Június 12-én Trump elnök saját közösségi médiafelületén bejelentette, hogy „létrejött a Kínával kötött megállapodásunk”. A Londonban tartott tárgyalások eredményeként azonban még nem megállapodás született, hanem a Nagy-Britanniával korábban kötött kereskedelmi egyezményhez hasonlóan keretmegállapodás, a jövőbeli kereskedelmi tárgyalások megalapozása érdekében, ami – szerencsés végkimenetel esetén - tartós kereskedelmi megállapodáshoz is vezethet.
A keretmegállapodás részleteit nem hozták nyilvánosságra, úgy tudni azonban, hogy Kína továbbra is lehetővé teszi az amerikai vállalatok számára, hogy hozzáférjenek a Kínában kitermelt ritkaföldfém-ásványokhoz, ugyanakkor az Egyesült Államok ezután is engedélyezi kínai diákok számára, hogy beiratkozzanak az amerikai egyetemekre. A londoni megállapodás nyomán a két kereskedelmi partner visszatért oda, ahol egy hónappal korábban álltak. A kínai árukra kivetett vámok továbbra is kirívóan magasak, az USA továbbra is 30 százalékot vet ki a kínai import többségére. (Ez a mérték persze nem tekinthető véglegesnek, hiszen a bejelentett vámok nagysága háromszor változott április eleje óta, amikor Trump elnök elkezdte kereskedelmi háborúját.) Az USA nem nyitja meg kapuit a kínai autók előtt, és továbbra sem ad el fejlett chipeket Kínának.
Amerika nem így képzelte el ezt a kereskedelmi háborút. Donald Trump azt mondta, hogy az országok „a fenekemet nyalják, hogy alkut köthessenek velünk". Kína azonban ellenállt, bebizonyította, hogy kész gazdasági kockázatot vállalni, és bevetette leghatásosabb fegyverét is: exportkorlátozást vezetett be hét ritkaföldfémre. Az amerikai Motor és Alkatrészgyártók Szövetsége májusban figyelmeztetett, hogy az ezen alapanyagokhoz való hozzáférés hiánya megakadályozza számos autóalkatrész gyártását. Ipari körökben ez közismert volt, de az Ovális Irodában nem mérték fel ennek jelentőségét.
Az elmúlt két hónap megmutatta Kína gazdasági kényszerítő erejét, és az USA nem volt képes enyhíteni Kína szorításán: egy alternatív ellátási lánc kiépítése legalább három évig tartana – ha egyáltalán sikerülne megvalósítani.
A ritkaföldfém-ércek esete a kölcsönös gazdasági függés kitűnő példája. Szemléletesen illusztrálja, hogy a globális értékláncok milyen szorosan egymáshoz kötik a különböző nemzetgazdaságokat.
Ritkaföldfémeknek nevezünk a teljes periódusos rendszer 94 természetben megtalálható eleméből tizenhét fémes ércet, melyek a világon mindenütt megtalálhatók – azonban általában csak igen kis sűrűségben, más ércekkel együtt bányászhatók, és különleges eljárással válaszhatók el a nagy tömegben bányászott ércektől (például a réztől). A ritkaföldfémek ugyanakkor egyedülálló mágneses, optikai és elektronikus tulajdonságokkal rendelkeznek, kritikus szerepet töltenek be különböző csúcstechnológiai alkalmazásokban - többek között okostelefonokban, szélturbinákban, MRI-készülékekben, merevlemezes meghajtókban, LED- és LCD-képernyőkben, napelemekben és elektromos motorokban, akkumulátorokban és számos egyéb területeken. A ritkaföldfémek nélkülözhetetlenek a védelmi és űrtechnika számára is: elengedhetetlenek repülőgépek, rakéták, műholdak, drónok és kommunikációs rendszerek gyártásához.
Az USA Energiahivatala szerint a világ ritkaföldfémkészleteinek 95 százalékán 6 ország osztozik, a világexportnak ugyanakkor csaknem 70 százaléka Kínából származik. A ritkaföldfémek fejlett országokbeli kitermelését és feldolgozását mindig is erősen hátráltatta ezen tevékenységek súlyosan környezetszennyező jellege. A Föld legnagyobb ritkaföldfém kitermelő és feldolgozó telephelye évtizedek óta Kínában, a belső-mongóliai Bayan Obóban működik, ami a felszíni és felszín alatti vizek, a talaj és a levegő pusztító szennyezéséhez vezetett, súlyosan érintve a helyi ökoszisztémák és emberi közösségek egészségét.
Elsősorban az ilyen környezetszennyezés vezetett a 2000-es évek elején az Egyesült Államokban a Las Vegastól 60 mérföldre, Kaliforniában található bánya ritkaföldmágnes-üzemének bezárásához - de ezt a tevékenységet nemrégiben újraindították, hogy biztosítsák az Egyesült Államok ritkaföldmágnes-ellátását. Mivel az USA ritkaföldfém érc behozatalának 70 százaléka Kínából származik, a kínai exportembargó első pillantásra nyerő stratégiának tűnik: az USA számos meghatározó fontosságú, csúcstechnológiát képviselő terméket nem tud ritkaföldfém felhasználás nélkül előállítani, tehát sebezhető.
A ritkaföldfém ásványokkal azonban kétféle formában kereskednek. Amikor szakértők arra hivatkoznak, hogy az USA ritkaföldfém importjának 70 százaléka Kínából származik, akkor viszonylag feldolgozatlan ritkaföldfémekre utalnak, melyekből az USA mindössze évi 22 millió dollár értékben importál. A sokkal nagyobb hozzáadott értékű, nagyobb feldolgozottságú ritkaföldfémvegyületek kereskedelme ennél sokkal fontosabb. És ezen a téren az USA nagy exporttöbbletet realizál - elsősorban Kínával szemben. A ritkaföldfémvegyületek amerikai exportjának értéke évi 355 millió dollár - több mint kétszerese az importnak (161 millió dollár), és ennek az exportnak közel a 90 százaléka Kínába irányul.
Az amerikai feldolgozóipar erősen specializálódott, csúcstechnológiai termékekre összpontosít, így nincs szüksége nagy mennyiségben ritkaföldfémvegyületekre. Ugyanakkor évente több milliárd okostelefon és hasonló elektronikai és informatikai eszköz készül Kínában. Ha Kína korlátozza az alacsony értékű ritkaföldfémek exportját, akkor kockáztatja feldolgozóiparának az elengedhetetlen ritkaföldfémvegyületekkel való ellátását.
Az USA sebezhetősége ezen a téren nyilvánvaló – de korlátozott mértékű. A ritkaföldfémek nélküli előállított állandó mágnesek tízszer drágábbak, az ezek használatára való áttérés az USA számára tehát hozzávetőleg 220 millió dollár többletköltséget jelentene - ami lényegtelen egy Amerika méretű gazdaság számára, és a többletköltség a csúcstechnikát képviselő termékekben könnyen áthárítható a vevőkre – a hazai és a világpiacon egyaránt. A kínálat adminisztratív korlátozása - akár vámok, akár exportengedélyezési szabályok révén - jellemzően csak egyszer használható. Az importőrök kénytelenek minél gyorsabban alkalmazkodni: alternatív beszerzési lehetőségeket keresve, vagy készletfelhalmozással. Így a jövőben képesek lesznek ellenállni a további kínálati korlátozásoknak.
Alighanem ezt mérlegelte Kína, amikor késznek mutatkozott a ritkaföldfémeknek az USA-ba irányuló exporttilalma feloldására. Az irracionálisan magas, közgazdasági szempontok alapján megmagyarázhatatlan amerikai vámok jóval kevesebb kárt okozhatnak Kínának, mint elektronikai és informatikai iparának megbénulása.
Nyilvánvaló, hogy Kína fokozni fogja ritkaföldfémeket feldolgozó kapacitásait, az USA pedig alternatív nyersanyagbeszerzési forrásokat keres – a ritkafölfémek globális piaca többé-kevésbé átrendeződik. De ez időbe telik, és a termelés addig is zavartalan lehet – az USA-ban és Kínában egyaránt.
A szerző közgazdász.