Kizárólag a felsőoktatási ráfordítások nőttek az elmúlt években, azon belül is az átláthatatlanul gazdálkodó modellváltó egyetemek jártak jól. De még így sem igaz, hogy Magyarország költené GDP arányosan a legtöbbet az oktatásra.
„Annyit fontos megemlítenünk, hogy ma Európában a nemzeti össztermék arányában Magyarország költi a legtöbbet az oktatásra, de a felsőoktatásra biztosan. Ott vagyunk az európai élmezőnyben a szakképzésben” – állította Orbán Viktor szokásos tusványosi beszédében, amikor arról beszélt, hogyan lehet elérni azt a „humánerőforrás-fölényt”, ami a háborúból való kimaradás egyik feltétele. Akárhogy is számolt a miniszterelnök vagy a tanácsadói, ezeknek a kijelentéseknek egyike sem igaz maradéktalanul az adatok tanulsága szerint. A KSH legfrissebb vonatkozó, Magyarország 2024 című kiadványa szerint 2023-ban a költségvetés oktatási kiadásainak GDP-hez viszonyított aránya 5,3 százalék volt, amivel az uniós tagállamok középmezőnyében helyezkedünk el. Ez valóban magasabb érték, mint a 4,7 százalékos EU-átlag, ugyanakkor az észak-európai (Svédország, Finnország), valamint a balti (Észtország, Lettország) államokban, illetve Belgiumban is 6 százalék feletti a GDP-arányos költés.
Mint arra Polónyi István oktatáskutató a Népszavának rámutatott, az oktatási kormányzat ráfordításai az Eurostat adatai szerint valóban emelkedtek 2020 és 2023 között, ugyanakkor a szakértő szerint ezek a GDP arányában megadott adatok „maszatosak”, ennél a konkrét, pénzben (vásárlóparitáson összehasonlító áron) megadott összegek sokkal többet mondanak.
A javuló statisztikák oka egyértelműen az, hogy a felsőoktatásra szánt kormányzati ráfordítások 2020-ról 2021-re majdnem kétszeresére növekedtek, miközben az általános iskolákra költött pénz egyáltalán nem emelkedett.
Az Orbán által szintén emlegetett szakképzés támogatása is csak jelentéktelen, 10 százalék körüli mértékben nőtt ez idő alatt. Az oktatáskutató szerint a később nyilvánosságra kerülő adatokból az fog látszani, hogy a 2024-ben és 2025-ben a többi oktatási szint támogatása is emelkedni fog a pedagógusbéremelés miatt, amelynek jelentős része EU-s forrásból valósul meg. Ugyanakkor az is ki fog derülni, hogy a plusz költések jelentős részét elviszi az infláció, vagyis a GDP-arányos adatok nem lesznek olyan magasak, mint az előző években.
Ebben is lemaradunk, nem divat az élethosszig tartó tanulás, csaknem 70 ezer magyar van, aki az általános iskolát sem járta kiA felsőoktatásra szánt források növekedése egybeesett az egyetemek modellváltási, hullámával, melynek során öt kivételével az összes magyar felsőoktatási intézmény fenntartója megváltozott. Mára nagy részüket közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok tartják fenn.
– Ezzel gyakorlatilag egy olyan álprivatizáció történt, amelynek során ezt az állami vagyont kilopták, ezzel párhuzamosan ezeknek az egyetemeknek a költségvetését 75-80 százalékkal megnövelték. Eközben az átláthatóságot is megszüntették,
mert a központi költségvetésben az összegek nem intézményenként szerepelnek, hanem az alapítványi, magán és egyházi egyetemek támogatása egyben” – mondta Polónyi István. Úgy gondolja, az egyetemek alapítványi fenntartásába adásának egyik célja éppen az volt, hogy a kuratóriumokba kinevezett „klientúra” úgy gazdálkodhasson ezekkel az összegekkel, hogy arra ne legyen senkinek érdemi rálátása. Miközben a modellváltó egyetemek lényegesen több pénzből gazdálkodhatnak, mint korábban a maradék állami fenntartású felsőoktatási intézmények, mint például az ELTE, tovább küszködnek. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem pedig olyan vállalati modellre váltott, amivel igyekszik elkerülni az alapítványi fenntartású egyetemeket sújtó uniós szankciókat, az Erasmus és a Horizont programokból való kizárást.
„Ha ez így marad, a teljes szabályozást át kell gondolni a magyarországi felsőoktatásban”Beszédében a miniszterelnök azt is mondta, három magyar egyetem a világ első 2 százalékában van és kilenc magyar egyetem a világ első 5 százalékában van. Ez a kijelentés is pontatlan, ha jóindulatúan akarunk fogalmazni. Polónyi István azt mondta, a világon jelenleg 25-50 ezer között van az egyetemek száma, attól függően, hogy csak az akkreditáltakat számoljuk, vagy azokat is, akik „annak mondják magukat. Ennek 2 százaléka 500-1000, 5 százaléka pedig 1250-2500 egyetemet jelent. A két legszélesebb körben elfogadott rangsor a Times Higher Education (THE) és a QS, előbbiben a 2025-ös rangsor szerint egyetlen magyar egyetem, a Semmelweis szerepel az első 300-ban, további hat egyetem az 1200-ban, és további kettő 1500-on belül. A QS rangsorában pedig kilenc magyar felsőoktatási intézmény helyezkedik el a legjobb 1250 között, további kettő 1400-on belül, vagyis Orbán Viktor szavai plusz-mínusz egy-két helynyi csúsztatással majdnem igaznak tekinthetők. Ugyanakkor az oktatási szakértő szerint ami ezekből a rangsorokból valójában kiolvasható, az egészen más. A magyar felsőoktatás helyzetét jobban megmutatja az, hogy a THE rangsorában hét osztrák és egy cseh egyetem szerepel a legjobb 500-ban. A QS rangsorában nincs magyar egyetem az első 500-ban, viszont egy bécsi egyetem a legjobb 200, egy varsói egyetem a legjobb 300, egy prágai és még egy lengyel egyetem a legjobb 500 között szerepel.
Vagyis a magyar egyetemek a szlovák, a román egyetemekkel vannak azonos szinten, leszakadva a lengyel és a cseh és messze lemaradva az osztrák
egyetemektől.
Először szerepel magyar egyetem, a Semmelweis Egyetem a világ legjobb felsőoktatási intézményei között