A mű által kiváltott katarzisban vágyakozva felsóhajtunk: bárcsak én is így tudnék írni! (És van, aki elhiszi, ő is tudna, talán nem is téved.) Vajon hogyan, milyen körülmények között írnak ők, a mi kedvenc íróink, költőink? Hol és mikor írnak, mit nézegetnek, miközben papírra vetik örökbecsű soraikat? A falat nézik? A kertre látnak rá? A billentyűket nyomkodják, a hajukat csavargatják, teniszlabdákat dobálnak a falra? Fel-alá mászkálnak, magukban zsolozsmázva, miközben a megfelelő szó, mondat, fordulat ötletének megszületését várják? Nem kell többet találgatnunk, elmondják ők maguk.
Dobray Sarolta
Ezek a regényleadás előtti utolsó hetek (Az Üvegfal folytatása). Megőrülés és fegyelem. A napjaim: Ébresztő fél 7-kor. Szorongás, hogy megint egy nappal kevesebb a határidőig, és hogy megint tíz órát kell ülni a gép előtt. Mások meg nyaralnak. Bűntudat a szorongás miatt, mert az írás kiváltság. Kávé. Az előző napi adag átolvasása. Enyhe elégedettség, hogy ez jó. Írással vegyes képernyőbámulás (más néven gondolkodás). Beleolvasás újra a korábbiakba. Mélységes kétségbeesés, hogy ez borzalmas, ez szemét. Hogy mindenki téved, aki valaha is megdicsért. Járkálás, a hűtő zúgása, virágok bámulása az erkélyen. Írás. Büszkeség, hogy ez baromi jó lesz, megnyugvás, sőt, kimondott lelkesedés. A figyelem széthullása. Mogyoró, narancslé. Facebook görgetés, idegeskedés a híreken. Írással vegyes képernyőbámulás, az agy görcsökbe rándulása. Kétségbeesés.
Ez baromi jó lesz, de tuti, hogy nem leszek kész a leadásig, képtelenség. Vagy kész leszek, de akkor nem lesz olyan, amilyen lehetne, pocsékba megy évek vért izzadós munkája, a szív placcra kirakása, szólni kell a szerkesztőnek, hogy toljuk el a határidőt, nem lehet szólni, mert már háromszor eltoltuk. Kétségbeesés. Kínlódás. Írás. Olvasás. Ez zseniális, minden oké. Este 7-kor a laptop fedelének lecsapása, az agy helyén kocsonya észlelése. Elégedettség, kétségbeesés, alvás. Másnap ugyanez.
Geszti Péter
A munkahelyem a laptopom, amit bárhol ölbe tudok kapni, ezért írok dalszöveget otthon a kerti nyugágyban, a nappaliban a kanapén fetrengve, taxi hátsó ülésén, repülőtér várótermében, vonaton, vezetés közben mormolva, vagy éppen turnébuszban üldögélve. Néha a konyhában is írok, miközben meccset bámulok – ez az ihlethiányos szakaszok pihenő fázisa. Kaptam egy zsinór nélküli szuper fejhallgatót, így bárhol tudok írni, anélkül, hogy bárkit őrületbe kergetnék azzal, hogy ezredszer is visszahallgatok egy zenei részt, amivel birkózom. Most fél éve nagyon aktívan írok, hiszen egyszerre írom jövőre megjelenő új albumom dalait, és a Petőfiről szóló, Dés Lászlóval közös musicalünk tételeit, melyekből néhányat premier előtt bemutatunk az MVM Dómban, december 29-én, Életünk koncertjén.
Ezért aztán még álmomban is megy egy-egy dal a fejemben, sőt az ágyam mellé rakom ilyenkor a laptopot, hogy ha éjjel felébredek, rögtön leírjam, amit megálmodtam. Ha nincs ott a laptop, belesúgom az ötletet a mobilom jegyzeteibe. Az ihlet nevű pillangó néha meglátogat, néha nem. Amúgy nem szabad lepkehálóval hajkurászni, hagyni kell, hogy a vállunkra üljön. Két érkezése között van minden: belealvás az írásba, olvasás, evés-ivás, időhúzás-tizenegyes, kis séta, nagy semmittevés, egyebek. Hát így.
