– Ez a tárlat egy szubjektív válogatást mutat be abból a tíz év alatt összegyűlt számos műből, amelyek a művésztelepen készültek – mondta a megnyitó előtt Einspach Gábor galerista, hozzátéve, nincsen annyi faluk, hogy mindenkitől minden művet kiállítsanak, mégis keresztmetszetet akartak mutatni a kollekcióból. A tárlaton persze így is több mint száz művet láthatunk, az összkép olyan képet fest, mint anno a párizsi szalonok, melyekben a földtől a plafonig alkotások sorakoztak.
A LuppArt tevékenysége pedig számok szintjén is beszédes: a honlapjuk szerint a tíz év alatt 105 művész 11 országból és három kontinensről érkezett hozzájuk, és több mint kétszáz műtárgyat ajánlottak fel, melyekből eddig öt, az adott évet bemutató kiállítást, illetve három aukciót rendeztek.
A megnyitón Rieder Gábor művészettörténész méltatta a művek stiláris sokféleségét, hiszen a falakon figurális és absztrakt festmények, szobrok, fotórealista munkák és konceptuális fényképek is sorakoznak, egyes munkákat pedig maga a Luppa-sziget természeti közege és épített öröksége ihletett. Weiler Péter munkáján például a napágyon pihenő Kozma Lajos építész tűnik fel, aki a helyszín több Bauhaus otthonát is tervezte, míg a képen mögötte a saját, 8. szám alatti otthona látható. Más műveken a Duna, egy csónak vagy a sziget emblematikus platánsora köszön vissza, esetleg más Bauhaus nyaralók és modernista épületek. Rieder maga is több alkalommal meglátogatta a művésztelepet, és szerinte az nemcsak inspiráló, de a különböző korú alkotókat összehozza, vagyis a közös munkálatok és étkezések összekovácsolják a művésztársadalmat.
Híres szigetlakók körében
A Luppart ráadásul igen személyes projekt, mivel azt 2015-ben Farmosi Gábor vállalkozó hozta létre, aki maga is szigetlakó. – A családommal már huszonhetedik éve lakunk itt, és idővel úgy döntöttünk, hogy évente megszervezzük ezt a művészeti tábort és egy hozzá kapcsolódó fesztivált. Adta is magát, hogy erre itt kerüljön sor, hiszen a Luppa-sziget történetében számos művész felbukkant – mondta Farmosi.És hogy kik is tűntek fel ezen a szigeten? A teljes képhez hozzátartozik, hogy 1932-ben a Helvétia Építő és Ingatlan Rt. nevű cég felvásárolta, közművesítette, majd felparcellázta a helyet, majd megjelentek rajta a Bauhaus stílusú házak, melyek közül többet is a már említett Kozma Lajos tervezett – akárcsak Pasaréten a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepet –, illetve a Luppára álmodott nyaralókat még Forbát Alfréd és Körner József is.
Itt volt továbbá víkendháza Révai Béla nyomdatulajdonosnak, Molnár C. Pál festőművésznek, Páger Antal színművésznek és Bacsó Péter filmrendezőnek is.
– Amikor kitaláltuk a tábort, azt hittem, hogy a művészekkel majd pihenünk, finomakat főzünk és jókat borozgatunk, aztán lehet, hogy előkerül az ecset is. De nem így történt. Miután az alkotók megérkeznek, félórán belül lecsapnak a szabad asztalokra, festőállványokra, és azonnal munkához látnak. Ehhez mi vásznakat és más eszközöket is biztosítunk, így ez lényegesen megkönnyíti a dolgukat. Ők tényleg nagyon elkötelezettek, és keményen dolgoznak. Mi soha nem presszionáltunk senkit, hogy mit fessen vagy rajzoljon. Nincsenek elvárások, itt mindenki szabadon dönti el, hogy mit szeretne létrehozni. A legjobb művészeket hívjuk, innentől fogva bolond lennék megkötni bárkinek a kezét – mondja Farmosi.
A legjobbakat válogatják
A szervezők minden évben gondosan átgondolják, hogy kiket hívnak meg a szigetre. – Olyan alkotókat invitálunk, akik a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végeztek, vagy pályakezdők, vagy már tapasztalt, befutott alkotók, szóval nálunk nincsen felső korhatár – mondja Farmosi, hozzátéve, az első évben egy budakalászi festő barátja segített neki meghívni az ismerősei közül művészeket, majd amikor látták, hogy a tábor életképes, a vállalkozó megkereste Einspach Gábort, hogy segítsen az alkotók további válogatásában.
– Én nem vagyok szakmabeli, se művészettörténész, se galerista, se műgyűjtő, ezért kellett a segítség, hogy minél jobb minőségű legyen a művésztelep és az ott eltöltött idő – mondja Farmosi, aki a második évtől kezdve Einspach Gáborral közösen hívta meg a művészeket.
– Az alkotók kiválasztásához felkértünk egy tanácsadó testületet, melynek három művészettörténész, Rieder Gábor, Petrányi Zsolt és Topor Tünde a tagja. Másrészt én otthonosan mozgok a kortárs magyar művészeti életben, és olyan piac- és műtárgyismerettel rendelkezem, ami alapján elkezdtünk meghívni alkotókat, és pályázatot is hirdetünk, hogy lehetőséget biztosítsunk a fiatal tehetségeknek is – mondta Einspach Gábor, hozzátéve, az vezérelte őket, hogy egy professzionális művésztelepet hozzanak létre. A tíz év során pedig annyian fordultak meg a táborban, hogy idén csupán az a kérdés maradt, hogy augusztusban melyik művész fog ráérni, hogy alkothasson a Luppán.
