Orbán Viktor nem érti. A Budán élő tehetősek is elfordultak a Fidesztől. Mi van ezekkel? Nem jut eszükbe, hogy ha nem a „polgári kormány” nyeri a következő választást, akkor „2-3-szor magasabb adót” kell majd fizetniük? Az 5 milliárd forint feletti vagyonok Magyar Péter által bejelentett megadóztatása azért nem tarolja le Budát, de a vejnek fájhat, bár ő – mint mondta – nem számolgatja a pénzét. Budapest városvezetése annál inkább. Kiss Ambrus főigazgató minden napot azzal kezd, hogy ránéz az önkormányzat folyószámla-egyenlegére. Ritkán lát pozitív előjelű számot, legfeljebb az iparűzési adó beérkezésekor. A megkönnyebbülés mindig tiszavirág-életű. Így megy ez a tavalyi önkormányzati választási győzelem óta. Budapest a túlélésre játszik. A kormány soha nem látott hosszúságú kísérlete – meddig lehet facsarni a nemzet fővárosát az összeomlásig – a végéhez közelít. Legkésőbb a választásokon véget ér – így vagy úgy –, de könnyen lehet, hogy már előbb lezárul.
A Fidesz hatalomátvétele után elég gyorsan kitört vezetőikből a Budapest-iszony. Már Demszkynek is nekimentek a négyes metró támogatási szerződésének felrúgásával. Tarlóst ott játszották ki, ahol lehetett – idegenforgalmi adó, dugódíj, hármas metró stb. –, Karácsony győzelme sokkolta őket. De végre elengedhették magukat, minden frusztrációjukat ráöntötték a városra, amely egyre jobban idegenkedett az européer kabátból mindinkább kivetkőző kormánytól. Budapest mindig a Nyugat felé húzott. Szabad, pezsgő, bohém és sokszínű akar lenni. Akkor is, ha esélye sincs csillogó nagyvárosként működni. Orbánék kínos urizálása ellenében Budapest próbál elegánsan haldokolni. S közben néha tagadhatatlanul botor pénzügyi-gazdasági döntéseket hoz. Kalodában nehéz nagy ívű víziókat gyártani, megvalósítani még esélytelenebb.
A városvezetés vallásosan hiszi, hogy a kormánynak nem lehet érdeke Budapest bedöntése, hiszen az ország egészének gazdasági teljesítményét rombolná, nem beszélve a kormány megítéléséről, a hitelminősítőkről, befektetőkről. Józan érvek, de a Fidesz túl van a józan döntések korán. Birodalmi végjátékokban ez nem szokás.
Budapest a nyár elején eljutott a fizetésképtelenség határára, a kormány elbizonytalanodott. A főváros csődje azért mégse játék. A választás előtt – Rogánék majd pontosan optimalizálják az időpontot – jól jöhet néhány napos leállás, lehet azt üvölteni az éterbe, hogy lám, ennyit tud az ellenzék, ezt akarjátok az egész országnak? Lenne, akit elbizonytalanít. Azután szépen visszarántanák a zuhanó várost. Bár egy megkezdett zuhanás röppályája menet közben nehezen módosítható. De most még korán van ehhez. Orbánék segítséget ígértek és időt húznak. Láthatóan nem sikerül kitalálni a folytatást. Jó lenne páros lábbal ráugrani a szakadék szélén kapaszkodó városvezetés kezére. Különösen úgy, hogy Karácsony százezreket visz az utcára, kormányellenes tüntetéssé alakítva egy rétegrendezvényt. Orbán még mindig törölgeti az arcát. Egymásra vannak szorulva, de a viszony mostanra iszonnyá alakult.