„Talán két hét múlva visszamehetek a házamba. Majd utána ott halok éhen” – Helyszíni riport Parajdról

Talán két hét múlva visszamehetek a házamba. Majd utána ott halok éhen – mondja egykedvűen a férfi, aki, ahogyan más parajdi sem, a nevét nem akarja újságban viszont látni. Nyögve elindul a házából kimentett motyóival telipakolt bicaján. Ő is tagja annak a negyven családnak, akiket nemrégiben kilakoltattak Parajdon, miután a Korond patak vize betört az ottani sóbánya föld alatti tárnáiba. A hatóságok szerint azóta sem lehet tudni, hol omolhat be a talaj a bányaterület közelében.

A férfi azt mondja: tavaly műtötték a szívét, most meg négy kilométert kell bicajoznia a hegyekben a kényszerlakhelyére, azonban ennél sokkal jobban aggasztja az, hogy ez­után miből fog megélni.

Amikor május végén az esőzésektől megáradt Korond-patak vize bezúdult a parajdi sóbánya föld alatti tárnáiba, egy éjszaka alatt megsemmisült a Parajd és környékén élő mintegy hétezer ember megélhetése. A környék messze leggazdagabb településének lakossága így most, egyik pillanatról a másikra, azzal néz szembe, hogy míg az eltelt évtizedekben Erdélyben Parajd neve a jóléttel volt azonos, most a településnek a túlélésért kell küzdenie.

A cirka háromezres Parajd jólétét a hetvenes évektől a föld alatti tárnákban létesült látogató- és gyógy­központokhoz, illetve a sós vizes fürdőkhöz kapcsolódó turizmus biztosította. – Itt mindenki a bányából élt, úgy, hogy alig volt itt bányász – mondja Ibolya, az egyik boltos.

– Ez a bolt és minden más is az ide érkező gyógyfürdőzőkből élt. Azok, akik Magyarországról jöttek, többnyire nyugdíjasok, jobbára csak megálltak itt, vettek egy-két csecsebecsét és mentek tovább. A pénzt elsősorban az erdélyi magyar és román fürdővendégek hozták. Miattuk épült ez a sok szálloda – mutat a főutcára, ahol egymás tövéből nőnek ki a panziók.

A főutca vendéglátóhelyein szinte mindenütt lehúzták a rolót. Ahogy a hotelek többségében is, jobbára csak az autóút melletti üzletek üzemelnek, ám jó, ha negyedét hozzák a korábbi forgalmuknak. – A panziók jó része hitelből épült – mondja Ibolya –, és most mindenki tanácstalan, hogy most, hogy lenullázódott a település forgalma, miből fogja fizetni a törlesztőrészleteket. Ha Parajdon nincs turizmus, akkor nincs semmi – foglalja össze székely tömörséggel a helyzetet. A legközelebbi nagyobb település, Székelyudvarhely 40 kilométerre van innen, a környező, szintén turizmusból élő kistelepüléseken – Szováta, Korond – is telített a piac, nincs munkahely.

Volt olyan panziós, aki a vízbetörés előtt még szállodát akart építeni. Most pedig egy közeli kistelepülésen talált minimálbéres munkát.

– Most bosszulja meg magát az eltelt évek nemtörődömsége és ügyeskedése – vélekedik a Parajd melletti Szováta egyik panziósa. Elképzelhető, hogy a román kormány valami segítséget nyújt Parajd és a környék bajba került turisztikai dolgozóinak, azonban az itt élőknek ez vajmi keveset fog segíteni – vélekedik a környék turizmusát jól ismerő forrásunk.

Szerinte a munkaadók döntő többsége nem, vagy csak fél áron jelentette be dolgozóit, de sok olyan panziósról is szólt a fáma, akiknek voltaképpen nem is volt engedélyük turisztikai tevékenységre.

– Anno a Covid idején a román kormány gálánsan felajánlotta, hogy a bejelentett bér 75 százalékát átvállalja, ha nem bocsátják el a dolgozókat. Ezt alig páran vették igénybe, mivel a bérpótlékot a bejelentett munkabér után fizették volna, azaz a szállodásoknak sokkal többet kellett volna a valóságban költeniük a munkavállalójukra, mint amit kaptak volna az államtól. Így inkább szélnek eresztették a melósaikat. Most is ez lesz – mondja.

Szováta a sós vizű Medve-tó miatt Parajd konkurenciája volt.

Parajd jól élt a sóbányából, az ott kialakított turisztikai-wellness központból és az odaérkező sok tízezer gyógyulásra váróból, a többi környékbeli falu pedig jobbára irigykedve nézte Parajd szerencséjét.

Parajd pedig szerinte úgy élt, mintha a bánya mindörökké megmaradna. Nem igazán fejlesztettek utakat, a települést, és nem törődtek az intő jelekkel, hogy közeleg a vész.

– Nyílt titok volt évek óta, hogy ez bármikor bekövetkezhet – mondja egy helyi, a bánya korábbi működésére rálátó forrásunk. A Korond mostani áradása, bár erős áradás volt, nem rendkívüli, néhány évente előfordult ilyen. Ugyanakkor a faluban már tíz éve sutyorogták, hogy folyik be a víz a bányába. Azonban semmi sem történt.

– Ha valaki kinyitotta a száját, akkor el lett hallgattatva – foglalta össze a forrásunk. Így történt, amikor néhány éve már pár bányász is kitett egy videót a Facebookra a bányába szivárgó vízről. A bányavezetés a szivárgás helyett a bányászok száját tapasztotta be, leszedette velük a videót a netről.

A faluban érezhetően már sokaknak elege van a médiából és a felhajtásból, küzdenek a sokkal. „Ígéreteket eddig is rengeteget kaptunk” – mondják helyben. A helyszínre jött Nacsa Lőrinc a KDNP-ből – neki az volt az a veretes ötlete, hogy a Korond patakból származó kavicsokat áruljanak a csíksomlyói búcsún – de volt a köztársasági elnök is.

„Mindent megígértek, de egyelőre semmi sem érkezett Magyarországról. Ugyanakkor a faluban járva a magyar kormányt senki nem kritizálja, így jellemző, hogy még Orbán Viktor kormányfő Simiont éltető beszédére is csak vállvonogatásokat kaptunk:

– Gyakorlatilag Székelyföld ma sokkal inkább NER-hűbérbirtok, mint odaát, Magyarország. Így kritikus sajtó úgyszólván alig van, illetve a székelység zöméhez nem jut el. Aki pedig a Fideszt akár csak kicsit is kritizálja, annak hallgass a neve.

Bár elvileg a parajdi vízbetörés nem lehetett ismeretlen a hivatalos szervek előtt sem, amikor a helyieket kérdezzük, csak révedezve annyit mondanak: „a természet ilyen.

Bár a bányát lezárták, a bánya feletti hegyre felkapaszkodva be lehet látni a területre. Már ha valakinek van bátorsága arra menni: a hegyi ösvényen minduntalan medvecsapásokat látunk, a helyiek szerint az állatok nappal is ott vannak a közelben. A medvék meglehetősen elszaporodtak, mióta nem lehet vadászni rájuk, így az is nyílt titok, hogy a sűrűn lakott falu közvetlen közelében bóklászó medvékből is előbb-utóbb baleset lehet.

A hegytetőről lenézve látjuk: a bányaterületen most jókora lyukak éktelenkednek, amelyen keresztül be­zúdult a Korond vize a tárnákba. A területen keresztben egy jókora hasadékot is látunk: a vízömlés után megmozdult a bánya földje, így kérdésessé vált, hogy a bánya körüli házak alatt is megindul-e a föld.

Nyágrus László parajdi polgármestert a hivatalában találjuk. Alig pár perce van ránk, odakint már sorakoznak a helyiek, beszélgetés közben szinte folyamatosan villog a telefonja, érkeznek a hívások.

– mondja. – Nem omlott be semmi, a tíz nappal ezelőtti esemény óta nem mozdult tovább a föld a régi tárnák fölött. Hétvégéig a bánya megkapja azt a műszaki berendezést, amivel folyamatosan figyelni fogja a talaj mozgását. Ez után tudunk pár nap elteltével döntést hozni, hogy a kilakoltatottak visszatérhetnek-e a településre.

A nagy munka azután kezdődik, hogy kitalálják, hogyan folytatódjon az élet Parajdon. A polgármester még konkrétumokat nem tudott erről mondani.

Ami már biztos, hogy itt rövid távon nem lesz megoldás, és kapkodni sem szabad, nem szabad olyan megoldást erőltetni, amit a helyiek nem fogadnak el – hangsúlyozza a polgármester.

Bár nem nevezi nevén, vélhetőleg arra is utal, hogy nemrégiben elterjedt a híre, hogy Lénárd András, a Csíki Sör volt tulajdonosa Parajdra hozhatja az eredetileg Csíkszeredára tervezett „Drakula parkot”. A projekt Parajdra telepítéséről szóló petíciót mintegy félezer helyi is aláírta, akikkel találkoztunk, jobbára csak a kétségeiket hangoztatták. – Semmi köze Drakulának Székelyföldhöz! – mondja egyikük. Másfelől érezhetően nem igazán bíznak a magyar kormányzati pénzekből is felpumpált, ám végül annál gyatrábban muzsikáló Csíki Sör vállalkozójában.

Némi unszolásra elárulja: a Csíki Sör is csak a magyar turistáknak szólt. A helyi székely többség inkább Harghitát iszik.

Az utóbbi napokban abból fogyott valamennyivel több. A nép bánatában itta, mivel most tényleg nagy a baj – teszi hozzá. – És senki sem tudja, hogy mi lesz itt egy év múlva. Erdély egyik gazdag településéből lehet most a legszegényebb.