A Halálos fegyver 3 nyitójelenetében egy evakuált irodaházban parkoló autóba rejtett időzített bombát próbál hatástalanítani Mel Gibson-Danny Glover zsarupáros. Az adrenalinfüggő Gibson karakterének nincs türelme megvárni a tűzszerészeket, míg Glover folyton nyugdíj előtt álló nyomozója próbálja lebeszélni a hősködésről. A beszélgetés „piros vagy kék drót” dilemma körül forog, az idő kegyetlenül pereg, majd hirtelen egy hangos koppanás hozza rájuk a szívbajt: egy macska landolt az autó tetején. Mel Gibson végül rossz drótot vág el, az időzítő pedig felgyorsul, ahelyett hogy megállna. Hozd a macskát, suttogja a társának, majd futásnak erednek, az irodaház pedig lassítva robban atomjaira a hátuk mögött. Ahogy azt kell egy amerikai filmben.
Donald Trump amerikai elnök külpolitikája ugyanezt a távlati gondolkodást nélkülöző, önfejű logikát követi, amit a macskák és az életüket megunt rendőrnyomozók. Egy kiszivárgott felvételen az elnök azzal dicsekszik, hogy első ciklusa idején Vlagyimir Putyint azzal rendszabályozta meg, hogy porig bombázza Moszkvát, ha az oroszok megtámadják Ukrajnát. Ugyanezt eljátszotta Hszi Csin-ping kínai elnökkel és a kínai fővárossal, ha esetleg a kínai néphadsereg partra szállna Tajvan szigetén. Ez a „nyuszi vagy, úgyse mered” stratégia az ötévesek Vackor-csoportjában még nagyszerűen működhet, egy volt KGB-s, birodalmi delíriumtól szenvedő 72 éves orosszal már kevésbé.
Trump a tavalyi választási kampányában megígérte, hogy 24 óra alatt békét teremt Ukrajnában. Ezt ő, a tévés valóságshow-k csillogásával kufárkodó celeb sem gondolta komolyan, de ennél rosszabb hír, hogy a kabineten belül alapvető kommunikációs fennakadások is mutatkoznak. Pete Hegseth hadügyminiszter nemrég azért állította le az Ukrajnának történő fegyverszállítást, mert félreértette Trump utasítását a meglévő raktárkészlet felmérésére. Lefogadom, hogy Trump egy világháború kirobbantása után is csak tovább mosolyogva a kamerába, majd pisszegve odaszólna a minisztereinek, hogy tipli van, hozzátok a macskát.