Mondhatnánk, hogy teljesen mindegy, mit anekdotázik a Fidesz-fanoknak Orbán Viktor Varga Juditról, meg úgy általában bárkiről-bármiről, mert egy névleg-miniszterelnök szavai mit sem érnek már. Vagy elintézhetnénk annyival, hogy ha a kormány fura feje szerint a volt tárcavezetőben miniszterelnöki képességek voltak, akkor ennél súlyosabb bizonyíték az ellenkezőjére nem is létezik. Ne pipiskedjünk a példázatokkal: ha a demokráciamészáros maffiafőnök tehetséget lát valakiben, akkor indokolt az elővigyázatosság és/vagy menekülés. Orbán rezsimpecér országlása hatalomvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett nemzettrancsírozás: a centrális erőtér gonoszságával és a magyarok sötét erejének felszabadításával biztosította, hogy mindig legyen elég vicsorgó támogatója az eszelős háborúságának. Egy megnyerő, hegedülő-dekázó jogásznő kétségkívül jobb benyomást tehetne kormányfőként a világra, mint a tisztességtelenségben megőszült állampárt-vizionárius, akit beleragasztott a bársonyszékbe az illiberalizmus trutyija, de ez a hajó már elment.
És akkor most erről a csatajachtról picit, vagyis voltaképpen a NER merüléséről. Nem lehetett könnyű megélni egy tőről metszett fideszes üdvöskének, hogy részben neki köszönhető a rendszer végzetes megrogyása. Vargának nem volt annyi lélekjelenléte, hogy mégis inkább nyitott szemmel ellenjegyezze Novák kegyelmi döntését: ebben az elbutult rendszerben a közjogi szerepek csak egy puccos golyóstoll önállóságát kívánják. Varga mérges a világra e kormánybuktató szignó miatt, és szemmel láthatóan nagyobb kihívás megélnie azt, hogy a Fidesz torkáig eresztette a Tiszát, minthogy kimosták a mérhetetlen pedofil-bűnsegédet. Legalábbis nem sok szánakozó önostorozásra, jóvátételi igyekezetre emlékszünk tőle.
Varga Judit főcímeket kér volt férje emberi minőségéről sértetten, vagyis ismét elővette a bántalmazottfeleség-kártyát a Schadl-Völner-per tanúvallomásáról jövet. Nota bene: Magyar Péter minősége semmilyen értelemben nem korrelál Orbán Viktor véglényekkel (vö. Putyin) kooperáló bizniszszektájával. Családon belüli erőszak vádja esetén jóformán csak az elcsendesedés lehet a barátunk, már azon túl, hogy sürgetjük az isztambuli egyezmény törvénybe iktatását. Tenni viszont nem tehettünk volna ellene semmit, szemben Orbánnal, aki pártállamügyekre tekintettel másfél évig marasztalta miniszterét „a Magyar Péter nevű képződmény” mellett (az arrogáns Varga szavai gyerekei apjáról.) Az ország azonban EU-s államtitkárként és igazságügyi miniszterként tartotta őt, és elsősorban (vagy kizárólag) ebbéli felelősségére kíváncsi. A súlyos visszaéléssel vádolt államtitkáráról és a végrehajtói panamáról, abszolút leszámítva a korrupt ficsúr kigyúrt testét. Varga tárcája civilek és újságírók magánéletére engedte a Pegazus kémszoftvert, az illiberális őrület védhetetlen ideológiájával befagyasztotta a magyarok pénzét Brüsszelben, és nem mellesleg egy hangfelvételen azt állította, hogy kormányzati szereplők ügyészségi iratokban turkálhattak.
Imazsámoly rendel. Magyarország pedig főcímeket kér. Most adjatok neki...