Történik Chioggiában valamikor, a maga idejében. Ezt a megjegyzés teszik az előadásra a Csetepaté Chioggiában alkotói és ez eléggé találó. A Miskolci Nemzeti Színház és a Városmajori Szabadtéri Színpad közös produkciója valóban olaszos temperamentummal jeleníti meg Goldoni sokat játszott darabját, de ami történik egyáltalán nem szűkíthető le Chioggiára, a figurák, döntéseik indítékai pedig pláne nem, mondhatjuk: időtlenek.
Egy régebbi előadásban, a Várszínházban, melyet Iglódi István rendezett, leginkább Kováts Adél cserfes és nagy hangú, vibrálóan nőies Luciettája hívódik elő az emlékképeimben. Puyka Luciettát a Városmajorban Mészöly Anna játssza nagyszerűen. Neki elhisszük, hogy flörtölve marad hűséges. Annyi izgalom, nyughatatlanság, de mégis tartás sugárzik belőle, ezért nagyon is életszerű, hogy viselkedése viharos csetepatét vált ki. Persze a közeg is kell hozzá, a pletykára, szóbeszédre éhes, mások és nem önmaguk életével foglalkozó chioggiaiak. A rendező Rusznyák Gábor tervezte a nagyon is eklektikus teret is. Van itt minden, a szentképtől kezdve sorolhatnánk hosszan. Tihanyi Ildi jelmezei is erőteljesek, jól megjegyezhetők és illenek az adott szereplőhöz, egyfajta jellemrajzként is szolgálnak. Összeszokottan, remek ritmusban működik a társulat. A bravúrosan hadaró Fortunatót alakító Fandl Ferenc többször is nyíltszíni tapsot arat. A chiggoiai nők - Varga Andrea, Fazakas Júlia, Czvikker Lilla, Mikita Dorka és a már említett Mészöly Anna – olyan energiával vannak jelen, hogy szinte lángra lobban a színpad.
A férfiak is lángra kapnak, különösen a Szigony Titta-Nanét alakító Farkas Sándor lesz dühös és érti félre a szituációt, illetve ülfel a pletykának. A halászbárka tulajdonost, Tonit játszó Lajos Andrást is elsodorja a fékevesztett szóbeszéd. A többiek, Tegyi Kornél, Puskás Balázs is belekeverednek ebbe az egész, csaknem az őrületig felfokozott hajcihőbe. Salat Lehel halkereskedője ügyesen próbál horgászni ebben a zavarosban. Börcsök Olivér jegyzője igyekszik a hasznot lefölözni kisebb-nagyobb sikerrel. A jogot finoman szólva szelektíven és szubjektíven kezeli, ez bizony ismerős lehet, nem csak Chicoggiából. Keresztes Sándor, aki a bíróságon dolgozó Valtert alakítja, mindent lát, kívülálló, de a végére nagyon is bevonódik. Az előadás, hiába látszik túlzónak, tükröt tart elénk, a gyarlóságainknak, az önhazugságainknak, annak, hogy mennyire nem nézünk utána a tényeknek, csak sodródunk a félinformációk, a megbélyegző hangzatos szóbeszédek, internetes posztok tengerében. A végén, miközben Lucietta a helyzetet feloldó szenvedélyes monológját halljuk, megjelenik az eddig nem szerepelt lekötözött főbíró. És nagyon úgy tűnik, a bírósági alkalmazott, Valter intézte el. Az pedig már a nézőre van bízva, hogy ez szabadságot, forradalmat hoz, vagy újabb diktatúrát.
Infó: Carlo Goldoni: Csetepaté Chioggiában. Rendezte: Rusznyák Gábor. Miskolci Nemzeti Színház és a Városmajori Szabadtéri Színpad közös produkciója
