Mindig is megelőzte a korát S. Hegyi Lucia. Az ismert divattervező csaknem 40 éve dolgozik a szakmájában, azonban mindig is egy kicsit más, egy kicsit több volt az átlagosnál, amit ő nyújtott a vendégeinek. Nem véletlenül nevezik lélekszabásznak, nála nemcsak egy ruha készül, hanem egy olyan ruha amelyik tökéletesen illik a viselőjére. Sőt ez a tökéletesség nemcsak a kivitelezésben, a minőségben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy az a ruha pontosan annak az embernek készül, az ő személyiségéhez passzol. A Luan by Lucia divatházban ezzel a holisztikus szemlélettel dolgoznak, itt a vendég segítséget kap ahhoz, hogy felismerje, ki is ő valójában, hol tart a személyes fejlődése útján, hol vannak elakadásai, és hogyan tud ezeken dolgozni. Egy ruha elkészültéhez 3-6 alkalommal találkoznak, beszélgetnek, így szoros kapcsolat, barátság alakulhat ki az alkotó és a megrendelő között. Luciának különleges képessége van arra, hogy ne csak a szemével lássa a vendégeit: érzékeli az energiájukat, a rezgésszintjüket. (Az érzelmek rezgésének fogalma spirituális és energetikai megközelítésben is értelmezhető. A magasabb rezgésszintű érzelmek, például a szeretet és az öröm, pozitív hatással vannak az egyénre és a környezetére, míg az alacsonyabb rezgésszintű érzelmek, például a félelem, a düh, az irigység negatív hatást gyakorolhatnak – a szerk.)
A holisztikus szemléletmód pontosan ugyanazt jelenti a divatban, mint bármely más területen: az embert teljes egészében vizsgáljuk, a körülményeit, az élethelyzetét, a lehetőségeit, adottságait figyelembe véve. Amikor elkezdtünk ezzel foglalkozni, még nagyon új volt ez a szemlélet, de érdekes megfigyelni, hogy mára rengeteg szakmatárs, aki 10-12 éve még jót kuncogott ezen, már ugyanezt alkalmazza a saját márkaépítése során. Egyre többen ébrednek rá, hogy nagyon fontos a lélek egészsége, a kiegyensúlyozottság, a mentálhigiéné, nagyon fontos, hogy a ruha téged szolgáljon – vezet be a divatház gondolatiságába Sümeghy Claudia, Lucia lánya, aki ugyan nemzetközi kapcsolatok szakos közgazdász, és a filmiparban tevékenykedik producerként és filmforgalmazként, de emellett a családi cégben is segít üzleti stratégiai és márkakommunikációs kérdésekben. „Anya soha nem engedte, hogy bármilyen elvárás hatást gyakoroljon rá. Az ügyfélkörünk nagyon lojális, a vendégeink jól tudják, mit jelent értékek mentén elköteleződni. Szilárd értékrendjük van, tartásuk, nem szeretnének egy nemzetközi márka két lábon járó marketingfelülete lenni, hanem ők maguk a márka.”
Természetesen egy ilyen márka felépítése, egy vadonatúj szemléletmód kialakítása nem ment egyik napról a másikra. Lucia elmondta: hosszú út vezetett ide. – Az első 15 évben az egón kellett dolgoznom: ez volt a brand, a márkaépítés, a csillogás, az anyagi sík megteremtésének időszaka. A második 15 év az érzelmek, a lélek megdolgozásáról szólt. Ebben az időszakban nagyon sok csapda volt az életemben, az árnyékos oldalammal is kellett foglalkoznom. Ekkor épült fel a segítő csapatunk, akiknek köszönhetően a vendégeink egy olyan folyamaton mennek át, amelynek során megtalálják a saját belső szupererejüket, kapcsolódnak saját magukhoz. Így érjük el, hogy minél magasabb frekvencián tudja szolgálni saját magát, és ne a külvilág befolyásolja a döntéseit. A harmadik 15 év, ahol most járunk, a szellem megdolgozásának ideje, amikor már azt nézzük, hogyan tudunk kapcsolódni egymáshoz és közösségekhez. A ruha az én univerzumomban az ember személyiségének a megkoronázása, mi támogatjuk a vendéget azon az úton, hogy a gondolatai, az érzései és a cselekedetei szinkronba kerüljenek.
Claudia szerint a film egy nagyon jó formanyelv az érzelmek közvetítésére és ezen keresztül a társadalmi hatásgyakorlásra. „A JUNO11-ben filmkészítéssel és -forgalmazással foglalkozunk, és a mozifilmeken keresztül tudunk közreműködni abban, hogy az emberek kapcsolódjanak önmagukhoz, másokhoz és felelősségteljes, emberhez méltó döntéseket hozzanak. Ez nagyon fontos, hiszen mentális egészség szempontjából Magyarország eléggé hátul kullog az EU-ban és ez csak tovább romlik a jelenlegi megosztottság miatt. Épp ezért olyan alkotásokat választunk mind a saját gyártású, mind a forgalmazott filmek esetében, amelyek lélekemelőek. Nemcsak a szemnek, hanem a szívnek és a gerincnek is üzennek. Bár nálunk nem olyan közvetlenül mérhető a hatás, mint a divatházban, rengeteg nézői és szakmai visszajelzést kapunk. A legutóbbi filmünk, a Véletlenül írtam egy könyvet, 160 ezer nézőnél jár a mozikban, de már a Netflixen is elérhető, úgyhogy biztosan sokkal többen látták, és minden nap kapunk egy tucat levelet, amelyekből az derül ki, hogy érdemes éveket fektetni egy-egy ilyen projektbe. Írt például egy apuka, hogy a TikTok-függő gyerekeivel évek óta nem tudott értelmesen beszélgetni, de amióta megnézték a filmet, folyamatosan beszélgetnek a film által érintett témákról, amik amúgy nem feltétlenül merülnek fel egy átlagos családban.”
Küldetésben
Lucia senkire nem erőltet rá semmit. Bármit is érzékel a vendégről, tiszteletben tartja, hogy ő éppen hol tart az életében, csak abban nyújt támogatást, amit kérnek tőle. Hozzá azért érkeznek az emberek, mert valami különleges élményt szeretnének. Lehet, hogy igazából nem is egy ruhára van szükségük, hanem stílusprogramra, vagy coach-ra, vagy rajzkurzusra – ezt egy kérdőív segít felderíteni. Mire eljutnak a tényleges ruhapróbáig, addigra már kialakul egy olyan erős bizalmi légkör, amelyben önmagát is másnak látja a vendég, ezért sosincs közöttük konfliktus. Ez a fejlődés egyébként kölcsönös, hiszen a vendégek közben folyamatosan tükröket tartanak elé. „Ha valami zavar másban, rögtön tudom, hogy az bennem van, és önvizsgálatot tartok. Igen, nekem is nap mint nap dolgoznom kell ezeken, ez a folyamat sosem ér véget. az a fő küldetésünk a saját szintünkön, hogy az emberek rezgésszintjét emeljük, én a divaton, Claudi pedig a filmeken keresztül.”
A két nagyon erős nő, anya és lánya egyetértenek abban, hogy sokkal több nőre lenne szükség a közéletben. „Vannak tulajdonságok, amiket jellemzően a férfiaknak tulajdonítanak, és vannak, amikben a nőket érezhetjük erősebbnek. A férfiaknak óriási tehetségük van víziókat gyártani, nagy dolgokat elképzelni, amiket sokszor a mellettük álló nők valósítanak meg. Az elképzelt vízió megvalósítása során nem mindig szempont a praktikum vagy, hogy milyen hatást gyakorlunk az emberiségre. Ilyenkor jó, ha van egy ellenpont, fék, egyensúlyra törekvés és szerintem ebben erősek vagyunk mi, nők. A hangsúly a férfi- és női energiák egyensúlyán van, mindenkinek azt kellene beletenni a közösbe, amiben ő jó Hál istennek az elmúlt évtizedek békeidőszaka megteremtette a lehetőséget arra, hogy foglalkozhatunk magunkkal: a gyerekkori sérelmekkel, terhelt kapcsolatokkal, egyéb traumákkal. A felnövekvő férfigenerációt már hagyták sírni, megtanulták kimutatni az érzéseiket, feldolgozni a sérelmeiket és ennek az áldásos hatása már látszik. Egy ország, falu, de akár egy nagyobb globális vállalat vezetését is csak olyanra bíznám szívem szerint, aki szembe tud nézni a démonaival és rendszeres önismereti munkát végez.” – részletezi Claudia. Hozzáteszi: a bátorság az, ami meg tud fordítani dolgokat. „Nem véletlen, hogy az elmúlt egy évben a semmiből ki tudott nőni egy olyan mozgalom, amelyik arra épített, hogy engedjétek el a félelmet, legyetek »bátorak« (nevetünk – a szerk.). A bátorság pedig felemelte a közösséget egy magasabb rezgésszintre.”
Felvetésemre, hogy nem feltétlenül tartom jónak, ha csak két politikai párt közül lehet választani, hiszen az emberek sokfélék, Claudia azt válaszolja: – Alkalmanként kénytelen vagy magadat egy homogén csoport tagjaként látni. Te vagy a magyar állampolgár – ugyanígy szükséges jelen politikai helyzetben arra fókuszálni, mi az, ami összeköt, amiben azonosan gondolkodom, érzek egy nagyobb csoporttal. Mi együtt döntünk arról, hogy ki vezesse az országot. Itthon az egyéni felelősségvállalás szintje ott tart, hogy ami engem nem érint, az tök mindegy és ebből kell kinőnünk. Mondhatnám, hogy én egy boldog ember vagyok, mert van mit enni, van fedél a fejünk felett, de ettől még együtt érzek azzal a több százezer emberrel, aki napról napra él. És érdekel, hogy mi van velük. De az is érdekel, hogy miközben irdatlan összegeket fizetünk be adókra, járulékokra, közben magánúton kell elmenni egy vérvételre. Az a kérdés, érdekel-e annyira, hogy mi van a közösséggel, hogy ezért tegyek is valamit. Mennyit áldozok fel a szabadidőmből azért, hogy valamit tegyek értük Azt látom, hogy ebben is jó tendencia mutatkozik és hiszek benne, hogy végül mi, magyarok felelősségteljesebben, egészségesebben és összetartóbb közösségként jövünk ki ebből a megpróbáltatásokkal teli időszakból.
