Körbejárta a sajtót az az új törvény, amelynek értelmében a győri Széchenyi István Egyetemért Alapítvány tulajdonából kikerül egy több tízmilliárd forint értékű cég (a Zalazone tesztpályával rendelkező Autóipari Próbapálya Zala Kft.), és a szétválás után a létrehozandó Zalazone Alapítványhoz kerül. A jelenlegi hatalom a híradások szerint öngólt lőtt azzal, hogy létrehozott egy új alapítványt, amelybe átpakolta az egykori állami vagyonelemeket, mert ez megmutatja, hogyan lehet visszavenni a közalapítványba kiszervezett állami vagyont.
De ez a módszer egyáltalán nem biztos, hogy sikeres és eredményes lenne. Lehet, hogy egy korábbi alapítványból átvihető a vagyon egy új alapítványba, de az állami vagyonba ettől még nem kerülne vissza. Ahhoz, hogy az államhoz visszakerüljenek a kimentett vagyonelemek, jogi oldalról kell közelíteni.
Ezek a közalapítványok jogszerűen nem is léteznek, mivel egyiket sem jogszerűen hozták létre. A közalapítványokat, mivel állami vagyonokat kezelnek, csak törvénnyel lehetett volna létrehozni, de ilyen törvényünk egy sincs. A kétharmados törvények mindegyike csak felhatalmazást adott a kormánynak az alapítványok létrehozására, de a törvények egyike sem rendelkezett magukról az alapítványokról. Azon túl, hogy az állami vagyonból mekkora részvénypakettet játszanak ki egy magánszervezetbe, még az olyan apróságokat is mellőzték, mint pl. a közfeladat, a közérdekűség, az alapítványi cél alkotmányos meghatározása.
A kormány kormány-, ill. miniszteri határozatokkal hozta létre az alapítványokat, ezek viszont nem jogszabályok. (Ellentétben a kormány-, ill. a miniszteri rendeletekkel.) Vagyis az alapítványok mögött nemhogy törvény, de semmilyen jogszabály sincs. Márpedig közalapítványt minimum jogszabállyal kell és lehet csak jogszerűen létrehozni. Kormányhatározattal a kormány kizárólag csak a kormányzati szervekkel kapcsolatban, kormányzati körben rendelkezhet.
Emellett az ingyenes privatizáció, az ellentételezés nélküli vagyonátadás sérti az értékarányos követelménynek való megfelelést. Az ingyen történő állami vagyonosztogatás nem összeegyeztethető az állam alkotmányos érdekeivel. Az alapítványba szervezésnél hiányzik a hatalomfüggetlen működés alkotmányos indoka. Nem is hivatkoznak semmire - igaz, nincs is mire. A vagyonkiszervezés kiiktatja a felelősségi elemet, a jövőbeni állami vezetőktől elveszi a döntési jogokat. A kormányfüggetlenség pedig csak kontrollintézményeknél lehet legitim szempont.
Mindezeken túlmenően a kétharmados törvények sem léteznek jogszerűen és joghatályos módon, amelyek úgymond felhatalmazást adtak a kormánynak az alapítványok létrehozására. Nem feleltek meg sem a jogalkotásra, sem pedig a kihirdetésre vonatkozó előírásoknak. Márpedig amit nem jogszerűen alkotnak meg, az jogszerűen nem létezik.
De ha jogszerű is lenne a törvény, akkor sem adhatott volna ilyen felhatalmazást, mivel ezeket az alapítványokat kizárólag csak az Országgyűlés és csak törvényben hozhatta volna létre. Ezt a jogot nem volt szabad átadni a kormánynak. Ez így hatáskör elvonás, és sérti a hatalommegosztás és a hatalmi ágak elválasztásának elvét.
Mindebből következően a nem jogszerűen létrehozott alapítványokba átvitt állami vagyon jogszerűen sosem került át az alapítványok tulajdonába: továbbra is állami vagyont képez.
Sukoró esetében azért ítéltek el két embert, mert a Fidesz szerint a létre sem jött jogügylet, egy meg nem valósult ingatlancsere kapcsán kár érte az államot. Most az állam saját maga és ingyen szabadul meg a vagyonától. És ennek nincs jogi felelőse. A Mol-részvényeket például néhány éve az állam az adófizetők százmilliárdjaiból vette meg. Aztán egyetlen forintot sem kért értük, ingyen átruházta őket több alapítványra. Az állam alapesetben csak újabb súlyos pénzekért szerezhetné vissza.
Mindez azt a célt szolgálja, hogy egy esetleges új hatalom ne tudjon működni, a hatalomváltás ellenére is annak kelljen majd történnie, amit a Fidesz akar. Az állami vagyon kiszervezése ehhez teremtheti meg az anyagi alapot.
