Egy művész életművének vagy egy művészettörténeti korszaknak a kutatása során rendkívül fontos a hozzájuk kapcsolódó dokumentumok tanulmányozása, de az sem mindegy, hogy ki és mikor kutatja az adott életművet vagy korszakot. Elvégre mást mondhat a nyolcvanas évekről egy művészettörténész a kortárs nézőpontjából, és mást állíthat 2025-ben. A XIII. kerületi Szabolcs utcában található Közép-európai Művészettörténeti Kutatóintézet is azt a célt tűzte maga elé, hogy gyűjtse és kutathatóvá tegye fontos művészek és művészettörténeti korszakok dokumentumait, illetve olyan kutatásokat indítson el a XX. századi és kortárs művészetről, amelyek a magyarországi művészetet regionális és nemzetközi összefüggéseit is vizsgálják.
Kórházból kutatóintézet
A KEMKI épülete nem tegnap épült: itt működött Magyarország és Budapest második gyermekkórháza, a Bródy Adél Izraelita Gyermekkórház, melyet 1897. május 9-én avattak fel. A felépítését Bródy Zsigmond újságíró, lapszerkesztő és -kiadó alapítványa tette lehetővé, amelyet elhunyt felesége emlékére hozott létre. A megözvegyült szerkesztő olyan intézményt akart alapítani, mely minden felekezeti különbség nélkül hivatott a betegek ápolására.
– Az egykori kórházépületet a Liget Budapest Projekt keretében teljeskörűen felújították, megőrizve annak eredeti karakterét. A 2019-ben átadott épületben azért is tágasak a terek, mivel ezek egykor kórtermek, műtők voltak. Evidens volt a kutatóintézet elindulásakor, amikor 2020-ban beköltöztünk, hogy az épület történetével szabadegyetemi előadásokon is foglalkozzunk – mondja Fehér Dávid.
Amikor a mintegy negyvenfős intézet szervezeti felépítéséről esik szó, az igazgató elmondja, hogy a KEMKI a Szépművészeti Múzeum tagintézménye (pontosabban főosztálya), mely három osztályból áll. Az egyik az Archívum és Dokumentációs Központ (ADK), melynek elődjét 1920-ban hozta létre Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója Magyar Művészeti Archívum néven. Ez az egység gazdag anyaggal rendelkezik: a Magyar Nemzeti Galéria adat- és fotótárát, illetve a Képző- és Iparművészeti Lektorátus archívumát tartalmazza. – Ez egy hatalmas gyűjtemény, alapvetően XIX. és XX. századi archívumi anyagokat őriz, levelezéseket, kéziratokat, többek között olyan művészek dokumentumait, mint Munkácsy Mihály, Rippl-Rónai József, Ország Lili, Moholy-Nagy László – mondja Fehér Dávid. A fotótár is rendkívül sokrétű: nemcsak a Magyar Nemzeti Galéria kiállításairól és műtárgyairól készült felvételeket, illetve más fontos fotódokumentumokat, köztük művészportrékat tartalmaz, hanem fotóművészek dokumentumértékű fényképeit is gyűjti.
– Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy Korniss Péter fotóművész teljes archívumát az intézménynek ajándékozta, amely nagy ívű kutatások kiindulópontja lehet.
Az ADK gyűjteménye szabadon kutatható, mindemellett a múzeumi kiállítások tudományos előkészítése során is fontos hátteret jelent.
Világszinten kiemelkedő
A kutatóintézet részeként működik az alternatív művészettel is foglalkozó Artpool Művészetkutató Központ, melyet Galántai György és Klaniczay Júlia alapított 1979-ben, és 2015-ben vált a Szépművészeti Múzeum osztályává. Az eredetileg művészeti projektként indult, világhírű archívum többek között a ’60-as, ’70-es évekbeli és későbbi underground, alternatív és experimentális művészeti tendenciákhoz kapcsolódó dokumentumokat gyűjti és archiválja, az olyan műformákat, mint a hangművészet, a performansz, a mail art és a művészbélyeg.
– Világszinten is kiemelkedő gyűjteményről beszélünk, az Artpool alapítói páratlan nemzetközi networköt építettek ki, melynek köszönhetően az archívum gyűjtőköre a világ egészére kiterjed Latin-Amerikától Japánig.
Az Artpool működését meghatározza Galántai György „Aktív Archívum” koncepciója. Ennek lényege, hogy az Artpool nemcsak a tőle függetlenül keletkezett, múltból származó dokumentumokat gyűjti, hanem azáltal, hogy projekteket és párbeszédeket kezdeményez – például felhívásokat intéz művészekhez –, mintegy előhívja az archiválandó anyagot, élő archívumként így nemcsak a múltat archiválja, hanem a jövő felé is megnyílik – mondja az igazgató.
A KEMKI-ben a harmadik egység a kutatási osztály, amely regionális fókuszú, nemzetközi kutatási projekteket indít el, a fő területe pedig a kelet-közép-európai művészet, azon belül elsősorban a magyarországi művészet, melyet szintén regionális kontextusban mutatnak be. Az ilyen együttműködésnek fontos példája volt a Resonances (Rezonanciák) című kutatási projekt, amelynek keretei között szlovák, cseh és lengyel intézményi partnerekkel együttműködve vizsgálták az 1970-es évek kelet-közép-európai művészeti színterei közötti kapcsolatokat és kulturális transzfereket. A kutatási osztály több nagy léptékű kutatási projektet is elindított. Az egyik a történeti avantgárd művészetére fókuszál, azt vizsgálja, hogy a XX. század elejének metropoliszai, mint Párizs és Berlin, miképpen formálták a régió odaemigráló művészeinek tevékenységét. Szintén meghatározó az 1980-as évek művészetére koncentráló, hiánypótló kutatási projekt, illetve a kutatási osztály menedzseli a TÓTalJOY-díjat, amelyet az intézmény Tót Endre képzőművésszel közösen alapított és kutatásalapú művészeti projekteket támogat, majd kiállítást rendez a megvalósult projektből.
Kötetben Korniss, Konecsni
Az intézet munkájának kézzelfogható eredménye is van: az elmúlt években számos hazai és nemzetközi konferenciát szervezett,
idén kiadták a Korniss Péter fotográfiai munkásságát sokrétűen bemutató konferenciakötetet, másrészt az elsősorban a grafikai munkáiról ismert Konecsni György (1908–1970) életművéről szóló könyvet is.
Szintén megjelent egy a nyolcvanas évek művészetére koncentráló kritikai antológia, illetve egy tanulmánykötet Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum említett főigazgatója tevékenységéről. Jelenleg pedig egy angol nyelvű, nemzetközi terjesztésű köteten dolgoznak, amely Beke László kelet-közép-európai művészetre fókuszáló szövegeiből válogat – a 2022-ben elhunyt művészettörténész jelentős archívuma a család döntésének értelmében az archívum és a dokumentációs központ gyűjteményét gyarapítja, jelenleg is zajlik a feldolgozása. A közelmúltban szintén a KEMKI-be került Maurer Dóra, Gáyor Tibor és Tót Endre archívuma.
Fehér Dávid szerint a munkatársaik tevékenysége szempontjából nagy jelentőséggel bír az intézményi háttér. – Az egyéni kutatásokon túl rendkívül fontosak a kutatócsoportok és a szakmai együttműködések, számos tevékenység pedig kizárólag intézményi keretek között végezhető. Rendkívül izgalmas feladat feltárni ismeretlen területeket, illetve új kérdéseket megfogalmazni jól ismert életművekkel kapcsolatban. Hiszen ma teljesen máshonnan nézünk egy adott életművet, mint néztük húsz, harminc vagy ötven évvel ezelőtt. Ugyanaz az életmű, ugyanazok a művek a mából visszatekintve máshogy szólalnak meg, és más kérdéseket teszünk föl velük kapcsolatban. Egyebek között ezért izgalmas dolog művészettel foglalkozni, mert a jó művek és a jó életművek valóban kimeríthetetlenek.
