Ahhoz, hogy a tényleges mentés és a helyreállítás megkezdődjön az elárasztott parajdi sóbányában, először a Korond-patak vizét kell elterelni. A július 1-re ígért munkálat azonban legalább tíz nap, de inkább két hét csúszásban van – ezt maga Nicolae Sebastian Soltuz, az Országos Sóipari Társaság (Salrom) beruházási igazgatója közölte hétfőn, július 1-jén Parajdon egy sajtótájékoztatón. A késlekedés oka, hogy a kivitelező cég nem halad elég gyorsan a patak elvezetésére lefektetett óriáscsövek összehegesztésével.
Ilyen súlyos helyzetben az lenne a logikus, hogy kivitelezőt lecserélik, esetleg több munkást bevetnek, de amint a teljes parajdi bányakatasztrófa története, ez sem ennyire egyszerű. Maga az igazgató panaszolta el a sajtónak, hogy a speciális csövek gyártója monopolhelyzetben van az országban, így eleve késve küldte a csöveket, a hegesztés csak késve tudott megkezdődni. A folyamatot nem lehet külső munkásokkal felgyorsítani, mert a garancia miatt csakis a cég alkalmazottai végezhetik a teljes folyamatot. Két csapat dolgozik a helyszínen, kérték a gyártót, küldjön egy harmadikat is, erre még várnak.
Egyetlen jó hír, hogy az esőzések elálltak, az utóbbi időszakban csökkent a Korond-patak, a Kis-Küküllő és a Maros vízének sótartalma is valamelyest. Petres Sándor Hargita megyei prefektus megnyugtatott mindenkit, hogy nincs újabb veszély, de az óvintézkedések és a veszélyeztetett területen élők kilakoltatása érvényben marad.
A hogyan tovább? még nem körvonalazódik. A Legfelsőbb Védelmi Tanács hétfői ülésén két forgatókönyvet valószínűsítettek: az egyik alternatíva a régi bánya helyreállítása, a másik egy új látogatói illetve egy új kitermelési színt létrehozása. Csakhogy először a mentési munkálatokat kellene elvégezni, meg kellene előzni a bánya beomlását, megszüntetni az ökoszisztémát tönkretevő sószennyezést a Kis Küküllő folyón, amely már a Nagy Küküllőt és a Marost is súlyosan veszélyezteti és biztosítani kellene a küküllőmenti települések számára az ivóvizet, a háztartási és a mezőgazdálkodáshoz szükséges tiszta vizet.
Tervek vannak az állami segítséggel megvalósuló sómentesítésre, erről múlt szombaton döntött az Országos Vészhelyzeti Bizottság. Bár a hírek úgy szóltak, hogy megkezdik a Kis-Küküllő vizének a sótalanítását, rendezik Parajd és a Maros megyei települések vízellátását, erre is még várni kell. A megoldás több lépcsős lesz - ha lesz. Első lépésben, azaz e hét végéig, a környezetvédelmi minisztériumnak kellene megtalálnia azt a technológiát, amivel a dicsőszentmártoni, gyulakutai és küküllőszéplaki víztisztítók újra tiszta vizet kaphatnak. Ennek függvényében méri majd fel a Maros megyei vészhelyzeti bizottság, hogy mennyi pénz kell a munkához, a fejlesztési minisztérium pedig 5 napon belül kormányhatározatot készít, hogy elindulhasson a beruházás finanszírozása – ezt közölték az illetékesek.
És nem utolsósorban meg kellene találni a tragédia felelőseit, akiknek fizetniük kellene a 2020. január 30-án bekövetkezett nagybányai ciánszennyezés romboló környezeti, gazdasági hatásait is meghaladó katasztrófáért. Merthogy a parajdi bánya ügye messze túlnőtt a székelyföldi kisváros határain – nemcsak a parajdi turizmust és az abból élőket nullázta le, hanem az érintett folyók élővilágát is kiölte, negatív gazdasági hatásai a teljes régióban érződnek. Dicsőszentmártonban például a német szigetelőanyagokat gyártó Knauf cég 140 millió eurós beruházással megvalósult gyárát nem tudják beindítani a vízhiány miatt, és ez csak a jéghegy csúcsa.
A parajdi bányát csak hatalmas költségek árán lehet megmenteni, de hasonló mértékű befektetésekre van szükség a vízellátás biztosításához, a hasonló tragédiák megelőzéséhez és a környezeti károk helyreállításához. A példátlan megszorításokra kényszerülő új kormányzat biztosítaná a pénzeket, de a működési anomáliákkal szemben tehetetlen.
Bár megígérték a felelősök felkutatását, egyelőre ez is elmaradt, a parlamenti többség elutasította a szélsőjobb ellenzék javaslatát a sóbányakatasztrófa kivizsgálására létrehozandó bizottság felállítására, indoklásuk szerint nem kívánnak asszisztálni a szélsőjobb cirkuszához.
Hét elején környezetvédők tettek feljelentést ismeretlen tettesek ellen a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék mellett működő ügyészségen. Beadványukban azt állítják, hogy azok a döntéshozók –állami intézmények és az általuk megbízott cégek – a felelősek a folyók sószennyeződéséért, akiknek épp a környezetvédelmi katasztrófa megelőzése lett volna a feladatuk. Azt kérik, hogy a „szennyező fizet” elve alapján ne az állami költségvetésből, hanem a mulasztó vezetők vagyonából állják a károk helyreállítását.
De ez még nagyon messze van. A június 23-án felállt Bolojan-kormány illetékes miniszterei elődeikre mutogatnak, Radu Miruță gazdasági miniszter szombaton Parajdon járva is azt mondta, hogy a katasztrófa rossz döntések eredménye volt. (Márpedig egy állami stratégiai vállalatról lévén szó, akkor a felelősek is állami tisztségviselők.) Persze ezt azonnal cáfolta is a Korond patak elterelésének csúszását a helyszínen hivatalosan megerősítő, már említett Soltuz beruházási igazgató.
A gazdasági miniszter szerdán este tovább sokkolta Romániát, amikor egy tévéműsorban bejelentette: a parajdi tragédia utáni második vagy harmadik napon a részvényesek közgyűlésének határozatával 32 ezerről 38 ezer lejre (több mint 3 millió forint) emelték az Országos Sótársaság igazgatójának fizetését.
Egyelőre mindenki a helyén van, a kormánykoalícióban résztvevő, Hargita megyében (ide tartozik Parajd) egyeduralkodó RMDSZ a bányakatasztrófában érintett állami vállalatok vezetőinek leváltását kéri, de helyi szinten nem igyekszik a példamutatásban élen járni.
Újabb beszakadások történtek a parajdi sóbányánál, a Kis-Küküllő halai után a hódok is pusztulnak „Talán két hét múlva visszamehetek a házamba. Majd utána ott halok éhen” – Helyszíni riport ParajdrólMi vezetett a parajdi tragédiához?
A bányatragédia közvetlen oka az özönvízszerű esőzés, azaz természeti katasztrófa. Az idevezető utat viszont a hanyagság, felelőtlenség, a túlzott, nehézkes bürokrácia, az állandó politikai válságok és kormányváltások taposták ki. A parajdi sóbánya állami tulajdonban van, az Országos Sóipari Társaság (Salrom) pedig ugyanolyan kifizetőhelye a politikának, mint minden más állami megacég és ügynökség. Központját pártkitartottakkal töltötték fel, vezetőit politikai hátszél, nem pedig szakmai tudás juttatta pozícióba. A kormányváltások általában a nagy állami vállalatok vezetésének lecserélését is hozták, a Salrom sem volt kivétel.
A bukaresti központban mintegy 600 alkalmazott volt a tragédia időpontjában, 21 igazgatóval, míg a legértékesebb fiókvállalatnál, Parajdon 60 -70. A bukaresti vezetés a különböző román pártok kitartottjaiból állt, a helyi csúcsvezetők az RMDSZ támogatásával kerültek pozícióba. A magyar szövetség rendre a bukaresti központra mutogat, szót sem ejtve a helyi színtű felelősségről, holott Hargita megyében minden – a politika és a gazdaság egyaránt - az RMDSZ kontrollja alatt van.
Mircea Fechet környezetvédelmi miniszter múlt héten nyilvánosan megerősítette, hogy a Salrom évek óta tisztában van a parajdi helyzettel, de halogatta a probléma megoldását. Nem valami hirtelen politikai felelősségvállalásról van szó, pusztán arról, hogy Fechet a frissen beiktatott Bolojan-kormány minisztere, aki nyugodtan mutogathat elődjeire és az elődjei által felügyelt állami vállalatok felelősségére.
A történések sora igazolja, hogy a tragédia megelőzhető lett volna, nem elkerülhetetlen természeti katasztrófa történt. Geológusok először 2007-ben figyelmeztettek először a Korond patak vizének beszivárgására a sóbányába, jelezték ennek kockázatát és javaslatokat is tettek a megelőzésre. A tudósok vészjelzése azonban a semmibe veszett. Az elmúlt 18 évben csak látszatintézkedések születtek, a közbeszerzések nyertesei nem mindig szakmaiságuknak köszönhetően nyerték meg a munkálatokat, a kivitelezések csúsztak vagy megkérdőjelezhető minőségűek voltak, miközben a beszivárgások folytatódtak.
Az első nagy beszivárgás 2023. február 20-án történt, ezt még 24 órán belül sikerült megállítani,- ezt már Raed Arafat, a belügyminisztérium katasztrófavédelmi főosztályának (DSU) vezetője mondta egy júniusi parajdi helyszíni szemléje során. A vizet akkor egy hónapon belül eltávolították a sóbányából, a Korond patak érintett területét lebetonozták.
2024. április 18-án jött az újabb beszivárgás, ami egy gát alatt tört be. A víz elterelése és a szivárgás megszüntetése viszonylag gyorsan megtörtént. Ekkor már elrendelték a műszaki szakértői vizsgálatot, ami tavaly nyáron be is fejeződött. Egyértelmű volt mit kell mielőbb tenni, a kivitelezés azonban késett.
Idén május 5-én kezdődött a harmadik nagy szivárgás, amikor a tavaly épített elterelő nem tudta visszatartani a vizet, a geofólia beszakadt, a Korond patak a bányába zúdult. Az első helyi vészhelyzeti riasztás két nappal később, 7-én történt meg. Ezután még egy hétnek kellett eltelnie ahhoz, hogy május 14-én a Harghita Megyei Vészhelyzeti Bizottság sürgősségi eljárással kiadja az engedélyeket egy vízelvezető csatorna építéséhez.
Május 27-én a Korond vízhozama meghaladta a 60 köbméter/másodpercet, a patak medrének egy része gyakorlatilag eltűnt a bányában, ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy megfékezhetetlen a folyamat. A Hargita megyei hatóságok másnap, május 28-án döntöttek, hogy sürgősen megkezdik a szivárgások megszüntetésére irányuló munkálatokat: két beton gátat építenek a föld alatt, hogy megakadályozzák az áradást, de ezek a víz nyomása alatt megadták magukat, és még aznap estére a sóbányát teljesen elárasztotta a víz.
Az elnökválasztással és az új kormányalakítással elfoglalt bukaresti politikai vezetés ezután kezdett éledezni. Május 29-én rendelte el a Nemzeti Vészhelyzeti Bizottság a sürgős helyzetfelmérést és azt, hogy ennek alapján a két illetékes minisztérium tegyen átfogó intézkedési javaslatokat a kormánynak.
Ezt követően felgyorsult a döntéshozás, csakhogy már késő volt. A bánya elárasztva, a sós víz kipusztította a Korond patak és a Kis-Küküllő teljes élővilágát, károsította a Maros vizét is. Települések sora maradt ivóvíz nélkül, öntözéses mezőgazdálkodás lehetetlen a környéken.
A parajdi bányaomlás nem egyedülálló
Világszerte van példa sóbánya beomlására, és Romániában sem Parajd volt az első. Legismertebb és legemlékezetesebb Marosújvár esete. Az erdélyi kisvárosban 2010 karácsonya előtt, december 22-én reggel óriási robajra ébredtek a lakók – a helyi sóbánya egyik régi tárnája beomlott. Néhány óra alatt több mint tízezer négyzetméteres kráter keletkezett a város közepén, amely házakat, boltokat, egy bevásárlóközpontot és közintézményeket nyelt el.
Itt a Maros vize szivárgott, a tárnákat már 1978-ban lezárták, a kitermelést leállították, az okokat viszont nem szüntették meg teljesen. Ma sósfürdő áll a kráter helyén, amely 2023-ban nyílt meg.
Dél Romániában Ocnele Mari településen 2001 szeptemberében omlott be a sóbánya, több lakóházat, egy szivattyútelepet és egy fúrótornyot is elnyelve. Négy évvel később egy újabb katasztrófát is csak nehezen sikerült elhárítani. A keletkezett kráterben a sós víz kőolajszármazékokkal vegyült, amely 2005-ben majdhogynem elárasztotta a várost. 2010-ben sikerült újranyitni a látogatók előtt az egyik tárnát.
Slănic Prahován található Románia egyik legnagyobb sóbányája, amely a parajdihoz hasonlóan turisztikai és gyógyászati központ is. 1994 őszén az itteni bánya mindkét szintjét elárasztotta a víz és életveszélyessé tette a felszín alatti és csapadékvizek által okozott sóoldódás. Egy új kísérleti módszert alkalmazva megmentették a bányát a beomlástól. Négy évig tartó rehabilitáció után, 1998 szeptemberében a bányát újranyitották.
