A műkedvelő csak ámul, amikor megpillantja Barcsay Jenő (1900-1988) 300-szor 740 centiméter nagyságú, szénnel rajzolt Asszonyok-kartonját a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) aulájában a Barcsay 125 évad keretében nyílt kiállításon. A monumentális munka tavaly szeptemberben bukkant elő feltekercselt állapotban, és hét nőalak látható rajta, illetve e több mint 21 négyzetméteres munka alapján készült el a miskolci Nehézipari Egyetem könyvtárának előcsarnokában látható mozaik, melyet 1969-ben avattak fel. Az MKE Tökéletes egyensúly című kiállításának kétségkívül ez a fő műve, de ezenkívül közel száz alkotást, rajzokat és festményeket láthatunk a százhuszonöt éve született művésztől az egyetem aulájában és a róla elnevezett Barcsay Teremben. A tárlat ki is emeli, hogy a mester élete és munkássága szorosan összefonódik az intézmény történetével, mivel fiatalon itt végezte el a tanulmányait, 1945-től oktatóként tért vissza, és 1975-ös nyugdíjazásáig művészgenerációk hosszú sorát tanította szemléleti látszattanra és anatómiára.
Az aulában Barcsay mozaikművészetét ismerhetjük meg, a kurátorok megkísérelték az összes megvalósult és tervben maradt murális alkotásának megidézését. Ezek közül origópont a már említett, óriási méretű mű, melynek felfedezése azért különleges, mivel a művész egyetlen másik mozaikjához sem maradt meg 1:1 kiviteli karton. A mű a jelen kiállítást követően szakszerű restaurálást kap, majd az Andrássy úti épületben helyezik el végleg.
A fenti Barcsay Teremben látható szekció a mester hat évtizednyi munkásságát mutatja be, a képeken jól végigkövethető, hogy az erdélyi származású alkotó a látható valóságot hogyan absztrahálta egyre inkább az életműve során. Életének korai szakaszában is számos hatás érte: 1921-ben nyert felvételt a magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Vaszary Jánosnál kezdett tanulni, majd 1922-ben átiratkozott Rudnay Gyula osztályába, akinek drámai festészete közelebb állt hozzá. Életében fordulópontot jelentett az 1926-ban elnyert párizsi ösztöndíja, melynek köszönhetően megismerhette Cézanne művészetét, illetve amikor 1929-ben először látogatott Szentendrére, mely művészetét is megihlette, az első nagy hatású festménysorozata is a város lankás dombjait ábrázolta. 1935-től a tájképei egyre expresszívebbé váltak, a képek sötét vonalakból és erőteljes színmezőkből épültek fel, a mester nem a valóság pontos átadására törekedett. Későbbi képei még elvontabbak lettek, és a szentendrei építészeti motívumokból, a kapukból, ablakokból és keresztekből épültek fel, míg az emberábrázolásában is redukálta az alakokat.
Utolsó alkotói periódusában a figurák eltűntek a képekről, csak a geometrikus formák maradtak, a művek ikonokra jellemző kompozíciót kaptak. Miután 1975-ben nyugdíjba vonult, minimalista festészetbe kezdett, az 1982-es, Műcsarnokban rendezett kiállításán szinte majdnem teljesen fekete, monokróm festményeket mutatott be, melyeken csak pár geometrikus motívum jelent meg.
Az utolsó szekcióban Barcsay Jenő több nyelvre is lefordított, nemzetközileg is ismert Művészeti anatómia című könyvének eredeti ceruzarajzait láthatjuk, melyeket a tárlat párhuzamba állít Gottfried Bammes (1920-2007), a Drezdai Képzőművészeti Akadémia oktatójának anatómiai képeivel. Ezen rész nemcsak azt bizonyítja, hogy a magyar mester remekül értett az emberi test ábrázolásához, de azt is demonstrálja, hogy milyen nagy hatású oktató volt.
Infó: Tökéletes egyensúly – Barcsay Jenő életműve új megvilágításban. Kurátor: Bojtos Anikó, Sturcz János, Szabó Noémi. A Barcsay 125 évad szakmai vezetője: Fehér Ildikó. Magyar Képzőművészeti Egyetem. Megtekinthető 2025. szeptember 27-ig
