Májusban újra kiábrándító adatok érkeztek a kiskereskedelemből – ezt nem én mondom, hanem az elemzők. A tapasztalat szerint, ha van két jó hónapja a kiskereskedelemnek, akkor azt követi egy rossz. Mindennél beszédesebb, hogy 2021-hez képest a lakosság által vásárolt javak volumene – nem értéke – alig 1,7 százalékkal magasabb. Vagyis négy év alatt összesen ennyivel nőtt a boltok forgalma, miközben az árak alsó hangon 50 százalékkal emelkedtek. Kincstári magyarázatból van bőven: a magyarok nem fogyasztanak, hanem spórolnak (Nagy Márton), hol meg az a baj, hogy húsvét volt, máskor meg, hogy épp épp nincs húsvét, és különben is, most tél, tavasz, nyár van (a nem kívánt évszak törlendő).
Sok baj van a magyar gazdasággal, az egyik kétség kívül az infláció, ami egész Európában legjobban magyar gazdaságot ütötte meg. Az infláció még itt ólálkodik a kertek alatt: míg az eurózóna átlagos pénzromlása májusra 2 százalék alá csökkent, addig idehaza 4,4 százalékot mért a KSH, júniusban pedig 4,6 százalékot. Ha nem lennének a kormányzati intézkedések, akkor 6 százalék körül lenne a pénzromlás a jegybank számításai szerint. Magasak az árak, mert magas az áfa, itt a kiskereskedelmi adó, a kormány számtalan módon sanyargatja kereskedőket, emiatt a verseny szűkül.
Mindeközben az Orbán-kormány 15 év alatt az uniós középmezőnyből az utolsó helyre - a szegényházba - navigálta a magyarokat, legyen szó bérekről vagy épp a lakossági fogyasztásról. Csehország, Szlovénia, Lengyelország már Nyugat. Horvátország is majdnem és euróval fizet, sőt januártól Bulgária is. A románokhoz járunk dolgozni és vásárolni, mert ott magasabbak a bérek és alacsonyabbak az árak. Sok magyar elszegényedett, ők a napi megélhetési cikkeken túl alig vesznek mást. Ezt megmagyarázni sem lehet. Váltani kell!