Kereken egy évvel ezelőtt felfokozott hangulatban ünnepelte a szigetország a Munkáspárt 2005 óta első, földcsuszamlásszerű választási győzelmét. 412 mandátuma mellett eltörpült a 14 évi kormányzás után történelmi vereséget szenvedett Konzervatívok 121 helye, de tisztességes eredményt értek el a Liberális Demokraták is. 14,3 százalékos aránnyal öt mandátumhoz jutott Nigel Farage Reform UK pártja, ő maga pedig kilencedik kísérletre jutott be az alsóházba. Azóta sok víz lefolyt a Temzén: a kormánypárt egy évvel ezelőtti 37,5 százalékos népszerűségéből mára 23 százalék maradt.
A voks egyéves évfordulójának előestéjén a kelet-londoni Queen Mary's Egyetem Politikai és Nemzetközi Diplomáciai Intézetének két oktatója, Karl Pike, korábban a jelenlegi belügyminiszter, Yvette Cooper tanácsadója és Tim Bale professzor értékelte külföldi tudósítók előtt az egy év alatt elért eredményeket. A jeles napra a lehető legrosszabbkor került sor, amikor a jóléti visszaszorítások parlamenti megszavazása körül kialakult perpatvar élesen rávilágított Sir Keir vezetési gyengéire.
Karl Pike "göröngyösnek" minősítette az első évet, mely több területen is általa "kockázatoknak" nevezett bizonytalansági tényezőket vetett fel. Már a kezdet nehéz volt a legtöbb nyugdíjas fűtési támogatásának megszüntetésével, - amiben azóta visszavonulót fújtak, - majd a csak négy hónap után beterjesztett költségvetés 40 milliárd fontos adóemelést hozott, igaz, a növekedés érdekében. Ez azonban mindmáig nem materializálódott, így az előrejelzést 1 százalékra kellett csökkenteni és nagy a valószínűsége, hogy különösen a jóléti kiadások csökkentésének elmaradása után keletkezett közel 5 milliárdos fontos hiányt az őszi büdzsé népszerűtlen adóemelésekkel lesz kénytelen kompenzálni.
Biztatóan indult a politológusok szerint az EU-hoz fűződő kapcsolatok "újraindítása", de csak nagyon fokozatos haladás várható, mert a "meglévő vörös vonalakon belül a kormánynak nincs szabad mozgása, nincs visszatérés az egységes piachoz vagy a vámunióhoz".
Karl Pike erősen kifogásolta az ismételt teljes fordulatokat, olyan intézkedések visszavonását és feledésbe merülését, melyek a Munkáspárton belül és kívül is népszerűtlennek látszottak. Amit szinte megbocsáthatatlannak tekint, az a gyermekszegénység megszüntetését szolgáló stratégia elmaradása és az alapvető jóléti támogatás, a Universal Credit legfeljebb két gyermekre vonatkozó korlátozása. Az ezen a területen történő előrelépést minden munkáspárti kormánynak kötelezőnek kellene tekintenie. A Queen Mary's Egyetem nemrégiben felmérést készített arról, mennyi időt adnak az angolok a Munkáspártnak, míg érzékelhető fejlődést akarnak látni. A válasz az egészségügyi ellátás területén 2, az oktatásban 3, a lakásügyben 3 év volt.
A Munkáspárt első évében követett politikai stratégia a Liberális Demokraták és Zöldek súlyának növekedése ellenére nem adott prioritást a liberális szavazóknak és Sir Keir Starmer aggódik is, hogy nem elég progresszív. A Reform UK előretörése, a következő választás után egy Nigel Farage vezette kormány létrejötte "macronizálhatja" a brit politikát, azaz a liberális gondolkodású választópolgárok csak azért fognak a Munkáspártra szavazni, hogy elkerüljék a populista szélsőjobb hatalomra kerülését. Tim Bale professzor egy friss YouGov közvélemény-kutatásban elmélyedve tért ki arra, hová lettek a 2024-es munkáspárti szavazók, hogyan lehet reális perspektíva egy működésképtelen parlament, melyben a Reform UK a legnagyobb párt?
A "dezertőrök" legnagyobb részét, majdnem harmadát az ígéretek be nem tartása taszította el, majd következett a megélhetési költségek változatlanul magas szintje, a párt elmozdulása a jobboldal irányába, a választási zászlójára tűzött "változás" hiánya és ötödik helyen a továbbra is magas bevándorlási számok.
A Munkáspárt szerencséjére a briteknek csak 16 százaléka érzi úgy, hogy Kemi Badenoch "jó munkát végzett" a Konzervatívok vezetőjeként. Azt viszont rendkívülinek tartják a Queen Mary's politológusai, hogy Sir Keir politikai elfogadottsága mínusz 46 százalékra süllyedt. Ha arra nem is vennének mérget, hogy a következő választási kampánynak is vele futnának neki a toryk, egyelőre nincs reális kihívója és mellette szól a nemzetinél lényegesen nagyobb tekintélye külföldön, a Donald Trumphoz és Emmanuel Macronhoz fűződő kiváló viszonya is.
