Hiába az Orbán-kormány szalámitaktikája, az állami támogatásoktól megfosztott Bánkitó fesztivál közönsége hangosabb, mint bármilyen kultúrpolitika

Az idő rövidsége miatt nem megyek bele a részletekbe. De van egy belső reménységünk, hogy ez nem egy végleges búcsú, még játszhatunk ezen a fesztiválon – mondta Balla Gergely énekes-dalszerző, a posztrock Platon Karataev együttes koncertjének egy pontján. Hasonló hangulat jellemezte a fesztivál pénteki napját: benne volt a levegőben ugyan, hogy a Bánkitó utolsó napjai zajlanak, ez időről-időre előkerült a szokásos közéleti, társadalmi témákat érintő kerekasztalokon, a fesztiválozók beszélgetéseiben vagy a Tószínpadon fellépők körében, de nem tudta megtörni azt a szellemiséget, amellyel a szervezők 2009-ben létrehozták az ország egyik legnépszerűbb összművészeti eseményét. – Most van egy olyan hangulat, amilyen a legelején volt – mondta kérdésünkre Schönberger Ádám főszervező és az esemény mögött álló Marom Klub Egyesület elnöke.

A Bánkitó a Kolorádó mellett a második olyan fesztivál, amely idén jelentette be megszűnését. A szervezők június 18-án a közösségi médiában közzétett Facebook-bejegyzésükben utaltak rá, az okok között szerepel, hogy az esemény célja mindig is az volt, hogy a kultúrán keresztül nyitottabb, igazságosabb társadalmat építsenek. Ez részben a programkínálaton is látszott, amelyekkel folyamatosan reagáltak a közéletet tematizáló történésekre, legyen szó a kormány migránsellenes politikájáról, korrupcióról, vagy a pedagógusok helyzetéről. Ugyan a szellemiség továbbra is visszaköszön majd többek között a budapesti Auróra programjain, de a főszervező a bizonytalan jövőt tekintve most úgy látja, egy ehhez hasonló esemény megrendezésének igencsak csekély az esélye.

Mint a legtöbb fesztiválnak, úgy a Bánkitónak is nagy küzdelmet jelentett a COVID utáni időszakban talpra állni, de az egyre nehezedő pénzügyi helyzeten a támogatások eddig mindig tudtak enyhíteni – még annak ellenére is, hogy az állami forrásokból érkező segítség évről-évre folyamatosan csökkent. Aztán hirtelen, az elmúlt egy évben viszont olyan mértékű volt a pénzek megvonása, hogy a helyzet tarthatatlanná vált, ráadásul a befektetői támogatások is elhúzódtak, sok közülük el is halt, így a jövő tervezhetetlen maradt. Schönberger emellett kérdésünkre kiemelte, a helyzetet nehezítette az is, hogy egy ehhez hasonló összművészeti fesztivált, amelynek sohasem a profitszerzés volt a lényege, nonprofit szervezetként különösen kockázatos most fenntartani, pláne az infláció hatására megemelkedett árakkal. – Erre tett rá egy lapáttal a politikai környezet. Na nem úgy kell érteni, hogy idejöttek, aztán betiltották a fesztivált, hanem a magyarországi kulturális támogatási környezet egyszerűen nem kedvez egy ilyen típusú független kulturális rendezvénynek – mondta Schönberger. (Hankó Balázs kulturális miniszter 2024-ben maga utalt rá a független színházak kapcsán, hogy a támogatások elbírálásánál rájuk szúrósabb szemmel néz majd a kormány. „Senki ne várja el tőlünk, hogy alapvető értékeket gyalázó produkcióknak örvendezzünk” – mondta akkor.) Habár Schönberger szerint a forrásmegvonások mögött álló okokban soha nem lehet igazán biztos az ember, nehéz nem összefüggést látni az állam határozottabb retorikája és a függetlenek egyre kétségbeejtőbb helyzete között. – Ez az ember lett a kulturális miniszter, aki elmondta, hogy mit nem szeretne támogatni és akkor egy tollvonással lehúzta a függetlenek pénzügyi segítését. A helyzet azért is furcsa, mert mióta léteztünk, minden évben kaptunk NKA-támogatást. Ezek hirtelen megvonását semmiféle szakmai ok nem indokolná. De hát a kultúrharc része, hogy a támogatásokat itt megszüntetik, hogy az ő kulturális közegük többet kapjon. – A főszervező rámutatott, a fesztivál a kormány előtt többszörös hátránnyal indult, hiszen az eseményen civil szervezetek és független kulturális produkciók voltak.

„Szentkirályi Alexandra nagyon szomorú.” Ezt már Karácsony Gergely Budapest főpolgármestere mondta a fesztivál pénteki napjának egyik kiemelkedő érdeklődéssel kísért kerekasztal-beszélgetésén, amelynek keretében a politikuson kívül Barsi Orsolya, a Főpolgármesteri Hivatal klíma- és környezetügyi főosztályvezetője, Jávor Benedek, volt európai parlamenti képviselő és Árkovics Linda, Isaszeg önkormányzati képviselője beszélt a klímabarát Budapest lehetőségeiről. Az eseménynek viszont sajátos színezetet adott, hogy a főpolgármestert az Európai Parlamentben tett múlt heti látogatása során állva tapsolták a Budapesti Büszkeség menetének elsöprő sikere miatt. (Szentkirályi, a budapesti Fidesz elnöke többször bírálta a főpolgármestert, forráshiány mellett miért enged meg magának egy ekkora eseményt.) Karácsony szerint ebből is látszik, az eset újrapozicionálta Budapestet, a legfontosabb hozadéka pedig az volt, a kormány próbálkozásai ellenére a résztvevők meg tudták mutatni, ki lehet állni magunkért. – lErre pedig szükség lesz ahhoz, hogy a főváros valaha is kikerüljön a gödörből – mondta.

A Bánkitó fesztivál utolsó péntekén később csordultig telt a Tószínpad előtti keskeny sáv és a székek véges száma miatt ülőhellyé avanzsálódott át a lépcsősor, a korlát, egy-egy épület perem és a közeli stégek is. A színpad visszatérő fellépőinek egyike a Csaknekedkislány volt, így a zenekar jó pár, dalokat is inspiráló „bánkitós történetet” tudott megosztani búcsúképp a közönséggel. „Mocskos Fidesz!” – skandálta a közönség egy maroknyi része a koncert egy pontján, amelyre az együttes frontembere, Csepella Olivér így reagált: – Én már sokszor hallottam, ne kiabáljátok, hogy „mocskos Fidesz!” Hanem váltsátok le őket! Dolgozzatok egy kicsit! – Az öttagú formációt a Carson Coma együttes követte, akiktől eddig sem igazán állt távol a kormány éles hangú kritikája, így várható volt, hogy még el sem kezdődött a koncert, már hallható volt a közönség soraiból a „mocskos Fidesz!”. A közel másfél órás koncertet részben a Feldobom a követ című dallal zárták, amelynek jól ismert sorát követően („ki fogod sípolni, hogy Orbán Viktor”) másodpercekre sötétült el a színpad, így már nem a jellegzetes beatzenei elemekkel tarkított dallamok dübörögtek vissza a színpaddal szembeni régi vasbeton falakról, hanem a „mocskos Fidesz!”.

A fesztivál népszerűségét látva: hiábavaló a kormány egyre agresszívabb kultúrpolitikája. Csak a helyszín változik, a közönség úgysem tűnik el.