Több jel utal arra, hogy fordulóponthoz érkezett a háború, Ukrajna nemsokára minden orosz támadást megtorolhat, amely polgári célpontokat ér

Számos jel arra utal, hogy fordulópontjához érkezett az Ukrajnában vívott háború. Az elmúlt hónapok eseményeinek sora drámaian új helyzetet teremtett. De nem csak a két háborúzó állam között, hanem a világpolitika színpadán is. Bizonyára lesznek olyanok, akik most is csak legyintenek, mondván a felek beleragadtak az állóháborúba. Ha csak a felszínt nézzük, akkor valóban nem érzékelhetők nagy mozgások. Oroszország a mára megszokottá vált taktikáját alkalmazva rakétákkal, drónokkal lövi Kijevet és az ukrán nagyvárosokat. Ukrajna válasza következetesen ismerős. Az orosz hátországban hadiipari üzemek, katonai repülőterek lángolnak, és most már sorra kerültek a kettős rendeltetésű polgári gyárak is.

Akkor mi indokolja a fokozott izgalmat az elemzők körében? A háború negyvenkét hónapja alatt több fordulópontot is feljegyezhettünk. Ezek mindegyikének az volt a jellemzője, hogy elkerülhetetlen válaszreakcióra kényszerítette hol az egyik, hol a másik harcoló felet. Ilyen volt a háború első hónapjának végén a Kijev ostromára 60 kilométeres menetoszlopban vonuló haderő megfutamítása. Akkor az orosz katonai vezetés belátta, hogy taktikát kell változtatni, és inkább vissza kell vonulni, feladva a kialakult frontvonal harmadát. A jó szándék gesztusának hazudott menekülést kiegészítették egy új, addig nem bevetett fegyvernem széles körű alkalmazásával. A hagyományos tüzérséggel Moszkva azokban a hónapokban olyan, egy a tízhez fölényt tudott érvényesíteni, amit nem lehetett válasz nélkül hagyni. Csakhogy ekkor ismét az ukránoknak kellett megtalálni a megoldást a végső vereséggel fenyegető helyzetre. Ilyen, és ehhez hasonló fordulópontot a háborúnak legalább hat eddigi szakaszában lehetett érzékelni. Így van ez most is. Azonban a jelenlegi fordulatnak van több olyan jellemzője, amihez hasonlót eddig nem tapasztalhattunk.

 Ezt a propaganda frontján rendkívül hatékonyan terjesztett hazugságot szakirányú elemzések sokasága leplezi le nap mint nap. Sem az orosz csapatok fronton kimutatható haladása, sem Moszkva világméretű geopolitikai visszaszorulása, sem az orosz gazdaság tragikus állapota nem indokolja a Kreml magabiztos optimizmusát.

A nem is olyan régen még a kettes számú világpolitikai szuperhatalomnak tartott Oroszország mára leginkább önmagának köszönhetően leleplezte önnön gyengeségét. Cáfolhatatlanul bebizonyosodott, hogy leginkább Kína és India kereskedelmi infúziójának köszönhetően tudta megőrizni a működőképességét. Katonai téren pedig Észak-Korea és Irán nyújtott mankót Putyinnak, vagyis két, nemzetközi kiközösítéssel szankcionált állam.

Ebbe az orosz elnök által felépített győzelmi illúzióba rondított bele először Zelenszkij, majd az európai demokráciák köré tömörült, Ukrajna harcát támogató, közel ötven államból álló szövetség. Putyin utolsó esélye az volt, hogy le tudja választani Washingtont az Ukrajnát támogató szövetségről. Sokáig úgy tűnt, a korlátozott képességű új amerikai elnök belesétál a csapdába és elfogadja az „osszuk fel a világot, legyenek új játékszabályok” moszkvai forgatókönyvet. A legaggasztóbb Trump-őrület hetei után olyan valami történt a nyilvános politika rejtett hátterében aminek megfejtésén a mai napig sokan dolgoznak.

Feltehetően azoknak van igazuk akik szerint egyszerre több erős jelzés miatt következett be a látványos változás. Ezek között vitathatatlanul nagy szerepe lehetett Európa egységes és példátlanul kemény álláspontjának, és az ukrán vezetés sokak szerint öngyilkos makacsságának.

Más értékelés szerint Trumpot kizárólag az amerikai választói hangulat és az azt felé közvetítő washingtoni törvényhozás nyomása kényszeríthette korrekcióra. Méghozzá nem kicsi korrekcióra, ugyanis az elnöki ciklus első hónapjaiban még azokra hallgatott a Fehér Ház lakója, akik az oroszokkal megköthető üzletek előnyeit hangsúlyozták. Mára annyira megváltozott a Fehér Ház kommunikációja, hogy többekben már ez a jelentős pálfordulás kelt gyanút. John Bolton, aki a Trumppal szoros munkaviszonyban, nemzetbiztonsági főtanácsadóként töltött évek után az elnök legkeményebb bírálói, sőt inkább vádlói közé tartozik, azt állítja, hogy a Putyinnak adott 50 napos ultimátum csak egy üres blöff.

De akkor mégis, miért beszélnek sokan Trump 50 napos ultimátuma nyomán fordulópontról? Azt már többször megtapasztalhatta a világ, hogy Trump a legegyértelműbb bejelentésétől, döntésétől is képes szemrebbenés nélkül visszatáncolni. Ez a mostani azonban egy több oldalról egyeztetett csomagnak látszik. Az természetes, hogy a fegyverzetszállítási konstrukció Trump szemében leginkább az üzletről szól. Európa fizet, és viszi a Patriotokat a rakétaelhárító rendszerhez való rakétákkal együtt. De ugyanez az eljárás lett véglegesítve több, közepes hatótávú csapásmérő rakétatípus szállítására is.

A hírek szerint az amerikai elnök kérdezte ukrán kollégájától, hogy miért nem támadja rakétákkal Moszkvát, válaszul a Kijevet naponta érő drón- és rakétatalálatokra. Zelenszkij erre közölte, hogy ha lesz megfelelő rakétája, akkor lőni fogja az orosz fővárosban levő katonai célpontokat. Lezajlott-e, vagy sem ez a beszélgetés közöttük, nem tudhatjuk bizonyosan, de hogy az ukrán véderő megkapja a kért fegyverek többségét, az nagyon is valószínű. Több magas rangú NATO-forrás és a washingtoni adminisztrációhoz közel álló nyilatkozó is megerősítette, hogy megfogalmazásuk szerint „Ukrajna el lesz árasztva” a szükséges fegyverekkel.

Amennyiben ez megtörténik, akkor Ukrajna megtorolhat minden olyan orosz támadást, amely polgári célpontokat ér. A kijevi vezetést támogató koalíció államai változtattak a korábbi gyakorlaton, és már nem számolnak be arról, hogy milyen fegyverekből mennyi érkezik Ukrajnába. Vagyis mostantól Oroszország európai területének nagy részén, és azon belül Moszkvában senki sem érezheti magát biztonságban. Másképp fogalmazva az eddig valahol a messzi határszélen zajló háború házhoz jön és bekopog az ajtón.

Moszkvában komolyan is veszik a megváltozott helyzetet. Több forrás egybehangzó állítása szerint a Moszkva City üzleti és luxus lakónegyed felhőkarcolóit kiürítették, valamint a munkaidőre és helyszínre vonatkozó módosított munkarendet vezettek be több kormányzati intézménynél. Katonai szakértők értékelése szerint látszatintézkedésekről van szó, ugyanis egy olyan nagy területet elfoglaló 20 milliós metropoliszt, mint amilyen Moszkva, nem tudna biztonsággal lefedni egyetlen ismert légvédelmi rendszer sem. Az oroszról meg nem is beszélve, az legfeljebb a történelmi belvárost próbálhatja megvédeni.

Hogy nem üres fenyegetésekről van szó, bizonyítják az ukránok drónokkal végrehajtott támadásai. Az utóbbi napokban teljes káoszba taszították Moszkva és több, milliós nagyváros légi közlekedését. Az orosz fővárosban naponta több száz járat indulását törölték, vagy halasztották el bizonytalan időpontra. Az idegenforgalmi idény közepén utasok százezrei töltöttek 2-3 éjszakát a földön, vagy a kiosztott felfújható matracokon.

Kijev új taktikája egyetlen komolyabb célpont megsemmisítése nélkül is elérte, hogy kaotikussá vált a kétkontinensnyi ország közlekedési infrastruktúrája. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen hatása lesz annak, ha valóban találat ér néhány emblematikus célpontot.

A moszkvai propaganda egyik legkedveltebb állítása, hogy Oroszország valójában a NATO-val vívja háborúját. Mondják ezt annak ellenére, hogy

Ukrajna  évekig úgy harcolt, mintha az egyik keze hátra lenne kötve. Most ez a másik kéz is fegyvert kap.