Zenetörténeti léptékkel mérve egyáltalán nem sok az a 68 év, ami Leonard Bernstein korszakos jelentőségű Broadway-musicalje, a West Side Story ősbemutatója (1957. szeptember 26.) óta eltelt. Ha azonban a mű recepcióját, feldolgozásainak számát és főleg társadalmi hatását vizsgáljuk, kétségtelen, hogy az örökérvényű Rómeó és Júlia történet parafrázisaként, Stephen Sondheimmel közösen írt darab mára klasszicizálódott, része lett a modern zenei köznyelvnek. Ezért látszólag hálás témaválasztás, valójában kockázatos ötlet jazzkvartettre átültetni a musical agyonjátszott örökzöldjeit (Maria, I Feel Pretty, Tonight, America, Somewhere, illetve Gee, Officer Krupke). Talán nem spoiler, ha rögzítjük: Juhász Gábor és zenésztársai sikerrel vették az akadályt – kifejezetten személyes hangvételű, „történetmesélő” lemez született.
A zenekarvezető gitáros két éve kezdett foglalkozni a West Side Story mélyebb összefüggéseivel. Először csak „saját okulására” lejegyezte a dallamokat, majd elképzelte jazztrióra, amelyben Kovács Zoltán bőgőssel és Jeszenszky György dobossal több mint egy évtizede játszik együtt. Amikor pedig szorosabbra fűzték a szakmai szálakat Holló Auréllal, foglalkoztatni kezdte, miként lehetne beilleszteni a vibrafont és a marimbát ebbe a zenei szövetbe. Az egyes tételeket szinte programzeneként látja és láttatja – mint ez nyilvánosan elérhető „narrátori” szövegeiből is kiderül.
Az I Feel Pretty esetében „egy szédült, szerelmes, szegény lány őrületét, szenvedélyét” igyekezett megragadni, akiről „tudjuk, hogy a jövője küzdelmes és egy ifjúkori tragédiával terhelt lesz, de ebben a pillanatban mámorosan, zabolátlanul önfeledt.” A Somewhere egy tértől és időtől független, csontig hatolóan fájdalmas ima, amelynek témája Juhász Gábor értelmezésében a „grundharc”, amiért ma is ezrek halnak meg Ukrajnában vagy a Közel-Keleten. „Nagyszüleim, szüleim generációja megélte az élve eltemetés, megerőszakolás, koncentrációs tábor, deportálás rémségeit. A mi generációnk megúszta, de idegrendszerünkbe beépült a szorongás, a rémség lehetősége” – vallja.
Egy másik súlyos társadalmi problémára reflektál a Gee Officer Krupke, amelyben Bernstein és Sondheim arra kereste a választ, miért lesznek túlnyomórészt deviánsak a társadalom pereméről, mélyszegénységből jövő gyerekek. A kvartett előadásában ez a tétel „az életszeretet zenéje”, amely megfogalmazza a reményt: történhetnek csodák, vagy legalábbis kedvező fordulatok ezeknek a gyerekeknek az életében is. A Tonight és a Maria lírai hangvételű, szerelmes dalok, amelyekben mindenki ráismerhet saját történeteire. Bernstein leghíresebb kompozíciója, az America viszont – amelyben az újvilági útkeresés nehézségeit humor és irónia oldja – „mágikus darab, mint egy szakrális szimbólum vagy egy stabil kristályszerkezet”. Ez a lemez egyik csúcspontja, ahol a ritmikai komplexitás, a hármas és négyes lüktetés éles ütköztetése új értelmet nyer a vibrafon–gitár–bőgő–dob hangszerelésben.
Ez az album sokkal több lett, mint feldolgozás. Dialógus a múlttal, a jelenünkkel és talán a jövő reményeivel. Négy kiváló zenész együttgondolkodása, ahol minden hangnak súlya van – de sosem a pátosz, hanem a játék, a kíváncsiság és az együttérzés súlya. A West Side Story ezen olvasata nemcsak új zenei élmény, hanem új nézőpont. És a legfontosabb: újabb bizonyítéka annak, hogy a zene valóban képes gyógyítani, felemelni, összekötni.
Infó: Juhász Gábor Trió és Holló Aurél: Stories from the West Side. Fonó, 2025. Katalógusszám: FA 553-2
