J’accuse, Vádolom! – mondta Zola 1898. január 13-án Clemenceau liberális napilapja, a L’Aurore címlapján megjelent, nyílt levelében, antiszemitizmussal és justizmorddal vádolva az állam vezető institúcióit a Dreyfus-ügyben. (Hazaárulással vádolták meg a zsidó Dreyfus kapitányt és bizonyítékhamisítás színezte koncepciós perben 1895-ben életfogytiglanra ítélték, melyet a beszédes nevű Ördög-szigeten kellett volna elmorzsolnia. Utóbb kiderült, hogy nem Dreyfus volt a kém, hanem tiszttársa, a magyar gyökerekkel is rendelkező Walsin-Esterhazy őrnagy, Dreyfus 1899-ben kegyelmet kapott. 1898-ban öngyilkosságot követett el az a Henry alezredes, aki a Dreyfus elleni bizonyítékokat hamisította, Esterhazy pedig Angliába szökött.)
Well, bár én csak porszem vagyok az ész szemét zavarni, szerénytelenül én is megvádolom országom vezető institúcióit, hogy bámulatosan erkölcstelen módon történelmi tévútra és csődközeli állapotba vitték a hazámat, történelmi bűnt követve el, mert ez most nemcsak egy az obligát Mohácsok közül. Ez a hajó elment. Ilyen történelmi lehetőség, mint amit az európai uniós csatlakozás jelentett, nem lesz többet, és ez az utolsó tánc, mert közben az erőforrások elfolynak, „a brain-drain folytatódik, a társadalom képét meghatározza az elöregedés, a népességfogyás, a gazdaság évtizedes stagnálása, a verbális hidegháború, a polarizálódás és a mértani haladvány mentén növekvő, kezeletlen etnoszociális katasztrófa jelensége... És (Mr Szotyi) mit fog csinálni, ha megbukik? Totális obstrukcióval fogja destabilizálni az államot, immár a kiépített és bebetonozott árnyékstruktúrákra támaszkodva a tévémacitól az iskolaigazgatón és a bíróságokon az államfőig, (Mr. SzimatSzatyorig). Ezért nem fog sikerülni tehát Magyarország modernizációja és ezért mondhatjuk azt, hogy Magyarország nem lesz, hanem volt.” (Önidézet.) Még annyit hozzá kell tennünk, hogy a totális kormányzóképtelenség mellett megbocsáthatatlan történelmi bűn az ország szánalmas lélekvesztőjét az oroszok istenverte gályájához csatolni, amelyen ugyanazok a szerencsétlen muzsikok görnyednek az evezőknél, mint ötszáz éve.
Európa jókora késéssel reagált, közben szépen megnőtt Mr. Szotyi potroha és kontraszelektált horogkeresztényekben bővelkedő udvara, de már a társadalom többségének is tele lett a kis micsodája ezzel az egész történelmi abszurddal. Ám O1G és a Fidesz olyan választási szisztémát épített fel, hogy csak kétharmaddal változtatható meg a rendszer, ami nehéz helyzetbe hozza a választók egy részét. Mert kétharmad kell a társadalom mélystruktúráit is átírni képes rendszerváltáshoz, amihez leginkább az egyetlen posszibilis ellenzéki pártra kéne szavazni, barátaim az úrban, ez alighanem tény. Nekem mind Magyar Péter, mind Dobrev Klára világa abszolúte az ízlésem ellen való, de félre kell tenni az érzelmi alapú, ideologikus, tetszésről szóló vitákat (Haraszti Miklós).
A teljesen esélytelennek tűnő pártokra leadott listás szavazatok biztosan nem járulnak hozzá az ellenzéki mandátumok számának növeléséhez, az ilyen csoportosulások híveinek tényleg tuti, hogy az egyetlen esélyesre kéne voksolniuk akkor is, ha, ahogy mondani szokás, csak befogott orral vagy kesztyűt húzva képesek erre, mert a NER lebontására képes egyszeri kétharmados hatalom vagy a Tiszából lesz, vagy nem lesz, mondja az egyik megfigyelő, és ez tény.
Az egyéni jelöltekre szavazásnál pedig még fontosabb, hogy stratégiai szavazással éljenek a népek, mert nemhogy a kétharmad, de még a kormányváltás esélye is a körzeti egyéni versenyekben dől el, hangsúlyozza egy másik elemző. És ha ez nem jön össze, akkor marad Lölő, Andi, Szandi, Tóni, meg vasom tudja, még melyik cuki felkapaszkodott parvenü, félproli fucking NERnyik, marad a mostani MÁV, a várólista, a nyugdíjas nyomor, ez az egész szegényes magyar szahar Európa utolsó helyén.
