lakásvásárlás;mozaikpadló;

Süveg Szilvia: Intarzia

Hallják, hogy milyen szépen nyikorog ez a parketta, ugye? Azért, mert ez még az eredeti. Közel háromszáz éves. Amin most állnak, azon grófnők és grófkisasszonyok ruhái suhogtak valamikor. Egészen az államosításig, utána meg a szociális otthon fémlábú asztalait húzogatták rajta. Elgondolkodtak már azon valaha, hogy mi mindent tud ez a padló? Lentről érzékeli a világot. Lentről emlékszik mindenre. Rálépünk, és meg se fordul a fejünkben, hogy ki mindenkinek a nyomát tapossuk. Mintha a Facebookon görgetnénk, úgy áramlik lábunk alatt a múlt. Talpunkkal írjuk a jelent. És, ahogy a világháló sűrű eseményeitől is érzelmi távolságot tartunk, mert muszáj, úgy hagyjuk figyelmen kívül ennek a padlónak az intarziás elemeit is. Pedig egy jól megalkotott intarziás parketta már művészet. Sőt, költészet, zene! Szakmai türelem, elmélyülés, fáradtságos, kézzel végzett munka, kreativitás… Hát igen, bizonyos korokban még adtak erre. Az intarzia a múlt világhálója. Tudják, hogy hamisítják is? Valóságos szemfényvesztés, a tökéletes egység látszata. Az ember nem tesz mást, mint ismétli a teremtést, ebben is. Az örök visszatérés mítoszát alkotja újra meg újra. De érdekes, az eredetit, bármennyire tökéletes is, az különbözteti meg a hamisítványtól, hogy van rajta törés. Ezeket a vékony, pókhálószerű törésvonalakat az idő folyamatosan mélyíti és mélyíti. Megül bennük a por. Hiába a politúrozás, a puha mamusz, amit helyenként fel kell húznia a látogatónak, a precízen egymáshoz illesztett elemek az évtizedek során távolodnak egymástól, a köztük lévő rés tágul. Nézzenek csak le, talpuk alatt ott a világ! Sehová sem kell menni, itt megérthető a lét. Ez a parketta az emberi lét allegóriája. Az ó-nyelv. A régi mesterek nyelve. Példabeszéd. Itt még indiai gombákkal színezett elemeket kapcsoltak egybe, varázslatos formákká. Ehhez képest az új nyelv a laminált padló meg a járólap. Amin nem fog a por. Pedig a por a sors, az isteni jelenlét. Ami nem engedi felépülni Bábelt, hogy az ember mindig tudja, honnan jött, és mennyit ér. Emberek, vigyázzatok! Hatalmas a kísértés. Eszméljetek! Ami van, széthull darabokra. A padlónak hangja van, nekünk üzen.
– Igen, tényleg nyikorog.

Hoppon maradt, revansra vágyó, gátlástalan régiségkereskedő, Menyasszony Mici és rafinált svindlercsaládja, egy igazi ritkaságnak tűnő lóportré, valamint Beethoven István király című darabjának kézirata – mind belekeverednek Domokos Gábor legújabb, könyvsorozatnyitó regényének zűrös kalandjaiba. A forgatókönyvíróként széles körben ismert szerzőt ezúttal a napjainkban egyre „népszerűbb” szélhámosok történetei inspirálták. A nagy parádé – Kétszínűek kapcsán a régiségkereskedelemről, a svindlerek történetéről, és persze a forgatókönyvírás és a szépirodalom különbségeiről is beszélgettünk.