Ma iktatják be Karol Nawrockit, de Orbán Viktor oroszpártisága miatt nemigen fog javulni a magyar-lengyel viszony

Lengyelország kettős hatalomra van ítélve. Ma az eddigi jobboldali elnököt felváltja egy másik, ha lehet, még jobbosabb politikus, akinek egy liberális-centrista-baloldali koalícióval kell közösen kormányoznia Kelet-Európa legnagyobb, legnépesebb, katonailag és gazdaságilag is legerősebb államát. Ellentétes világlátás, múlt és jövőkép jellemzi a két hatalmi centrumot. Ez rengeteg konfliktusra adhat okot. Szinte eldönthetetlen, hogy a lengyel államiság igazi letéteményese a szavazatok többségével megválasztott köztársasági elnök, vagy a parlamenti többség által hatalomba helyezett kormány? A júniusi választás eredményeként aprócska többséggel Karol Nawrocki történész, a jobboldal jelöltje költözhet be az elnöki palotába. Ma 2025. augusztus 6-án.

Monarchikus pompa

A kora délelőtti órákban a megválasztott elnök esküt tesz a parlament két házából ez alkalomra összehívott nemzetgyűlés előtt. A továbbiakban az elnök római katolikus hálaadó istentiszteleten vesz részt a varsói Keresztelő Szent János főtemplomban, majd a királyi palotában beiktatják a két legfontosabb lengyel érdemrend nagymesterének. Még aznap szimbolikusan elfoglalja az elnöki rezidenciát, s végül átveszi a lengyel fegyveres erők legfőbb elöljárójának méltóságát is. Mint látjuk szimbolikus és hagyományos elemekben – szinte monarchikus pompában – bővelkedik majd ez a beiktatási ünnepségsorozat.

A lengyel elnök "félerős államfő". Erős felhatalmazása, tekintélye van a közvetlen választástól, s az alkotmány szerint megtestesíti a nemzet egységét. Nehéz feladat ez egy politikailag szinte pontosan fele-fele arányban kettéhasadt társadalom esetében. Az első így megválasztott államfő Lech Walesa volt, akinek vágya az amerikaihoz hasonló elnöki hatalom volt. Meg is szerezte az önálló törvénykezdeményezés jogát, a fegyveres erők és a nemzetbiztonság feletti felügyelet és a nemzetközi képviselet privilégiumát. Ez utóbbi terület sok részletben tisztázatlan. Az országot az alkotmány szerint az elnök képviseli, de a külpolitika és külkapcsolatok menedzselése a kormány feladata. A karambol elkerülhetetlen. Az elnöknek széles kinevezési jogköre van és népes apparátusa, saját miniszterek veszik körül, ő hívja össze az általa elnökölt nemzetbiztonsági tanácsot.

Jogi aknák

Ha az együttélés a kormánnyal barátságtalan – ahogy eddig volt Andrzej Duda elnök és Donald Tusk kormányfő kabinetje között – úgy zavaros helyzetek keletkezhetnek. Duda nem írta alá több kinevezett nagykövet megbízólevelét, így most Lengyelországot ezek a diplomaták ügyvivői szinten képviselik. A katonai kinevezésekbe, előléptetésekbe is beavatkozott – pártpolitikai szimpátiáktól vezérelve Duda. Aligha lesz ez másként Nawrocki elnöksége idején. Duda nem írt alá több a szejm által elfogadott törvényt vagy korábbi jogszabályok módosítását. A törvények így nem léphettek életbe mivel a koalíciónak nincs a parlamentben akkora többsége, amellyel „felülírhatná” az elnöki vétót. Duda elnök ragaszkodott azokhoz a törvényekhez, intézményi átalakításokhoz, amelyeket a Jog és Igazságosság (PiS) párt nyolcéves kormányzása alatt hoztak, s amelyeket ő egyszer már jóváhagyott. Éppen ezek azok a reformok, amelyeket az EU és az Európai Unió Bírósága is úgy értékelt, hogy csorbítják a jogállamiságot és a politikai hatalomnak alárendelik az igazságszolgáltatást. Ezért a 2023 decembere óta hatalmon lévő parlamenti többség nem ismeri el törvényesnek a PiS többség által létrehozott Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, a testület által felterjesztett és Duda által kinevezett bírókat. Azt mondják, hogy az ilyen személyek nem bírók, az általuk hozott ítéletek pedig érvénytelenek. A kormánytöbbség külön parlamenti határozatban ismerte el Nawrocki megválasztását, mert nem fogadta el érvényesnek az ezt tartalmazó legfelsőbb bírósági döntést. Ezt – állítják – olyan tanács hozta, amelynek tagjai nem bírók.

Lejáratva

Karol Nawrocki megkezdheti öt éves államfői mandátumát, amely bizonyosan még viharosabb együttélést ígér. Az elhúzódó kampány idején mind a két politikai tábor elkeseredett és gyakran tisztátalan eszközökkel próbálta lehetetlenné tenni a másik oldal jelöltjét. Végül az ellenzéki pozícióból induló Nawrocki került ki győztesen a harcból. Ezt elemzők szerint nem a történész kiválósága magyarázza, hanem ellenfelének gyenge kampánya, s az, hogy kormánykoalíció tábora csalódott Tusk politikájában. A kampány alatt a liberális oldal Nawrockit gyenge jellemű, hazudozó embernek mutatta be, akinek múltjában számos szégyenteljes eseményt találtak, így bűnözői kapcsolatokat is. Minden eszközt bevetettek, lejáratták, megbélyegezték. Nawrockit az erőszakos, szélsőjobbra húzó futballhuligán világgal hozták össze, politikailag pedig Jaroslaw Kaczynski PiS-elnök kreatúrájának mondták. Ez a narratíva ugyan halkabb lett, de nem szűnt meg. Gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy Tusk és Nawrocki többé-kevésbé konszolidált együttműködést folytassanak.

A PiS mielőbb vissza akarja szerezni a teljes hatalmat Lengyelországban és ezért arra törekednek majd, hogy Nawrocki folyamatos konfrontációban álljon Tuskkal. (Vagy, ha a miniszterelnök hátrább lépne, akkor Radoslaw Sikorskival, akiről azt beszélik, hogy még az év végén átveheti a posztot.) Nawrocki már a hivatalba lépése előtt is tett olyan gesztusokat, amelyek feszültséget ígérnek. Nyilvánvalóvá tette, hogy harcosan németellenes politikát képvisel majd, ezzel is megfelelve Kaczynskinak, akit „politikai géniusznak” nevezett.

Törvényjavaslatok a GDP fél százalékáért

Karol Nawrocki beiktatása után országos körútra indul – írta az Onet hírportál. Először Kaliszba megy, hogy előadja: törvényt nyújt be az ún. Központi Közlekedési Csomópont ügyében. Ez a PiS által korábban elkezdett és akadozva megvalósuló projekt, amely egy hatalmas repülőteret és vasúti, országúti csomópontot tervezett az ország közepére. A liberálisok eleinte ellenezték, ám a Tusk-kormány visszafogottan, de támogatja. Nawrocki nyilván a megaprojekt javára mozgósítana.

Hivatalba lépése után 5-6 törvényjavaslattal is előáll az új elnök, amelyekben választási ígéreteit akarja valóra váltani. Adócsökkentési törvényjavaslatot terjeszt elő: a legkisebb jövedelműeknél 0 százalékos személyi jövedelemadót javasolna, s felszámolná a vagy tizenöt éve bevezetett vagyonnövekedési adót. Törvényt akar arról, hogy a nyugdíjakat legkevesebb havi 150 zlotyval kelljen megemelni. (1 PZL = 93,34 HUF). A Money lengyel hírportál szerint az elnöki ígéretek 19 milliárd zlotyjába kerülnének a költségvetésnek, ez az ország  3630 milliárd zlotys GDP-jének körülbelül a fél százaléka. A törvények elfogadása a kormánypárti többség által uralt szejmtől függ majd, de Karol Nawrocki és a PiS az ügyből csak politikai hasznot húzhat. 

Nemzetközi tervekről annyit, hogy az új államfő az Egyesült Államokba készül. Szeptemberben New Yorkba megy az ENSZ Közgyűlésére, és állítólag már szervezik találkozóját Trumppal. Ez a Donald neki szurkolt már a kampányban is.

Visszatér-e a barátság?

A lengyel-magyar kormányközi kapcsolatok nem a liberálisok választási győzelme miatt romlottak meg, hanem azért, mert Orbán varsói csodálói sem tudták lenyelni bálványuk Putyin-párti fordulatát és Ukrajna ellenes kirohanásait. A PiS eszmeisége pont olyan Nyugat-ellenes, migránsellenes, antiliberális, gendermániás, mint a Fideszé. A demokratikus intézményeket hasonló módon megvetik és a korrupció sem idegen a világuktól. Természetesen vannak különbségek, már csak azért is, mert a PiS alapító elnöke Jaroslaw Kaczynski egészen más kategóriája az autoriter politikusnak, mint Orbán. Más a múltja, politikai kultúrája, a valláshoz való viszonya, mint magyar kollégájának. Magányos agglegény, akit csak a hatalom foglalkoztat, ő valóban nem foglalkozik üzleti ügyekkel. Orbán a két állam közötti viszonyt módszeresen rombolta. Először az oroszbarát lépésekkel, majd Tusknak a hatalomba való visszakerülése után azzal, hogy durván beavatkozott a lengyel belügyekbe. Politikai menedékjogot adott a körözött Marcin Romanowski PiS-politikusnak, sőt még bizarrabb módon Magyar-Lengyel szabadság Intézetet alapított a lengyelellenes politikához, ennek élére állította Romanowskit. Ezek után azt állította, hogy a viszony azért romlott meg, mert „Tusk utálja őt”. Nawrocki tehet esetleg baráti gesztusokat az Orbán-rezsimnekk, de a két állam közötti légkör ettől nem fog javulni, mert a Tusk-kormány a Romanowski-ügyben nem engedhet.