„Gyerekek, nem kell eladnotok semmit, még azt sem mondom, hogy ne vásároljatok drága holmikat, de az isten szerelmére, a következő tíz hónapban ne legyetek szem előtt, máskülönben minden, amit tizenöt év alatt elértünk, megy a levesbe!” Ez a mondat ebben a formában talán egyetlen szivarfüstös zsugaszobában sem hangzott el soha, de hogy a lényegét számos fideszes elmondta számos fórumon, az egészen bizonyos. Igazuk is van: megannyi dolog böki az emberek szemét a közszolgáltatások lerohasztásán át a nemzet krónikus megosztásáig, de az Európa-bajnok infláció és a megfékezhetetlen áremelkedés biztosan benne van az első egy tucat kormánybukásért kiáltó tényállásban. És persze Orbán Viktor jómaga, aki még soha semmiért nem vállalt felelősséget, pedig tizenhatodik éve kormányoz kétharmaddal és jó pár éve veszélyhelyzeti jogrenddel, miközben bűnbakolásban és elvtelenségben félázsiai nagyhatalommá szégyenítette Magyarországot (a háborús bűnöst pártoló orosz hódoltságtól a nagybeteg Trump-politikáig).
A luxizás nem ma kezdődött, és egészen bizonyosan időben vége szakadt volna, ha a Fidesz–KDNP-t elutasítók akarata bármikor összeadódik az elmúlt tizenöt évben. De az Orbán-rezsim tett róla, hogy ne tudjon összeadódni, mert egy dolgot szeret, s ugyanehhez ért nagyon: a hatalomhoz.
A valószínűtlen mértékű gazdagodás szimbóluma a felcsúti gázszerelőként induló, később polgármesterként is bemutatkozó Mészáros Lőrinc, aki tényleg elrajzolt karikatúrája a NER „pofátlan” gazdagodásának, így szólott 2016-ban (a túlzott pénzügyi javadalmazásra használt „pofátlan” jelző a Fidesz találmánya, Szijjártó szóvivő emlegette 2010 előtt). „Én azt gondolom – mondta a felcsúti csodaember –, hogy szerintem jobban élünk, és nemcsak Mészáros él jobban, hanem az egész országban az emberek jobban élnek.”
Az interjút annak apropóján adta akkor, hogy a Népszabadság beszántása után hírbe hozták mint leendő Mediaworks-tulajdonost (megtörtént), és olyan örökbecsű mondásokat is eleresztett, mint hogy „néhány éve még ő maga sem gondolta volna, hogy szállodákat vesz”, és „ha az embernek pénze van, bármit megvehet”. Egy matematikafilozófus veszett el benne, miközben a NER jelszavát csicseregte a bánatos égre.
A pénzisten felvitte…
Mondják, Orbán Viktor jóváhagyása nélkül még a fű sem nő az országban, és ez bizonyára költői túlzás, de azt nem nehéz belátni, hogy a kormányfő semmilyen módon nem akadályozta a Fidesz–KDNP kövér holdudvarának látványos vagyonosodását (ez nem az „üzleti ügyekkel nem foglalkozom” már-már nyugati típusú tisztakéz-mentalitásának a látszatáról szól, de erről még lesz szó alant). Még csak abba sem szólt bele a miniszterelnök, hogy ki mit mutat meg a jómódúságából (felnőtt emberek volnánk, csak hát milyenek, ugye), ellenkező esetben ma nem itt tartanánk. Ahol az egymilliós nadrágokat 120 milliós Bentley-k cipelik, de a vonatok csak alkalomadtán járnak. És itt eljutottunk a rezsimbukás alfájához és ómegájához:
Orbán nemhogy nem akadályozta a nemzeti tőkésosztály gazdagodását (és urizálását), hanem egyenesen motorja (és haszonélvezője) volt. És az ma is. Felvitte a dolgát az isten, ő meg a barátokét vitte fel.
Neoliberális gazdaságpolitikájának sarokpontja a munkaalapú társadalom, azzal a hipotézissel, hogy a hazai cégek egyre módosabbak lesznek, és a gazdagoktól lecsorog a jövedelem a társadalom alsó jövedelmi tizedeibe. Két esetben dől össze az elmélet, ha nincs pénz (mert nem jön vagy ellopják), és ha nem csorog le (mert nem jött vagy ellopták). Magyarországra nem jön elegendő pénz, mert az illiberális fordulattal kiírta magát Európából a Fidesz-kabinet, és Brüsszelben maradt 7500 milliárd forintnyi uniós forrás (ez durván öt Mészáros Lőrinc vagyona vagy egyévnyi magyar nyugellátás). Ami jön, az Kínából vagy most várhatóan az USA-ból hitel formájában érkezik, tehát (a költségvetési kondíciók romlása miatt egyre drágább, az éves GDP 4 százalékára rúgó) adósságszolgálatot növel. Vagy államkötvényként még drágább a költségvetésnek, és javarészt szintén a felső tízezret gazdagítja. És ha már jómód: a miniszterelnök számos családtagja milliárdos a tendervirtuóz barátjától a bányatulajdonos édesapján át az ingatlanfejlesztő vejéig.
De mit is ígért Orbán Viktor 2010-es kormányzása előtt a hatalommal visszaélő oligarchák rendszerének megbuktatásáról? (Az emberek) „olyan elemi erővel akarták lezárni a magyarok millióit megsanyargató, vagyonukból, reményeiből kiforgató korszakot, hogy végül a magyarok összeszedték minden maradék erejüket és hitüket, és világraszóló összefogást értek el. (…) A magáncélokat, a magánérdekeket szolgáló, a magánhatalmat építő politika napjai ma leáldoztak, és nem fogjuk hagyni, hogy még egyszer visszatérjenek.” Nos, valóban nem hagyták. Inkább megcsinálták. És ha már egyetlen valódi kétharmados győzelmi pillanatra megragadták a kormányt, úgy döntöttek, nem engedik el. Mivel a hatalom megtartásának eszköze a pénz, hát megszerezték. Elvették a közösből, és a mai napig belelóg a kezük a kasszába. És gazdagodnak. Mert bár Orbán (mint havi 7,3 millióval a legtöbbet kereső uniós kormányfő) 280 százalékkal növelte a fizetését 2019 és 2024 között (évi 26,5 millióról 74,5 millióra, a tavalyi 6,5 milliós fizetéssel) papíron nem a leggazdagabb, az Orbán család vagyona jelentős. A Forbes számolta ki: a családi cégek 408,3 milliárd forintos forgalmat bonyolítottak le 2022-ben, az 53,7 milliárdos profitból 6 milliárdos osztalék került a családtagokhoz. Tiborcz a második leggyorsabban gazdagodó milliárdos az első tizenötben (Jászai Gellért után): 88 százalékkal növelte vagyonát tavaly (188 milliárdra).
Sok nevetésnek sírásó…
Orbán puritán látszata közismert, a közlekedési minisztert például a csöndes áhítatig lenyűgözi, hogy a munkamániás főnökének se ingből, se cipőből nem lett több huszonöt év alatt (a kormányfő munkamániájáról egy megjegyzés később). Mint fentebb látszik, egy dolog a viselt cipők és ingek száma, vagyis a látványszerénység, és egy másik dolog a combos háttértár, vagyis a családi gardrób. De ugyanilyen fontos a miniszterelnök hozzáállása is a közvagyonhoz. „Harminc év óta mindig is így mentem, jövő héten is így fogok menni, és az azutáni hetekben is így fogok menni” – mondta Orbán a Parlamentben (2018) arról, hogy állami tenderek nyertesének (Garancsi István milliárdos) luxusrepülőgépén közlekedik, miközben a kormánytisztviselők etikai kódexe is tiltja a „lekötelező mértékű ajándék” elfogadását. „Szeretném én látni azt az embert, aki le tud engem kötelezni” – válaszolta utóbbira, egyszersmind elismerve teljes alkalmatlanságát. Egy bankba akkor sem sétálunk be záróra után fegyvernek látszó tárggyal, ha (úttörőbecsszóra) nincs szándékunkban kirabolni. Kódex. Szabály. És némi önkontroll. Senki sem kíváncsi a kormányfő moráljára, hát még ha harisnya van a fején.
Magyarország nem azért a legkorruptabb ország, mert Soros György azt mondta, hanem mert illiberális fordulatot hajtott végre kézifékkel záróvonalon, letekert ablakkal tolva a Nélküledet, és a csomagtartóból kiesett az államkassza. Moszkvában megtapsolták, Brüsszelben lekapcsolták.
Az Orbán-rezsim luxizása nem egy karibi hajóút, ahonnan vissza lehet jönni. Mészáros 1440 milliárdos vagyonából karibi hajótársaságot vehetne, ha akarna (talán majd holnap). A kormánytagok sem éppen földönfutók: Szalay-Bobrovniczky érdekeltségei tavaly 1,5 milliárdot fialtak, Rogánnak 520 millió került a konyhára (döntően a találmányáért), Lázár 85 milliós fizetést vett fel és 309 milliós egyéb jövedelmet. Ő is milliárdos, és ott áll Luca lehetetlen lócáján szegény (Lázárinfó), mert aki ezt meg tudja csinálni, annak biztos nincs is vaj a fején (gondolja arról, hogy mit gondolnak róla). De bizony van.
Lázár János figyelmeztetett, az Orbán-kormány szakítani fog, ha a milliárdosok életmódjuknál vagy mentalitásuknál fogva megszegik a társadalmi normákatA fideszes luxizás Lázár által megérzett veszélyéről minisztertársa, Navracsics Tibor azt mondta: középosztálybeli életet élve nem tudja elképzelni, hogy Ferrarit vegyen vagy vadászkastélyt birtokoljon. Szerinte Mészáros és Lázár életvitele irritálja az embereket, árt a kormánypártoknak, bár nem döntő mértékben. Ez egy tipp tőle, és látszik, hogy mennyire messzire van az emberektől. Ahogy a Fidesz en bloc. Azt gondolták, mindig elég egy mumus, és akkor nem kell a valóságról beszélni. De attól a valóság még van (ezekben a percekben is Sebestyén József bestiális megverése a téma a közmédiában, de csak hogy értsük: a magyar kórházi várólisták nem attól lesznek rövidebbek, ha a kormány a cselekvés helyett is erről beszél.
A propaganda már nem működik. A propaganda már akut hányingert idéz elő. A propaganda egy gyilkos tagadása az áldozat fölött, véres késsel a kezében, nyakig indítékban.
És egyszer csodás lesz nélküle élni, rövidebb várólistákkal például: 2010–2024 között 70 milliárd forintot adott a kormány a várólisták csökkentésére, kormánypropagandára csak 2023-ban (!) 58 milliárdot. Élet-halál kérdése, de a Fidesz inkább halálba kommunikálta magát és Magyarországot. Ukrajnában egy magyar halt meg gyalázatos módon, idehaza mennyi ugyanígy?)Pénzen csak eleganciát és tisztességet nem lehet venni. Ez az uruguayi José „Pepe” Mujicáról jutott eszünkbe, akit a világ legszegényebb államfőjeként temettek májusban, 89 évesen. Agrárminiszterként volt kormánytag is, huszonéves bogárhátúval járt, másfél szobás farmon élt, és (a menekülő Novák Katalin figyelmébe) jövedelme zömét elajándékozta szegényeknek és kisvállalkozóknak. Cserébe nem keserítette meg egy fél ország életét egy emberöltőn át gyűlölködéssel. S hogy mennyit dolgozott egy nap? Kérdés, mit értünk munka alatt. Munka egy nemzeti konzultáció kitalálása? Munka Menczer arroganciája? És Szijjártó folytatólagos országhitelrontása? A köztisztviselőt megnyomorító kézigránát kinek a munkája volt? Az MNB 500 milliárdja jól végzett munkának nevezhető? Letelepedésikötvény-biznisz és tusványosi beszédírás után édes a pihenés? Orbán büszke rá, hogy 14-16 órát dolgozik, és száztíz százalék fölött igyekszik teljesíteni. Egy ügyben egy zárókérdés: boldogan fizetné a köztemető azt a sírásót, aki bár kétségkívül roppant sokat ás, de az eredménye sok lövészárok és még több üres kincsesláda? Van idő a válaszig.
