Az egyik napon a szegedi Thealter Fesztiválon úgy alakult, hogy mindegyik előadás női sorsokkal foglalkozott. A KÖT-EL-ÉK - „ Okos lány túlteszi magát rajta” a Szegedi Nemzeti Színház balett-termében három nő, három generáció, nagymama, anya, unoka viszonyát tárgyalta.
A MásSzínház (Budapest) produkcióját Bakonyvári Krisztina írta és rendezte. Családi mintákról, az attól való elszakadás vágyáról, újrakezdésről, kompromisszumokról és a függetelenség reményéről szólt a történet három szólamban. A nagymama (Egri Márta), az anya (Urbanovits Krisztina) és a lány (Nagyabonyi Emese) monológjai végig egymásra rezonáltak. Közben fétve őrzött tiktkok, tabuk kerültek felszínre. Semmi sem fekete-fehér. Igazságok, bűnök és vétkek örvénye után jutottunk el az előadás végén a három nő önfeledt közös táncáig.
Úgy látszik, mégis egymásra taláhatunk a nagyszüleinkkel, a szüleinkkel vagy a gyerekeinkkel.
Fullajtár Andrea a nagymamája lágernaplóját dolgozta fel a Tíz hónap Babilon című előadásban a Gólem Színházban, amely a Thealter főhelyszínén vendégeskedett. A napló és a kiadása körüli hosszas és tanulságos levélváltás megjelent kötetben is az idén immár cenzúrázatlanul a Tények és tanúk sorozatban a Magvetőnél. Fullajtár Andrea színházi életét végigkísérik a monodrámák. Pályája elején egy Csalog Zsolt-szöveggel, a Csendet akarokkal debütált a Katona József Színházban. Nemrég vették le a Katona műsoráról az Átnevelhetetlen című egyszemélyes előadást, amelyben Fullajtár a 2006. október 7-én, moszkvai otthona előtt meggyilkolt Anna Politkovszkaja újságírónő életét, küzdelmeit hozta hozzánk közel. Galló Olga, a színésznő nagymamája, aki a háború előtt a Népszava külsős tárcaírójakánt is működött, túlélte a poklot, a haláltábort. A lágerben naplót vezetett, jegyzeteihez hosszú ideig nem tudott hozzányúlni. A hetvenes években aztán megpróbálta elérni, hogy naplóját kiadják, de csak egy cenzúrázott, nem teljes, magánkiadásig jutott. Kilencvenévesen 2004-ben hunyt el és huszonegyév múlva az unoka jóvoltából megjelent a teljes napló, a levelezés egy részével együtt. Az előadás dramaturgja Solt Róbert, aki sokat kutatatta a hagyatékot a salgótarjáni könyvtárban, rendezője pedig Borgula András. Fulajtár Andrea előadása magával ragadóan személyes. Remek váltásokkal párhuzamosan tomácsolja a napló és a levelezés szövegét. Felvillantva a nagymama aprólékos, körütekintő pontosságát, irodalmi szintű történetmesélését, humorát és mindenek előtt a minden őrületet legyőző élniakarását. Mindezt Szegeden a Régi Zsinagógában láthatták azok a szerencsések, akik bejutottak az előadásra.
Ugyancsak a Régi Zsinagóga volt a helyszíne másnap a Harsányi Attila által színrevitt három monodrámábából álló maratonnak. Mindhárom művet Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház vezetője rendezte. Az első kettő évekkel ezelőtt készült, járt már a Thealteren és sok fesztiválon, a színész bravúros játékát több díjjal elismerték. Egészen különös volt nézni a Tíz hónap Babilon után a Rudolf Hess tízparancsolata című 2008-as előadást, hiszen egy náci háborús bűnösről szólt, arról, hogyan próbál a lelkiismeretével elszámolni, bár ő is tudja, hogy ez lehetetlen. Az előadás tizenhét évvel ezelőtt született, mégis elképesztően friss és aktuális. Harsányi a rá jellemző félmosollyal a tapsrendben jelezte, hogy lesz még kettő előadás. Ennyivel nem ússzák meg a maratonra vállalkozók. A második a 2014-ben színrevitt Sex, drugs, gods & rock’n’roll volt. Harsányi ebben is hihetetlen virtuóz. Egy forgófotelben szemüvegeket cserélve vált karaktereket, bemutatva szélsőségeiket, gyarlóságaikat, azt hogy miként hajszolják az élvezeteket.
És itt még nem volt vége a maratonnak, következett a Kean (2025). Harsányi Attila ebben egy színészt alakít. Az eredeti darabot játszotta korábban nálunk Haumann Péterés Gálffi László is. Tapasztó Ernő és Harsányi Attila teljesen újra formálta a művet, a történet alapszálát hagyta meg csupán. A monodráma a színészről szól, a gyötrelmeiről, a pálya őrületig fokozható szenvedélyéről. Harsányi, a miskolci társulat vezető színésze ebben a magyarországi bemutatóban is csúcsra járatja tehetségét, egészen egyedi színpadi jelenlétét. A végén teleszórja a testét festékkel, sárral, vízzel a legkülönbözőbb anyagokkal. A színészi nagyságát azonban semmi sem tudja elfedni. A gesztus a sok mindent túlélő 35. Thealter méltó záróaktusává nemesült.
Izgalmas labirintus
A Thealteren is látható volt Varsányi Péter je a Kövér Béla Bábszínház új, tán leginnovatívabb felnőtt bábelőadása. Egy markáns lépés, melyben a bábszínház formanyelvének és nézői viszonyának újragondolására tesz kísérletet. A szegedi előadásban egyszerre nézhettük egy város felépített makettjét és annak filmként élőben közvetített, belső nézőpontú megelevenedését – bábfilm-színházat, amelynek központi szereplője egy kamera. Ez a videójátékszerű “POV” – kép, a városban küldetésre érkező Patkányfogó szubjektív látásmódja, melyen keresztül Hameln egyre szürreálisabb, hasadtabb világa kibomlik. A különféle képiségek egymásra játszanak, a digitális és valós rétegek együttese kiszélesíti a bábszínpad terét. A színészek az előadás valódi terében – mely végig sejtelmes a nézők előtt – csendes, mindenható óriásokként mozgatják a cselekményt és rajzolják újra és újra a viktoriánus látóhatárt. Jelenlétük egyfajta játékos, gyermeki átszellemülést mutat. Az előadás azt az érzetet kelti, hogy minden karakter, minden díszletelem, minden térbeli irány egy új lehetséges elágazás – mintha egy nyitott rendszerbe kerültünk volna, ahol a történet minden előadáson máshogy játszhatná le önmagát. Ám ez a végtelen háttér olykor zárttá is teszi az előadást: csupán alkotói értik minden utalását – a közönség néhol kívül reked, és a Patkányfogó Projekt belső poénjai a beavatottság hiányát éreztetik. De Varsányi a többsíkú történetmesélésel mégis képes egy izgalmas labirintust kiépíteni a régi legendából: morális, filozófiai és logikai elágazásokkal, politikai áthallásokkal. Kafka, Kleist és a Kray testvérek hangulati világába csomagolja az összességében kivételes bábszínházi innovációt. Rónay Lili
