Sólyom László volt az utolsó köztársasági elnök, azóta pártpolitikai hivatallá silányult Magyarországon az államfői tisztség

Húsz évvel, 2005. augusztus 5-én  ezelőtt lépett hivatalába Sólyom László köztársasági elnök. A Népszava kérdésére, hogy az elmúlt két évtizedben mennyiben változott az államfő intézményének presztízse és megítélése, Ranschburg Zoltán politikai elemző előrebocsátotta: a köztársasági elnök a törvény szerint a nemzet egységét testesíti meg. A rendszerváltás óta ez mindig is így volt. Azzal együtt, hogy a köztársasági elnököt már Göncz Árpádtól kezdve érték kritikák és politikai támadások, az államfő hivatalának sokáig volt akkor tekintélye, amely alkalmassá tette arra, hogy ellássa feladatát.

Bár Sólyom László meglehetősen vitatott személyiség volt, ahhoz nem fér kétség, hogy azon köztársasági elnökök közé tartozott, akik képesnek bizonyultak a nemzeti egység megtestesítésére, és arra, hogy kontroll szerepet töltsenek be a társadalmi-politikai folyamatok fölött.

Azt hiszem, ő volt az utolsó ilyen köztársasági elnök – nyugtázta Ranschburg Zoltán. A Sólyom László után következő Schmitt Pállal, de Áder Jánossal főleg, teljesen egyértelműen pártpolitikai hivatallá vált a köztársasági elnök intézménye. Államfővé választása előtt Schmitt Pál, Áder János, majd Novák Katalin is a Fidesz aktív politikusa volt.

– tette szóvá Ranschburg Zoltán.

A jelenlegi államfő, Sulyok Tamás helyzete speciális. Ranschburg Zoltán szerint őt azért szemelte ki a Fidesz, mert úgy gondolta, hogy a kegyelmi botrányba belebukott Novák Katalin után nem fog politikai problémát okozni a kormány számára. „Valóban nem okoz politikai problémát” – tette hozzá. Sulyok Tamás az ismeretlenségből érkezett, akinek a megválasztása – praktikusan: a kinevezése – „pillanatnyilag jó ötletnek látszott”. A Fidesz olyan köztársasági elnököt igyekezett találni, aki a láthatatlanságával eltereli a figyelmet arról a közfelháborodásról, amely az egész hivatalt elöntötte a kegyelmi botrány kitörése után.

Bár a politikai részrehajlás már Schmitt Pál elnöksége óta tetten érhető a köztársasági elnöki hivatalban, az évek során – jelentette ki Ranschburg Zoltán – egyre kevesebb és kevesebb energiát fordítottak a látszat fenntartására is. Áder János esetében még úgy érezhettük, olykor igyekszik eljátszani a hivatalának megfelelő szerepet, Novák Katalin viszont már egyértelműen a kormánypártok meghosszabbított kezeként működött a Sándor-palotában, és Sulyok Tamás tevékenysége sem enged másra következtetni.

Nem látszik például az – kifogásolta a politikai elemző –, hogy a társadalmi megosztottság jelenségére reflektáltak volna. Pedig a köztársasági elnöknek, miközben elvileg a nemzet egysége fölött őrködik, éppen az lenne az egyik legfontosabb feladata, hogy a Magyarországra is olyannyira jellemző társadalmi megosztottságot próbálja valamilyen módon csökkenteni. Nincsenek erre irányuló kísérletek.

Mindebből az is következik, hogy a köztársasági elnök hivatalának méltósága és megbecsültsége rettenetesen sokat romlott. Mivel alapvetően pártpolitikai hivatallá silányult az államfői tisztség, a köztársasági elnök is megosztó politikai szereplővé vált: feladatának éppen ezért nem tud eleget tenni. Ranschburg Zoltán mindezt rendkívül szomorú fejleménynek tartja.

– fogalmazott lapunknak az alkotmányjogász.

Olyan mélyre régen süllyedt a köztársasági elnök hivatala, mint most – folytatta Kaltenbach Jenő. Köztársasági elnök elméletileg akkor lehet valaki, ha a személyes presztízse erre alkalmassá teszi. Meglehetősen reprezentatív funkcióról van szó, amit akárkire nem lehet rábízni. „De mitől reprezentálná Sulyok Tamás a nemzet egységét?” – kérdezte.

Sulyok Tamás már az Alkotmánybíróság elnökének is alkalmatlan volt – állította Kaltenbach Jenő. Ne felejtsük el – mondta –, hogy az Alkotmánybíróság is folyamatos romláson ment keresztül: Sólyom László idején az első Alkotmánybíróság tagjai tekintélyes egyetemi tanárok, jogászok voltak, ma már oda is „mindenféle emberek” bekerülnek.