A képlet egyszerű: a palesztinok nem hagyhatják el Gázát, a háború véget vetett a mezőgazdaságnak, halászatnak, és az izraeli hadsereg (IDF) határozza meg, mennyi élelmiszer és alapanyag juthat be az övezetbe. Ahogy a Guardian írja, a jeruzsálemi kormány tökéletesen tisztában van azzal, mennyi élelemre van szükség, hiszen évtizedek óta számolja. A volt izraeli miniszterelnök, Ehud Olmert azt mondta 2006-ban, hogy a terv "diétán tartani a palesztinokat, nem éheztetni." A Cogat az izraeli hadsereg palesztin polgári ügyek koordinálásával foglalkozó részlege 2008-ban hozta bírósági végzés miatt nyilvánosságra, hogy pontosan mennyi lenne az annyi. A Cogat számításai szerint átlag minimum 2279 kalóriára van szükség fejenként, ami 1836 kilogramm élelmiszerrel teljesíthető. A humanitárius szervezetek ma még ennél is kevesebbet kérnének, napi egy kilogramm ételt per fő és havi 62 ezer tonnát. De ennyi sem érkezik be.
Annak ellenére, hogy Benjamin Netanjahu kormánya folyamatosan tagadja, hogy éhínség tombolna Gázában, maga az adminisztráció tett közzé olyan adatokat, amik ezeket kristálytisztán kimutatják.
Március és június között az IDF összesen 56 ezer tonna élelmiszert engedett be, ami az övezetben élők minimum szükségletének a negyede arra az időszakra.
Ez már a vitatott hátterű, Gaza Humanitarian Foundation (GHF) működése alatt történt, amelyet elvileg azért hoztak létre - kiszorítva az ENSZ koordinálását - hogy a Hamász ne lopkodja el a segélyeket. A GHF elosztópontja körül viszont már több mint ezer palesztin lelte halálát a környezetében indított IDF általi támadásokban. De a számítások szerint, ha a beengedett élelmet és alapanyagot az utolsó szemig és egyenként odaadják a palesztinoknak, akkor sem lett volna elegendő az éhezés elkerüléséhez. A szakértők úgy vélik, nemrég engedélyezett plusz segély beengedése sem elégséges a borzalmas helyzet orvoslására.
Benjámin Netanjahu összehívja a biztonsági kabinetet, hogy döntsenek a háború következő lépéseirőlMár nemcsak a palesztinokat, hanem a humanitárius szervezetek munkatársait is éhínség sújtja a Gázai övezetbenMint a mostani gázai helyzet is mutatja az éheztetés nem csak a konfliktusok mellékhatása, hanem tudatosan alkalmazott háborús eszköz.
A régi és modernkori történelemben uralkodók, hadurak alkalmazták az ellenfél megtörésére. Csakhogy a lakosság szenvedte meg a következményeit, a cél pedig nem egyszer már etnikai tisztogatás volt.
Az éheztetés egészen az ókorig nyúlik vissza, amikor az ellátási útvonalak átirányításával, blokádok felállításával és a mezőgazdasági termelésre alkalmas területek elpusztításával gyengítették az ellenfelet. Erre példa a rómaiak módszere, amivel kr.e 146-ban bevették majd megsemmisítették Karthágót. Később a 18. és 19. században az észak-amerikai őslakos közösségeket is éheztetéssel törték meg a gyarmatosító erők.
Ekkor az éheztetés "pusztán" taktikai módszer volt, de a modernkori történelem új szintre emelte: a 20. és 21. században már nemcsak taktikai eszköz, hanem politikai cél lett az éhínség előidézése. Az ENSZ bár nem hozott kifejezetten határozatot arról, hogy háborús bűncselekmény az éheztetés, de 2018-ban az Biztonsági Tanács egy olyan határozatot viszont elfogadott, amelyben elítélték az élelmiszerhez való hozzáférés megtagadását a konfliktusokban, és felszólítottak a civilek védelmére. Június végén António Guterres ENSZ-főtitkár egy Addisz-Abebában megrendezett élelmezési konferencián kijelentette, hogy „Az éheztetést nem szabad háborús fegyverként használni”.
Klímaváltozás mint súlyosbító tényező
Az éheztetés fegyverként való használata a jövőben akár újabb dimenziót is nyerhet. Ennek oka pedig a klímaváltozás. A száradás és áradások miatt kiesnek termények és ezáltal termékek, a vízforrások feletti ellenőrzésért pedig a szakértők szerint nem is olyan sokára harcok fognak dúlni. A globális ellátási láncok sérülékenysége sebezhetőbbé teszik majd a lakosságot. A geopolitikai versengések – csak hogy egy példát hozzunk a sok közül: az orosz-ukrán háború hatása a gabonaexportra – mutatják: az élelmiszer megint csak egy politikai stratégiai eszköz volt és marad.
A World Peace Foundation jelentésében arról ír, hogy a 21. században az éhezés lehetősége nemcsak természeti katasztrófa formájában, hanem emberi és politikai stratégiai felhasználásaként is egy valós fenyegetés. A szervezet szerint ez kifejezetten azért veszélyes, mert csendes és sok esetben nehezen bizonyítható, dokumentálható háborús módszer.
Nem véletlenül kellett felszólalni ellene, ugyanis a huszadik századi történelem telistele van ilyen esetekkel. A legismertebbek közül hozunk most néhány példát.
1932–33 Ukrajna – Holodomor
A történteket 21 ország, köztük Magyarország is népirtásként ismeri el, a nagy szovjet éhínségben 3-7 millió ukrán halt meg. A holodomor az ukrán éhség szóból származik. A megalakult Szovjetunió hatására az ukrán nemzeti öntudat és kultúra erősödött, ezt akarták letörni. Tették ezt a mezőgazdasági kollektivizálásával, terménybeszolgáltatással, és ezután a falvak teljes körű blokádjával.
Náci Németország
A náci éheztetési terv (Hungerplan) Hitler egyik legkegyetlenebb húzása volt, amivel a Szovjetunióban vívott háborúra készült. A célja az volt, hogy a keleti területeken élő civilek éhen haljanak, és az élelmiszer egy részét átirányítsa a német civileknek és katonáknak. A náci hadsereg elpusztította a mezőgazdasági termést, és akadályozta az élelmiszerellátást. A terv következtében több millióan haltak éhen, főleg Ukrajnában és a más keleti szovjet területeken. Az éheztetés a holokauszt fontos eleme volt, a koncentrációs táborokban is, hogy kiirtsák a zsidó, szláv, cigány és más nem árja népcsoport kiirtása volt.
Szintén a második világháború alatt, pontosabban a végén, miután Hollandia egy része már felszabadult, a német megszállók bosszúból blokád alá vonták az ország északi és nyugati részét. Az élelmiszer-utánpótlás leállt, és mintegy 20 000 ember halt meg alultápláltság szövődményeként.
1967–70 – Nigériai polgárháború
Vagy más néven Biafrai háborúban főként az igbo etnikum akart elszakadni Nigériától, ezért kikiáltották a Biafrai Köztársaságot. A nigériai hadsereg katonai blokádja több mint egymillió embert halálát okozta, főként azzal, hogy akadályozták az élelmiszer-bevitelt. A „biafrai gyermek” szimbólummá vált, a borzalmas állapotban lévő gyerekekről készült felvételek bejárták a világot.
Szudáni konfliktus 90-es évektől napjainkig
A Darfúrban és Dél-Szudánban zajló konfliktusban a kormányhoz hű milíciák tudatosan pusztították el a mezőgazdasági területeket, égették el a terményeket és még a vizet is elzárták. A konfliktus a mai napig tart, az éheztetés is. Az ENSZ szerint a humanitárius segélyek célzott akadályozása, blokádja is rendszerszintű volt. Itt is a katonai siker mellett a népirtás volt a cél.
Szíriai polgárháború
A 2011-ben kezdődő polgárháborúban a szíriai kormányerők gyakran vonták ostrom alá az ellenzéki zónákat. A „térdre vagy halj éhen” (kneel or starve) néven ismertté vált stratégia lényege, hogy a bekerítésben nemcsak a katonákat zárták körbe, hanem a civil lakosságot is. Az élelmiszer bejutása ellehetetlenült, a nemzetközi segélyszervezetek blokádba ütköztek. Az ENSZ adatai alapján az éhínség folytatódik. Mivel a polgárháború után összeomlott a gazdaság, a lakosság 90 százaléka él szegénységi küszöb alatt. Szíria már hatodik azon a listán, amely az élelmiszer-bizonytalanságtól leginkább sújtott országokat sorolja.
Második jemeni polgárháború
2015-ben eszkalálódott a kormányerők és a húti lázadók közötti feszültség, amibe már Szaúd-Arábia is beavatkozott. Az északi és déli területek közötti feszültség és függetlenedési vágy a világ egyik legsúlyosabb humanitárius válságát eredeményezte. A szaúdi koalíció blokádjai súlyosbították a helyzetet: akadozott az élelmiszer- és gyógyszerellátás, a segélyek eljutását pedig mind a két fél akadályozta. A Save the Children humanitárius szervezet becslése szerint legalább 85 000 gyermek halt meg éhezés vagy alultápláltság következtében 2015 és 2018 között.
Gázai övezet 1967 óta
Kimondható, hogy a beáramló segélyek mennyisége és az érkező adatok alapján a 2023-ban a Hamász és Izrael között kitört háborúban mára a Gázai övezet teljes lakossága éhezik, a konfliktus során a legvéresebb a palesztinoknak. A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) vizsgálatot indított, hogy megállapítsa, történtek-e háborús bűncselekmények. Franciaország és Emmanuel Macron volt az első az első, aki kijelentette, Netanjahu tettei miatt az ENSZ szeptemberi közgyűlésén elismeri a palesztin államot. Több más ország is belengette ennek a lehetőségét, többek között Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Portugália. Írország, Málta, Izland, Norvégia, Szlovénia és Spanyolország pedig már meg is tették.
Donald Trump elismerte, hogy éhínség van a Gázai övezetbenHatezer segélyekkel megrakott teherautó várakozik az éhínség sújtotta Gázai övezet határainál