Végig kellett sétálnom a Ráday utcán, hogy célomat elérjem, ahova egy nyitott faajtón belépve meg is érkeztem. Már csak egy nem túl meredek lépcsőn kellett lemennem Árki Tibor festményeihez, amelyek a szó szoros értelmében színt visznek a kissé nyomasztó, rideg miliőbe. Tudniillik a kiállítóhely négy nagy pincéből áll. És hát milyen egy pince? Sötét és hűvös, inkább csak borok, élelmiszerek tárolására ideális. A térben ehelyett mégis jóízű beszélgetéseket, workshopokat és persze kiállításokat tartanak. „Itt egymásra hatva, együtt lakva, a teret közösen alakítva működhetnek különböző tevékenységek, létrehozva ezzel egy közösen megformált miliőt, ami mindenkit nyitottan fogad”.
A többnyire felvállaltan underground művészetet bemutató helyen most Árki absztrakt munkásságát láthatjuk, amelyre többek között Bridget Rily, Mark Rothko és Gyarmathy Tihamér alkotásai hatottak. „Utóbbi tizenpár évben festett képein alapvetően a gravitációs festészetből indul ki, de visszaköszönnek bennük a Hard Edge vagy a színmezőfestészet motívumai is” – olvashatjuk a kiállításról. „A festményt színfoltok (helyzetspecifikus) együttállásaként fogom fel, az előtér-háttér térbeli viszonya mellett az anyagmozgásból eredő esetlegesség foglalkoztat. Régebben olajjal, de mára akrillal és latexel dolgozom...Fizikai hatásokat is vizsgálok, mint az erő-ellenerő kapcsolata, a dinamika, az optikai hatások, a fénytan, és ezek festészeti megvalósítási lehetőségei.” – vallja művészetéről.
Először fura volt látni ezeket a színekben gazdag képeket a téglafalakon, sok helyütt málló felületeken. Aztán hozzászoktam a kontraszthoz, zavarónak cseppet sem mondanám, inkább egyedinek. És hogy milyenek maguk művek? Vidámak, élettel teliek. Nyomokban „tartalmaznak” feketét, sötétebb tónusokat, de a hangsúly az élénkségen van. A vörös, valamint a kék meghatározó, de a zölddel, sárgával vagy éppen rózsaszínnel sem „spórol” Árki Tibor. Legyen szó azonban bármely színről, az alkotó játszi könnyedséggel viszi fel azokat a felületekre. Egymás mellé helyezi, de inkább egymásba folyatja, esőcseppekként, zuhatagokként jeleníti meg azokat. Egész sorozaton jellemző a csíkozás amely különös optikai hatást kelt.
Egyszerű, de nagyszerű az ilyesfajta festészet, amelynek maga a festészet a témája. Nem hordoz mélyen szántó üzeneteket, művészettörténeti utalásokat, világunkat égető problémákat. Csakis azt a ragyogó keveredést, amiben a geometrizálás is erősen jelen van: az egyik kompozíción két vastagon húzott vonal keresztezi egymást, és jelenik meg egy X betű. Másutt egy fénylő négyzetet dönt meg enyhén Árki, vagy kimetszi a felületet és rácsos struktúráknak ad helyet.
Mitől izgalmasak a művek, amelyekre nem fogható rá, hogy jellegzetesek lennének? Árki festészetével ugyan „nem találta fel a spanyol viaszt”, képei mégis hatásosak, amitől úgymond „fogyasztóbaráttá” válnak. Hogy színviláguk, dekorativitásuk teszi ezt, meglehet. De az bizton állítható, hogy élvezhető, technikailag magas színvonalú alkotásokkal van dolgunk.
Infó: Árki Tibor: Könnyed nehézkedés. Bakáts Bunker Underground Kulturális Tér. Nyitva: augusztus 30-ig.
