Szoknunk kell a látványt. Már azért is, mert Orbán Viktor személye kábé úgy illik a fapados repülőhöz, ahogy Lady Gaga egy szokványos disznóvágáshoz. Tünetként viszont nagyon is árulkodó: ha már a politikai imidzs javításának érdekében kénytelen a Ryanair menetrend szerinti járatával Brüsszelbe utazni a feleségével, akkor valóban nem sok jóval kecsegtetnek a Fidesz által leszólt és hiteltelenített közvélemény-kutatások a NER számára a jövő évi választást tekintve. Zuhanás van tehát, szabadesés, a kényszerleszállás reménye nélkül. Legalábbis nagy a kontraszt a két évvel ezelőtti honvédségi géppel tett olaszországi kiruccanás meg a mostani, a „Mátyás királyként a nép között” jellegű út között.
Van egy jelenet A legsötétebb óra című történelmi filmben, mikor is Churchill, hogy némi inspirációhoz jusson egy nehéz döntés kapcsán, a londoni metrón utazik pár megállót az „egyszerű emberekkel”. Bár arra vonatkozóan semmi bizonyíték nincs, hogy ez valaha megtörtént volna, és kissé szájbarágósra is sikerült ez a rész, az angol miniszterelnökhöz, a második világháború egyik legnagyobb személyiséghez mégis passzol ez az alámerülés. Hihető a hihetetlen. Lehet, hogy ez nem jött volna össze a politikust zseniálisan alakító Gary Oldman vagy a szarkasztikus angol humor nélkül. Jómagam viszont nem tudok elképzelni olyan élő színészt vagy poént, aki vagy ami meggyőzővé tudná tenni Orbánt egy fapadoson. A vászon ledobná magáról azt, amit a valóság megengedett. Pusztán azért, mert a vezérlő tábornok már rég eljátszotta azt a hitelét (pedig volt itt már danolászás meg kolbásztöltögetés is), ami egy szintre hozná az „egyszerű emberekkel”.
Az új hitelességhez sokkal inkább passzol, hogy a saját lábon álló lánya és dúsgazdaggá tett veje idejében elhúzza a csíkot az Egyesült Államokba. A menekülésnél, hiába is próbálják tudásszomjként eladni (Orbán Ráhel felvételt nyert egy meg nem nevezett amerikai egyetemre), nincs szebb beismerése annak, hogy egy esetleges kormányváltás esetén lenne miért aggódnia a királyi párnak. Négy éve még Spanyolország is megtette, most viszont már Trump védőszárnyai kellenek ahhoz, hogy ha bármilyen létező vagy leendő hatóság csinos vád formájába rendezné azt, amit mindenki tud és lát. Taktikus húzással Ráhel persze azonnal az anyai szerep mögé húzódott vissza, s megpróbálta mindezt úgy átkeretezni, hogy a sajtó átlépett egy határt, és már a gyermekeiket vették célba azzal, hogy megírták, ősztől már odaát kezdik az iskolát. A régi mondást, miszerint gyerekkel és kutyával minden eladható, ma már úgy írhatjuk át, hogy minden védhető. Még a védhetetlen is.
Vajon a luxizók ezek után sorra vesznek majd jegyet valamelyik fapadosra, abban bízva, hogy ezt is ugyanúgy észreveszi majd a nép, ahogy a rongyrázást? Vagy szép lassan ők is kinéznek maguknak egy távoli országot, ahol kényelmesen költhetik tovább az összeharácsolt vagyont a kiadatás védelme mögött? Izgatottan várom, hogy mit hoz e tekintetben a jövő. Milyen pálfordulások és tanulmányutak jelzik majd előre a várva várt változást.