Tucatnyi matróz mellett drabális gorillának látszó „turisták” is vigyázzák Mészáros Lőrinc és b. neje háborítatlan nyugalmát Monte-Carlo kikötőjében, amikor a Rose d’Or luxusjacht hátsó, part felőli medencéjéhez űzi-kergeti őket az arcátlan napsütés (gomolyfelhő-vásárlás előkészületben). Ilyenkor hatvankét métert kell megtenniük a fedélzeten ádáz verőfényben, gondolom, gyalog, de ha az életszínvonal-emelkedést sikerül tolóerővé konvertálni, akkor hamarosan gurulhat is az eurógurigák között az álompár. Bár manapság a rémálompár volna a helyes kifejezés, hiszen javarészt az ő urizálásuk, hogy ne mondjam, hivalkodásuk miatt tart a Fidesz látványosan a történelmi szemétdomb felé. Persze, elsősorban nem is Mészárosék a főkolomposok, hiszen ők ugyanolyan tünetei csak a trikolór sztaniolba tekert tolvajkormányzásnak, mint a zsírra szállt por, a vak komondor, az ötmilliós szendvicsezés, az elveszett közpénzjelleg, és Orbánia címerállata, a quadrilop. (Ejh, rámegy pár évtized, amire ezt a posztkeresztény penetrát feldolgozzák a néplélektanászok, de addig is tűkön ülve várjuk a K. Endre Barátai DPK, a Csíkos Máté DPK, a Nyomorult Rohadt Kis Proli DPK, a Magyar Poloskára Magyar Bakancsot DPK és a Ha Megvolt A Lánya, Utána Jöhet Az Anyja DPK mielőbbi alapítását.)
Nem telt bele huszonnégy óra, hogy a Karmelita bércéről Nyomógombos Honfoglalást hirdető Mond vezér kikelt a hivalkodás ellen a buddhizmus átértelmezésében jeleskedő Pityinger polgártárs mikrofonja előtt, Mészárosék máris tromfoltak. A szerénységgel (pláne többel) nem vádolható luxuspárt ismét a Côte d’Azur csillogásában sikerült tetten érni, amikor Cannes és Saint-Tropez után Monacóban támadt dolguk. A Telex riportere gondolt feltenni pár kérdést Minden Idők Legstrómanabbnak Látszó Avatarjának (MILLA) a hatvanpusztai rónaságon legelésző antilopokról és zebrákról például, de nem úgy van az! Két magyarul beszélő, civil ruhás felvigyázó penderült a fotókat készítő újságíróhoz, és eltakarta a kamerát. A munkáját végző riporter (nem mellesleg, hölgy) tovább „akadékoskodott”, megosztva keresetlen társaságával, hogy a jacht Putyin egyik oligarchájáé volt, mire egyikük odabökte: „majd otthon megkereslek, és sírni fogsz”. Bátorak voltak módfelett.
Ez Orbán Viktor rendszerének (és minden rohadó szerves anyagnak) az első tanulsága: dolgoznak benne az anyatermészet törvényei. Furkó kormányzás mellett a tahóságot nem kell rendeletbe vésni, terjed, mint a dudva magától is. Az érdemtelen urizálást sem kell kongresszuson előírni, a legluxisabb magyart sem kell odaverni a luxusjachtra, amelynek értéke Szolnok éves működési költségével vetekszik (27 milliárd.) Ha egy helyiségben a magasságos jószágkormányzó működéséből következően a „moslék, a dagonyázás és a röfögés” ethosza lesz az uralkodó, akkor az onnantól definitíve disznóól. Ami nem volna gond, ha egy (vagy hatvan) gazdasági üzemről volna szó. De ez itt egy kulturált ország volt valamikor, többször is a történelemben. És ahogy a degenerált harcikutya-kormányzás, úgy a luxizás is a rendszerrel együtt múlik most pontosan.