a hétköznapjaikhoz. Ezt nevezzük gyógyításnak.
Egyetemes, ökumenikus gondolatot is érint a fesztivál idei témája: a kert, mint középpont. A kertet, a természetet a távol-keleti, közel-keleti kultúrákban is spirituális helyszínként tisztelik.
A monostornak a szíve nem is a templom – hanem a kert köré épült. Bár falak övezik, nyitott tér, ami az éggel összeköt bennünket. A labirintusjárások, a meditációk a kertben szintén olyan fogalmak, amelyek a keleti vallásokban hasonlóan fejlődtek. A meditáció keresztény gyökerű, gyakorlatát a 4. században fedezték fel a szerzetes atyák. A 11. században továbbfejlesztették, a 20. században felfrissítették. Ez egy olyan közös alap, amelyről pont a keleti vallásokkal tudunk párbeszédet folytatni, ők is ismerik ezt a tapasztalatot.
Legfeljebb a kereszténység elmélkedésnek, lelki tükörnek, kontemplációnak hívja a meditációt.
Pontosan. Persze a keresztény szemlélődés máshova vezet. De az, ahogyan megéljük a meditációt, közös tapasztalatunk a keleti vallásokkal, amiről érdemes beszélgetni.
A zenének is lehet gyógyító ereje, de sok múlik az előadókon is. Hogyan állt össze az idei zenei program?
A fesztivál zenei művészeti vezetői, Várjon Dénes és Simon Izabella zongoraművészek tavaly is itt voltak a fesztiválon, amit jól ismernek. Egy éven keresztül készítettük elő a programot. Értik, mi Pannonhalma lényege, a kert, a természet is nagyon fontos érték számukra. Egyik megbeszélésünket épp amiatt tartottuk a Bakonyban, hogy természeti környezetben legyünk. Akiket közösen kiválasztottunk: Felix Mendelssohn Bartholdy és Jörg Widmann kortárs német zeneszerző, klarinétművész. A fúvósok a saját lélegzetükkel dolgoznak, zenéjük, intim, nagyon finom. A fúvószene, a klarinét párhuzamot mutat a meditációval: a keresztény meditációban is a lélegzetünkre figyelésünk adja az első lépést, amivel belépünk az imádságba. De nemcsak ezért esett Jörg Widmannra a választás. Pannonhalma terei a nagyságuknál fogva nem alkalmasak nagyzenekari művek előadására, vagy csak nagyon feltételesen. Alapvetően itt kamarazenék tudnak megszólalni – többek között a Chamber Orchestra of Europe előadásában – a Szent Márton-bazilikában és a Boldogasszony-kápolnában. A legerősebb tapasztalatunk, hogy a kápolnában – ami egy nagyon intim, barokk tér, százhúsz embert tud befogadni – hihetetlen személyes közelség alakul ki az előadók és a közönség között. Ezek pedig megismételhetetlen tapasztalatok.
Ezt nevezi a japán kultúra icsigo icsiének: minden találkozást érdemes teljes jelenléttel megélni, mert egyszeri és megismételhetetlen.
Ez nagyon fontos. Beszélgettem olyan vendégekkel, akik rendszeresen visszajárnak Pannonhalmára az Arcusra. Vannak olyan koncertek, amelyeket 5-6 év távlatából is ugyanúgy felemlegetünk. Egyszer csak megállt az idő, a pillanat, és úgy voltunk benne jelen, hogy nem akartunk belőle kilépni. Sosem fogjuk elfelejteni. Az ilyen koncertek, az ehhez hasonló pillanatok is tudnak életet adni, gyógyítani.
A Bachtrack összesítése alapján John Williams és Arvo Pärt után 2023-ban Jörg Widmann volt a legtöbbet előadott kortárs zeneszerző a világon, nem akármi, hogy ő személyesen is jelen lesz a fesztiválon. Játszani is fog?
Sőt, vezényelni is. Vasárnap pedig a zenéről fog egy előadást tartani, amelyen zongorázni is fog, hogy amiről beszél, hallható is legyen. Nagy dolog, hogy olyan kortárs zeneszerzőket tudunk meghívni, akik adott esetben el is tudnak jönni a fesztiválra, mint például 2022-ben Lera Auerbach. Ez nagyon fontos találkozási pont: a zeneszerző megismeri azt a helyet is, ahol játsszák a műveit mi is megismerjük őt, összekötjük a személlyel azt a zenét, amit hallunk.

Jörg Widmann hogyan került az Arcus Temporum látókörébe?
Már régóta terveztük, hogy megszólítjuk. A Főapátság zenei főtanácsadója, Erdődy Orsolya, a Budapest Fesztiválzenekar menedzser igazgatója, valamint Várjon Dénes és Simon Izabella személyes kapcsolatban is vannak vele. Két évvel ezelőtt felvettük a kapcsolatot, hogy ebben az időpontban vállalja-e a fellépést, és hála Istennek belefértünk a napárába. Ez egyébként ebben az Arcus Temporum szervezésben nagyon jó, hogy mint egy normális fesztivál esetében, több évre előre tudunk gondolkodni.
Az is erénye a fesztiválnak, hogy egyik oszlopa mindig a kortárs klasszikus zene.
Négy lába van a fesztiválnak: a zene, a képzőművészet, az irodalom és a spiritualitás. Ami a zenét illeti: öt koncert van, mellette kísérőrendezvények. A koncertsorozat két pillére mindig egy kortárs és egy klasszikus zeneszerző.
A nem katolikusokat, a nem hívőket hogyan lehet megszólítani a spirituális programokkal?
A Főapátság – egy szerzetesközösség, egy kolostor – szervezi a fesztivált, alapadottság, nem kell nagyon magyarázni, hogy a spiritualitás miért található meg a programok között. Másfelől Pannonhalma már nagyon régóta a párbeszéd helye, és azt hiszem, ez nagyon sok emberben így is él. Ha elmegyek Pannonhalmára, akkor valami olyan találkozásban lesz részem, ahol én megőrizhetem önmagamat, de változhatok is. Sőt, nagyon gyakran azt fogalmazzák meg az emberek: a társadalmi szerepeimet le tudom tenni a monostor kapujánál, és úgy jövök be, ahogy én vagyok – és nem kell megjátszanom magamat. Általában a hozzánk érkező emberekben van egy ilyen nagy nyitottság erre. Azt is mindig elmondjuk: ha adott esetben a hittől egy kicsit távolabb levő ember jön ide és alkalmazkodik, a szerzetesközösség is alkalmazkodik hozzá. Beengedjük a bazilikába és a kápolnába a darabokat, az imádság rendjét is kinyitjuk a látogatók előtt, és szívesen elmondjuk, miről szól ez az imádság. Mi is próbálunk így nyitottnak lenni: ezt az emberek szeretik, elfogadják. Az imádság rendje – amit egyébként egész évben, minden nap végzünk – adja a fesztivál alapját. Az pedig mindenkit megszólít, hogy olyan dologba kapcsolódhat be, amit az itt élő szerzetesközösség nap mint nap csinál, gyakorlatilag ezer év óta. Ennek erős vonzereje, megtartó ereje van, és ebbe sokféle módon be lehet kapcsolódni. És mindenki addig merészkedhet a spiritualitásban, ameddig kényelmes, otthonos neki, és amennyit a bátorsága enged
A fesztivállal eszerint a szerzetesközösség is gazdagodik lélekben, és felteszem, évről évre ugyanúgy várja, mint a közönség.
Ez így van. Éppen a napokban küldtem el a szerzetesközösség tagjainak azt az online táblázatot, amelybe ki-ki beírhatja magát, melyik koncerteken, rendezvényeken akar részt venni. És van aktív részvétel is. Azt is szeretem egyébként, hogy a bazilikai koncerteken a szerzetesek ott ülnek a stallumban, a klérus számára kialakított ülőhelyeken. Megvan a saját helyünk, ahol mi vagyunk otthon. Másrészt aktív részvétel is van: Cirill főapát úr, Szilveszter atya, Bánk testvér, én is vezetünk programokat, sétát, meditációt, beszélgetést. Ilyen módon tényleg a mienk is a fesztivál: nem csak azért, mert mi adunk helyet neki, hanem azért, mert részt veszünk benne. Egy ilyen kulisszatitok: idén két konventgyűlésen is beszélgettünk a szerzetesközösséggel, hogyan tekint az Arcusra, mit vár tőle, hogyan befolyásolja az életét.

Akkor ez egy örömteli szolgálat.
Igen, az.
Nemcsak Jörg Widmann, Rakovszky Zsuzsa is jelen lesz a fesztiválon.
Minden évben a magyar irodalom egy-egy kiemelkedő alakját hívjuk meg, volt Nádas Péter, Tolnai Ottó is díszvendégünk, aki most idén Rakovszky Zsuzsa. A prózája nagyon izgalmas, nagyon finom költészete a kertet is tematizálja. Műveivel, személyével egy színpadi beszélgetésben lehet ismerkedni, Pál András és Takács Kati egy felolvasószínházi előadáson adnak elő válogatást a verseiből. Van mindig egy külső házigazdája is a fesztiválnak: idén Kovács Adél, a Radnóti Színház igazgatója lesz. Az, hogy egy barátunk a maga külső, belső szemével vezeti végig a közönséget a programokon, koncerteken, szintén egyfajta párbeszéd, izgalmas kapcsolódási pont.
Zeneiség, gondolatok, képek: nemcsak a muzsika és az irodalom áll rokonságban egymással, idetartozik a képzőművészet is.
Van egy időszaki kiállításunk, aminek az Ösvények és átjárók a címe, szintén a kert a témája. Szikra Renáta kurátori munkájával hat kortárs művész tárlata. Ők az alkotási folyamatban párbeszédben voltak a szerzetesközösséggel, a gyűjteményi darabjainkkal. A fesztiválon ezek az alkotók vezetnek végig a kiállításon. Gosztola Kittinek hangzó sétája van az arborétumban. A fesztivál harmadik napjára képzőművészek, koreográfusok készítenek performanszt a Paradicsomkertről. Három napot a monostor alatti völgyben, a Szent Jakab-házban töltenek, a workshopot Mélyi József művészettörténész vezeti.
Infó: Arcus Temporum. Pannonhalmi Művészeti Fesztivál. Pannonhalmi Főapátság. 2025. augusztus 22–24.
Névjegy
Dejcsics Konrád bencés szerzetes 1980-ban született Szombathelyen. Az ELTÉ-n 2006-ban diplomázott latin, 2007-ben német szakon, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán 2007-ben teológus szakon. Doktori fokozatát 2013-ban szerezte meg az ELTÉ-n klasszika-filológiából. 2006-ban tett örökfogadalmat a pannonhalmi bencés szerzetesközösségben, 2007-ben szentelték pappá. 2006 óta gimnáziumi és kollégiumi tanár Pannonhalmán, 2009–2018 között a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár igazgatója, 2015 óta a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója, a Bencés Kiadó ügyvezetője és 2025-től a Pannonhalmi Szemle folyóirat főszerkesztője.