Az Orbán-kormány politikai izmozása a Szabadság-szobron elhelyezett kereszt, meg akarta mutatni, hogy bármit megtehet

„A magyar szabadság története elválaszthatatlan a keresztény államiságtól. Aki ezt eltagadja, nem szabadságot véd, hanem történelmet hamisít” – Lánszki Regő országos főépítész, építészeti államtitkár így indokolta, hogy miért került hatalmas kereszt a főváros (és Magyarország) egyik jelképe, a Gellért-hegyen lévő Szabadság-szobor talapzatára.

Az ötlet nem pusztán ellenzéki politikusok, hanem a kerületi lakosság és egyházi személyiségek részéről is tiltakozást váltott ki. Lapunknak nyilatkozva az utóbbi körülményre hívta fel a figyelmet Wildmann János katolikus teológus. Hangsúlyozta: bár nincs információja arról, hogy egyházi vezetők is kinyilvánították-e véleményüket a kormány felé, még a magyarországi viszonyok között is szinte kizártnak tartja, hogy a keresztállítást szorgalmazták volna. Ez nem egyházi, hanem politikai ügy.

– jegyezte meg a teológus. Ilyen értelemben nincs jelentősége. Mindenképpen tisztességtelen azonban, hogy a kormány nem vette figyelembe az érintettek véleményét. Helyette meg akarta mutatni, hogy bármit megtehet – jelentette ki.

Egyházi vagy teológiai szempontból a Szabadság-szobron elhelyezett kereszt „az égvilágon semmit nem jelent” – fogalmazott Wildmann János. Hiába keresztény szimbólumról van szó, a keresztállítás ebben az esetben, ezen a helyen, ilyen körülmények között nem más, mint politikai erőfitogtatás.

Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője a Klubrádióban szintén arra figyelmeztetett, hogy mindennek megvan a maga helye, és nagyon nagy hiba, ha valamit nem a rendeltetési helyén és módján használnak. Beszélgetőtársát, Beer Miklós nyugalmazott katolikus püspököt megdöbbentette a Szabadság-szoborra került kereszt híre. Meg volt győződve arról, hogy a tervet már régen elvetették.

– állapította meg.

Korábban Hofher József jezsuita szerzetes a Szemlélek keresztény portálon fejezte ki nemtetszését. Bár értékelte a „nemes szándékot és a buzgalmat” az ötletgazda részéről, úgy ítélte meg, a Szabadság-szoborra tett kereszt tovább mélyíti majd a társadalomban lévő feszültségeket és ellentéteket a konzervatív és a liberális gondolkodású állampolgárok között. Kifogásolta, hogy a jelenlegi „Kármelita Államegyházi Vezetés” – azaz a kormány – a keresztény felekezetek meghallgatása nélkül akar keresztet emelni egy olyan helyen, amely évtizedeken keresztül kereszt nélkül is a szabadság szimbóluma volt.

A görögkatolikus Kocsis Fülöp, hajdúdorogi érsek metropolita a Mandineren reagálva több tekintetben bírálta a jezsuita szerzetes írását, de megjegyezte: ő se szeretné, hogy a „nevezett posztamensen” egy kereszt díszelegjék, mert egyszerűen nem való oda.

Most, hogy megvalósult a keresztállítás, Kocsis Fülöp a Szemlélek kérdésére közölte: „szomorú vagyok, hogy a kereszt kikerült, de a korábbiakhoz nem tudok mit hozzátenni.” Hofher József is rövidre fogta: „Teljes mértékben egyetértek Karácsony Gergely Facebook-bejegyzésével.”

Karácsony Gergely főpolgármester azt írta, hogy „a kereszt nem lehet politikai furkósbot. Aki Budapest megkérdezése nélkül, a szobor alkotójának örökösei ellenére a keresztet a Szabadság-szobor talapzatába erőltette, nem tiszteli, hanem használja ezt a jelképet”. A főpolgármester arra utalt, hogy az alkotó, Kisfaludy Strobl Zsigmond örökösei is tiltakoztak a kereszt ellen. Karácsony a nyomaték kedvéért megismételte, hogy nem a kereszt a baj, hanem a kereszttel való visszaélés: az, hogy utólagos belebabrálással megbontják a letisztult, mindeddig közmegelégedésre a város jelképévé vált műalkotás egységét.

Újbudán közösségi szavazást szerveztek a gellérthegyi keresztről. László Imre, a kerület DK-s polgármestere tavaly ősszel ismertette az eredményt: mintegy 7 ezren nyilvánítottak véleményt, a válaszadók 15 százaléka helyeselte a kereszt elhelyezését, míg 85 százalékuk tiltakozott ellene.