Július első hétvégéjén kilencedik alkalommal borították fénybe Pécs utcáit és tereit a fényfesztivál alkotásai. A rendezvény nemcsak a belvárost, hanem a Kodály Központot és a Zsolnay negyedet is bevonta a programsorozatba, amely idén több mint húsz helyszínnel, közel száz eseménnyel, utcaszínházi és zenei produkciókkal várta a látogatókat.
Pusker Péter ugyan nem alkotóművész, és fényfesztiválon is csak a sajátján járt először, ám eközben ő találta ki, hogy Pécsett egy tematikus, vizuális alapú eseményt rendezzenek meg évente. Saját bevallása szerint mindannak ellenére, hogy ő zenei rendezvényszervező, úgy érzi, felelőssége van abban, hogy a fényművészetben mint önálló kifejezési formában rejlő lehetőségeket megmutassák.
– Ozorán – ahol a Dragon Nest színpadot szervezem – kezdtem el igazán azon gondolkozni, hogy ez a komplex fény-, hang- és térélmény micsoda, és hogyan áll össze – meséli a kezdeti időszakról, amikor a fesztivál jelenlegi szakmai partnereivel, a Kiégő Izzók csapatával találkozott. 2015-ről, amikor a városvezetés új ötleteket keresett egy emblematikus nyári eseményre, Pusker azt mondja, nem azt a sémaötletet dobta be, hogy ők is csináljanak valami nagy, gasztronómiával leöntött zenei fesztivált, hanem elkezdett kampányolni, hogy legyen fényfesztiváljuk.
Közben alakult ki az a koncepció, amelyből – a korábbi, a negyeden belüli programok helyett – egy kiterjedt, belvárosi központú fesztivál született. A közönség reakciója és a látogatószám emelkedése pedig minden várakozást felülmúlt. – A látogatószám intenzív növekedése miatt a fesztivál területét minden évben kijjebb kellett húznunk – teszi hozzá Pusker Péter. Amikor a Kodály Központot vonták be, és amikor ez a lépés is kedvező visszhangra lelt, a szervezők a korábban elhagyott Zsolnay negyedben is igyekeztek meglátni a fantáziát.
– Nálunk a rendezvényszervezők nagy része azon matekozik, hogyan kössük össze a belvárost a Zsolnay negyeddel, hogy hogyan találunk olyan izgalmas helyszíneket a két pont között, hogy az embereknek legyen kedve átcammogni. Ez egy komplikált történet, mert a helyiekben van egy nehezen oldódó távolságtartás a negyedtől – magyarázza Pusker.
A Zsolnay kulturális negyed ugyanakkor különleges adottságokkal bír. Az egykori porcelángyár ipari öröksége ma már művészeti központként működik: galériák, múzeumok, bábszínház, koncertterem, közösségi terek és egyetemi intézmények kaptak itt helyet. – Tavaly ősszel éreztem rá arra, hogy óvatos lépések helyett ideje a Zsolnay negyedet a lehető legintenzívebben bevonni, és legyen akár ez a második nagy pólusa a rendezvénynek – mondja Pusker. Így az idei fesztiválon már ugyanolyan erős gravitációs pont lett: 14 alkotást mutattak be a belvárosban, és 15-öt a Zsolnay negyedben és környékén. A fesztivál egyik kiemelt szakmai projektje, a Fényművésztelep is az utóbbiban kapott most helyet, ezért a fiatal fényművészek és művészeti egyetemek hallgatói a negyed különböző pontjain mutatták be alkotásaikat.
A művészeti vezető szerint a Zsolnay egyébként nem sorolható be a szűken és szigorúan értelmezett fényművészeti fesztiválok sorába. – Mi egy elég atipikus fényfesztivál vagyunk, mert a nyár közepén rendezzük meg, pont, amikor a legrövidebbek az éjszakák. Ezen túl bemozgatjuk az utcaművészeteket is a programok közé – számomra a közterek használata, ugyanolyan izgalmas terep, mint a fényművészeti kontextus. A rendezvény kísérlet arra is, hogy a fény – mint médium – hogyan jelenhet meg kortárs módon egy városi közegben, hogy hogyan tudunk értékes és releváns művészeti alkotásokat bemutatni széles közönség számára, miközben minket elsősorban turisztikai és városmarketing típusú célokkal hoztak létre – emeli ki Pusker. Ennek ellenére az elmúlt években a Zsolnay egyre hangsúlyosabb szereplője lett a nemzetközi fényművészeti szcénának – különösen a Zsolnay Light Art Mapping verseny révén, amely mára a fesztivál egyik legemblematikusabb eseménye. Idén bolgár, cseh és lengyel fényfestők is vetítették alkotásaikat a székesegyház homlokzatára.
Egyértelmű cél, hogy nemzetközi léptékű legyen a rendezvény – erősíti meg a főszervező, ugyanakkor a határon túl megfigyelhetők olyan tendenciák is, amelyekre kritikusan tekint: – A külföldi fényfesztiválok sokszor egy erős fényművészeti koncepcióból táplálkozva indultak meg, és elkezdtek egyre nagyobb közönséget vonzani. Ezzel párhuzamosan azonban megjelennek a szponzorok, megjelenik a pénz, elkezdenek ezek az energiák diktálni. Így magunk körül egyre inkább azt látjuk, hogy a nagy rendezvények veszítenek az értékükből. De én nem fogom hagyni, hogy ez a fesztivál egy könnyed szelfiparadicsom szintjére süllyedjen – köti ki Pusker.
A Zsolnay Fényfesztivál értéke, hogy nem pusztán dekorációs díszletként használja Pécset, hanem belenyúl a városszövetbe, újragondolja a mozgásokat, közösségi használatot, sőt a nézői figyelmet is – bár garantált, a háttérben itt is megoldásra várnak gazdasági és finanszírozási kérdések. A Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft., amely a fesztivált szervezi, városi tulajdonú cég, és eddig részben kormányzati, részben városi finanszírozásból működött. Most viszont fordulópont előtt állnak. – Azok a hosszú távú szerződések, amik a cég működésének alapját biztosították, pont most futnak ki. Tehát, ha úgy tetszik, kérdéses a jövő, viszont az elmúlt évek eredményeinek hála optimisták vagyunk, mert eddig jól teljesítettünk. A fényfesztivál a helyi turizmus szempontjából mára meghatározó tényezővé vált, sok bevételt generál a városban – fejti ki Pusker. Egy hónappal a fesztivál előtt már nem lehetett szállást találni Pécsett az esemény hétvégéjére. A fények, a közösségi élmény és a kortárs művészet ilyen szintű találkozása ugyanis jelentős gazdasági és kulturális tényező is lett a város életében.
A fesztivál szerkezete pedig évről évre rétegzettebbé válik: már nem csupán egy sikeres programsorozat, hanem egy városi identitásformáló kezdeményezés. Egy térkísérlet, amely évről évre újraírja, hogyan lehet egy történelmi várost új fényben látni.
