Lemondott a litván miniszterelnök. A balti államban a kormányfő lemondása automatikusan a teljes kabinet távozásához vezet. Paluckas az új kormány kinevezéséig ügyvezető miniszterelnökként marad hivatalában. Gitanas Nauséda államfőnek 15 napja van arra, hogy a parlamentnek javaslatot tegyen a kormányfő személyére.
Az utóbbi hetekben több olyan cikk is megjelent, amelyek elég meggyőzően bizonyították, hogy Gintautas Paluckas litván miniszterelnök pozícióját személyes gazdagodásra használta fel. Három olyan ügyet is feltártak a litvániai médiában, amelyek egyenként is elegendőek lettek volna ahhoz, hogy a szociáldemokrata párt megvonja támogatását az általa jelölt kormányfőtől. Ezt elvtársai nem tették meg, a párt képviselői még akkor is visszautasították a vádakat, amikor már az államfő bejelentette: két hetet kapott Paluckas ügyei tisztázására, s utána eldől a kormányfő politikai sorsa. Nemrég kihátrált mögüle egyik koalíciós partnere, a Demokraták Litvániáért párt. Ez még nem volt elég. Amikor azonban a pénzügyi nyomozók házkutatást kezdtek a miniszterelnök sógornőjének cégénél, a kormányfő lemondott. Paluckas a litván szociáldemokrata párt elnökségének is búcsút intett múlt csütörtökön. Gitanas Nauséda köztársasági elnök nyilatkozatot adott ki, amelyben azt mondta, hogy nem történt az országban alapvető változás, s a tavalyi választások győztese, a szociáldemokrata párt kezdhet új kormánykoalíció összeállításába.
A lemondott miniszterelnök utolsó nyilatkozatában is arról beszélt, hogy nem „követett el alapvető hibákat és törvénysértéseket”. Az ügyeivel kapcsolatos cikkek viszont arra utalnak, hogy kormányfői hatalmát felhasználva szerzett maga és családja számára jelentős összegeket, akár több százezer eurót. A sógornője cége tekintélyes EU-s forrásokhoz jutott, hogy ebből Paluckas cégétől vásároljon elektromos gépkocsi-töltő berendezéseket. Az ügyeit feltáró újságírók több hasonló visszaélésre, etikailag kérdéses ügyletre bukkantak. Újból előkerült a politikusnak egy korábbi bűnügye: 2010-ben két év felfüggesztett börtönre ítélte őt egy vilniusi bíróság, mivel egy, a fővárosi önkormányzattal kötött rágcsáló irtási ügyletben csalárd módon felhasználta hivatali befolyását. Ez a háttér azonban nem akadályozta meg abban, hogy több évig legyen pártja elnöke, vezesse a főváros önkormányzatát, majd elnyerje a kormányfői posztot. 2024 őszén a pártja őt jelölte miniszterelnöknek, miután a szociáldemokraták addigi vezetője Vilija Blinkieviciúté bejelentette, hogy nem kívánja a tisztséget, s inkább kitölti EP-képviselői mandátumát. (A litván baloldal fő pártja, az LSDP magát a két háború között is ténykedő litván szociáldemokratákhoz vezeti vissza. A párt 25 éve egyesült az egykori kommunista párt utódpártjával.) Paluckas fiatalon még a nacionalista jobboldalon politizált, majd a 2000-es évek elején a feltörekvő baloldalt választotta, s így kezdett üzleti-hatalmi karriert. Jellemző, hogy a most szétesett koalíciójában a balközép Demokraták Litvániáért párt mellett helyet kapott a Hajnal a Nyeman felett poétikus nevet viselő szélsőségesen nacionalista alakulat is. Paluckast a liberális közvélemény élesen bírálta azért, hogy ezt a pártot hatalmi helyzetbe hozta.
Lemondott a litván miniszterelnökLitvániában a helyzet meglehetősen feszült, az ország politikai légkörét több konfliktus is borzolja. Első helyen a háború áll. Igen rossz a viszony helyzet a szomszédos Belaruszszal. A minszki despota évek óta hibridháborút folytat NATO-tag szomszédjai ellen. Ennek része, hogy tömegével juttat migránsokat a litván, lengyel és kisebb számban a lett határhoz. Egyes információk szerint a távoli országokból érkezett kétségbeesett embereket a belarusz hatóságok kiképezik, erőszakra bujtogatják. Az utóbbi időben az okozott riadalmat, hogy Belarusz felől drónok jutottak a litván légtérbe. (Litvániának nincs saját légiereje, a következő hónapokban a magyar Gripenek fognak járőrözni a litván légtérben.)
Litvánia egy alig több, mint száz kilométeres szakaszon határos Lengyelországgal. Ez a területsáv, az un. Suwalki-folyosó a legkisebb távolság az orosz Kalinyingrádi terület és Belarusz között. Az utóbbi hetekben újra felizzott a vita, hogy az oroszok esetleg itt kezdenek újabb fegyveres agresszióba. A balti országokra ugyan érvényes a védelem, amelyet a NATO alapokmány 5. cikkelye garantál, de sokak szerint Oroszország kész a támadásra, mert Moszkva szerint az atlanti államok nem kockáztatnák meg az atomháborút. Ez az állapot további bizonytalanságot teremt a politikai színtéren, ahol a szélsőségesen nacionalista – látszólag oroszellenes – erők népszerűsítik a Kreml narratíváját. Ebbe belefér az ukránellenesség és a „genderpánik” is, Litvániában pedig léteznek hagyományos lengyelgyűlölő körök, amelyek a közös államiság idején szerzett sérelmekkel állnak elő. Vilnius közelében két járásban is a lakosság többsége lengyel kultúrájú. Nemrég komoly felzúdulást keltett a litván állami nyelvfelügyelet vezetőjének Audrius Valotkának a nyilatkozata, amelyben lengyel és orosz „nyelvi gettókról” beszélt és az anyanyelven oktató iskolák bezárását szorgalmazta. A nyelvfelügyelő később kénytelen volt bocsánatot kérni, s a sajtóban magyarázkodások jelentek meg, mely szerint a litvániai lengyelek „őslakók”. Az oroszul beszélők viszont nem azok. A litván média ingerküszöbét pedig az utóbbi időben átlépte az, hogy túl sok orosz szót hallani Vilniusban. Valóban a Belaruszból politikai okokból, Ukrajnából a háború elől elmenekültek sokasága orosz anyanyelvű. Ahogy más volt szovjet területekről, így Közép-Ázsiából is érkeznek vendégmunkások Litvániába, akik oroszul beszélnek. Ez új helyzet ebben az országban, ahol ellentétben Lettországgal és Észtországgal, a szovjet korszakban nem volt nagy orosz betelepülés, csak egy észak-keleti körzetben, Visaginas városában élnek nagy tömegben oroszul beszélők. A várost a szovjetek azért hozták létre, hogy kiszolgálja az Ignalina Atomerőművet. Ez azonban már 15 éve nem működik.
